Nincs is jobb egy kis hétvégi mozizásnál. Főleg, ha ki se kell mozdulni érte, hanem a kényelmes fotelünkből élvezhetjük. És a hangulatfokozó körítés is megvan hozzá egy finom, puha sajtos perec formájában.
Szeretek filmeket nézni. Moziba járni már kevésbé. Nekem túl zajos, túl nagy a képernyő és persze mindig nagyon későn van. Mert csak akkor tudunk menni, ha az öt gyereket már nyugalomba helyeztük és a felvigyázást is megoldottuk. Ez túl bonyolult.
Akkor már inkább maradunk otthon és az összetett szervezkedést komplexebb programokra tartogatjuk, amelyeket nem lehet kiváltani otthoni változattal. Mert ugye a nappaliban kirándulni azért nem ugyanaz az élmény, mint egy valódi erdőben…
De mozizni?! Mozizni a saját fotelemben is tudok. Ja-ja, de az nem ugyanolyan – mondhatnád. Miért? Ha tömeget akarok, akkor csak elkiáltom magamat és máris ott nyüzsögnek körülöttem az ötök. A mosdónál való tumultus is megoldott. Ha meg rágcsát szeretnék, akkor megsütöm magamnak. Az sem tart tovább, mint sorban állni a mozi előterében némi harapnivalóért.
Nekem az igazi mozis körítés nem a pattogatott kukorica, hanem a perec. Nyilván ez fakad a koromból is, mert amikor gyerekként filmszínházba mentünk, akkor előtte mindig perecet kaptam. Friss, puha, foszlós sajtos perecet. És hogy én azt mennyire szerettem!
Annyira, hogy a fejembe vettem, megkeresem azt a receptet, amely hozza azt a bizonyos régi ízélményt. Találtam is, nem is egyet. De a legtöbbjükben nem sütni kellett a perecet, hanem főzni. Ez elsőre elég ijesztően hangzott. Másodjára is. Nem elég, hogy nem volt könnyű a forró vízbe varázsolni a péksüteményeket, de valahogy az ízük sem volt az igazi, a formájukról meg jobb, ha nem is beszélünk.
Elvesztettem a lelkesedésemet. Hogy ne vesztettem volna el, amikor amorf, ragacsos, ízetlen pereceket halásztam ki a főzőedényemből?!
De azért annyira mégsem, hogy még egy utolsó kísérletet ne tegyek azzal a változattal, amelyet Zé oldalán találtam. És milyen jól tettem, hogy nem adtam fel. Mert az összeállítása és az elkészítése nagyon egyszerű, szóba sem kerül a főzés és mégis olyan a végeredmény, amelyet én egy perectől elvárok.
Töltött sajtos perec
- 340 ml meleg víz
- 1 evőkanál cukor
- 1 zacskó intstant vagy 2,5 dkg élesztő
- 1 kiskanál só
- 50 dkg liszt
- 4 evőkanál olíva olaj
- 20-25 dkg sajt (vékony csíkokra vágva és reszelve)
- Futassuk meg az élesztőt a langyos cukros vízben.
- Adjuk hozzá a sajt kivételével a többi hozzávalót és dagasszuk ki a tésztát alaposan (legalább 10-15 percig).
- Langyos helyen letakarva kelesszük kb. negyven percig.
- Az idő leteltével vegyük magunk elé a nyers tésztát és osszuk hat egyenlő részre.
- Vékonyan lisztezett felületen sodorjunk a tésztagombócokból egyenként kb. ötven centiméteres rudakat.
- Lapítsuk le a kezünkkel és mindegyiket rakjuk ki vékonyra szelt sajthasábokkal.
- Csippentsük össze a tésztarudakat, hogy elrejtsék a sajthasábokat és formázzuk meg őket perec formára.
- Helyezzük a pereceinket sütőpapírral bélelt sütőlemezre és takarjuk le frissentartó fóliával huszonöt percre.
- Vegyük le a fóliát és kenjük meg a pereceket tejjel vagy egy felvert tojással, majd szórjuk meg bőven reszelt sajtttal.
- Melegítsük elő a sütőt 180 Celsius fokra és 20-25 perc alatt süssük készre a pereceket.
Ha tetszett, amit olvastál, iratkozz fel a hírlevelemre, vagy csatlakozz a facebook oldalamhoz és a Mom With Five – Pont jó szülők vagyunk! csoporthoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is!
Szereted, amit csinálok? Hívj meg egy kávéra, támogass a Patreonon!
Imádom! Nagyon jó recept, gyors ki is próbáltam az új Miwe sütőmbe. Azért a jó sütő is rátesz egy lapáttal a jó receptre. Köszönöm az ötletet! Ha érdekel valakit itt kisebb sütőket és iparit is be lehet szerezni: https://progep.com/