Szikrázó napsütés, hóvirág, tulipán, kék ég. A tavasz félreismerhetetlen kellékei. Na meg a szél. Mert nincs tavasz szél nélkül. És szélforgók nélkül.
Néha én is szoktam tévedni. Na jó, nem csak néha. Eddig szent meggyőződésem volt, hogy a gyerekeim is ugyanazzal a lelkesedéssel várják a tavaszt, mint én, örülnek, hogy végre újra szabadtéri programokat csinálhatunk a téli – kényszerű – bezártság után. Hát egy frászt! Így kénytelen vagyok revidiálni azon álláspontomat, hogy a gyerekeket az őszi-téli időszakban nehéz csak kimozdítani a lakásból. Egy bizonyos kor után mindenkor nehéz.
Illetve ez sem teljesen igaz. Mert, ha biciklizésről vagy sárkányeregetésről van szó, akkor azért nem kell húszszor kétszer szólni, hogy induljunk! De ezek azok a programok, amelyekre nem mindig van lehetőség. Nálunk még egy kisebb, nem teljes létszámú, városi biciklizés is körültekintő tervezést, szervezést igényel, az szükséges időfaktorról nem is beszélve. Mire előbányásszuk a pincéből, az erkélyről az összes biciklit, átnézzük az alkatrészeket, felpumpáljuk a kerekeket, csatarendbe állítjuk a csapatot, nos, az nem két perc és még csak nem is fél óra… Ergo a mit-csináljunk-ma-délelőtt-ebédig kérdésre a Biciklizzünk! nem minden esetben a legjobb válasz.
Mi a helyzet a sárkányozással? Felkészülés szempontjából ez a tevékenység már sokkal ideálisabb választás. Feltéve, hogy megtaláljuk a sárkányt. És feltéve, hogy rendesen, a zsinórját feltekerve tettük el a legutóbbi alkalom után, különben ugyanott tartunk, mint a biciklikkel. Bogoztál már csomót papírsárkány zsinórján? És ötvenhatot? Na ugye.
A nagyok (i.e.: kamaszok) kimozdításáról már letettem – mondjuk náluk a heti háromszor-hatszor másfél órás edzéssel azért megvan a kellő mozgásadag -, de a kicsiket akkor is szeretem minden hétvégén megfuttatni, ha hétköznap is mozognak eleget, mert akkor a délutáni pihenőidőben van esély arra, hogy elalszanak és akkor nekem/nekünk is jut egy kis csend, egy kis szieszta a hétvégi őrületben.
A igazság az, hogy ők valahol a lelkük mélyén igenis szívesen veszik a kültéri programokat, csak elindulni ne kéne, főleg, hogy közben a nagyok az ágyukban henyélnek. Így aztán indulás helyett ők is henyélni akarnak. De rájöttem, hogy ha Legkisebbet rá tudom venni, hogy kitegye a lábát a bejárati ajtón, akkor Középső és Négyes is hirtelen megtáltosodik és ők is jönni akarnak, mert nehogy már csak Legkisebb élvezhesse a társaságomat vagy Férjét és csak neki jusson a hátizsákba rejtett finom tízóraiból.
És hát még mindig Legkisebbel a legkönnyebb. Hogy úgy mondjam, őt még könnyű táncba vinni. Neki még egy egyszerű, színes, vidám szélforgó is elég ahhoz, hogy átlépje a Rubicont bejárati ajtó küszöbét és kettesével szedve a lépcsőfokokat rohanjon a tavaszi napsütésbe. A többiek meg utána!
Vidám szélforgók
Hozzávalók
- 270 grammos színes, mintás fotókarton
- hurkapálca/papír szívószál
- rajzszög
- radírgumi
- olló, sniccer, ragasztó
Elkészítés
- töltsük le a SABLON-t
- rajzoljuk át a fotókartonra és óvatosan vágjuk ki, a szaggatott vonalak mentén pedig hajtsuk meg a papírt
- az elkészült szélforgó alapokat rögzítsük a hurkapálcára vagy papír szívószálra: a radírból vágjunk le egy kis darabot és ragasszuk fel a hurkapálca/szívószál egyik végére, majd a rajzszög segítségével rögzítsük a szélforgót a helyére (vigyázzunk arra, hogy ne nyomjuk bele teljesen a radírba a rajzszöget, mert akkor nem fog tudni forogni a szélforgónk)
Ha tetszett, amit olvastál, iratkozz fel a hírlevelemre, vagy csatlakozz a facebook oldalamhoz és a Mom With Five – Pont jó szülők vagyunk! csoporthoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is!
Szereted, amit csinálok? Hívj meg egy kávéra, támogass a Patreonon!