Nehéz elfogadni vagy sem, de attól a tény még tény marad: vizuális világban élünk. Egy jó kép néha többet mond ezer szónál. Egy jó arculat pedig még többet. Vágj jó képet!
hirdetés, A Műhely – kreatív stúdió
Nem is tudom, hogy hol kezdjem ezt a történetet.
Talán ott, hogy van egy-két dolog, amihez van némi adottságom, vagy ha fellengzősen akarok fogalmazni, akkor mondhatnám azt is, hogy tehetségem, de a vizualitás pont nem tartozik ezek közé. És akkor még egészen finoman fogalmaztam.
Perspektívát én például csak a jövőben látok, ha épp nincs borús hangulatom, a távolban egymást metsző párhuzamosokban viszont egyáltalán nem. Nincs térlátásom. Hamarabb teremtek harmóniát a veszekedő gyerekeim között, mint hogy összeállítsak három színből egy, a szemnek is kellemes, összeillő színpalettát. Ó és ha még mindehhez betűket is kell társítani…! Köszi. Jó pozícióból indulok hát egy olyan világban, ahol lassan egy-egy szépen szerkesztett kép, felirat, logó és az ezekhez szakértői szemmel, ügyesen társított szín/színskála többet mond ezer szónál.
Na és akkor nekem pont ez a témakör a legfőbb mumusom. Ugyanakkor pedig érzem, hogy én magam is szívesebben időzök olyan felületeken, amelyek külsőre is kellemesek, nem csak a tartalmukkal fognak meg. Persze van olyan, amit kizárólag a tartalmáért olvasok, mert egyszerűen érdekel, de néha bekúszik a gondolataimba, hogy mennyivel adna többet, egyáltalán többet adna-e, ha lenne egy egységes arculata az oldalnak.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem számítana egy fikarcnyit sem. Hazudnék bizony. Mert én sem tudom kivonni magamat a vizuális élmények alól, akármennyire is hiszek a szavak erejében. Egy kávét is bárhol be tudok dobni, ha úgy hozza a szükség, de azért tagadhatatlanul jobban esik ugyanaz a minőségű fekete egy szép, kellemes kis kávézóban, mint a sarki boltban, ahol amúgy istenien főzik.
És az online térben egy profi arculattal (is) bíró oldal meg egy fapados változat között pont ugyanannyi a különbség, mint a kellemes, otthonosságot tükröző kávézó és a sarki bolt között. A minőség ugyanaz, még a kiszolgálás is… csak hát ugye a környezet. Az otthonosság érzése, hogy jó ott lenni, nem csak beszaladok meg kiszaladok, hanem rászánom az időmet. Mert jó nekem ott. És egy, az online térben író, munkálkodó ember mi másra vágyna leginkább, mint arra, hogy aki benéz hozzá, az oldalán is maradjon: ne csak kattintson, majd távozzon, hanem nézelődjön, olvasson és közben ne érezze az idő múlását…
* * *
Szóval vizualitás.
Amióta blogot írok, azaz közel öt éve, még soha nem vettem igénybe profi szakember(ek) segítségét az online térben való megjelenésem kidolgozásához. Mármint a komplett megjelenés – szaknyelven: nagyarculat(!) – kidolgozásához. Mert a mostani logót, a virágosat, azért grafikussal terveztettem. De akkor még nem nagyon kezdő voltam, nem volt a blogolással kapcsolatos jövőképem – hogy a tudatosságról, tudatos tervezésről, tudatos építkezésről ne is beszéljek -, egyszerűen csak írni szerettem volna. (Amúgy ez a vágy hajt ma is előre. Csak közben a körülmények megváltoztak egy kicsit. Kicsit nagyon.)
Így esett, hogy az egységes megjelenés még ötlet szintjén sem merült fel, megelégedtem az egy szem logóval, amit aztán Férjjel időről-időre össze-vissza barkácsoltunk, hogy használható legyen a különböző közösségi médiafelületeken, lehessen ikonként prezentálni, de névjegykártyára is jó legyen stb.
Apropó! Emlékszel, hogy honnan indultam? Ez a kép megvan még?
Igen, igen, itt kezdődött minden. És bármennyire is komolytalannak tűnik egy olyan weboldal, amelynek nyitóképe egy ingyenes fotókat gyűjtő oldalról származik, én mégis nagyon szerettem és abszolút összhangot véltem felfedezni a kép és a mondanivalóm között. Mondjuk akkoriban a barátaimon, az ismerőseimen és néhány igen elkötelezett ismeretlenen kívül senki nem követte a munkásságomat.
De a blog lassan kezdett önálló életre kelni, közösség épült köré és nekem egyre nagyobb lett a felelősségem és ezzel együtt a bennem lévő félsz. Már nem csak magamnak és magamért írtam. Egyre többen olvastak, a közösség folyamatosan nő(tt), én pedig vettem egy mély levegőt és kibővítettem egy zárt csoporttal is, ahol csupa jó szülő van. Apró lépések voltak, de magukkal hoztak valami változást. Az igényt arra, hogy vizuálisan is közvetítsem azt, amit az írásaimban képviselek. Nem volt már elég egy olyan borítókép, amelyet mások is nyugodt szívvel használhattak. Egyre inkább vágytam arra, hogy legyen valami, amiről felismerhető vagyok az online világban. Egy megkülönböztető jel. Ebből az igényből született a virágos logó.
Tiszta szívből örültem neki, hiszen benne volt minden, amik vagyunk: a színei vidámak voltak, a szirmok tükrözték a gyerekek létszámát, a dombok vonásaiban mi, szülők is megjelentünk. Teljesen jól elvoltam vele két-három évig. Csakhogy közben megint nagyon fordult a világ.
Eljött ugyanis a pillanat, amikor Férj unszolására leültem és végigvettem, hogy tulajdonképpen merre is szeretnék tartani a bloggal. Mert ahhoz túl sok munkát fektetek bele napi szinten, hogy pusztán hobbinak tekinthessem, de ahhoz meg nem elég profi, hogy kimondhassam rá, amire titkon mindig is vágytam: tessék, ez itt egy hiteles énmárka.
Igen. Hiteles énmárka felépítése a célom. Olyan ember szeretnék lenni, aki hitelesen képviseli a családos életet. És mindezt úgy, hogy sem megmondóember, sem példa nem szeretnék lenni. Nem szeretném elvenni a szakértők kenyerét sem, nem szeretnék bizonyos témák szakértőjeként villogni (arra ott van a sok kiváló gyerekpszichológus, párkapcsolati tanácsadó stb.), hiszen nincs meg hozzá a végzettségem, egyetlen célom egy családi témákban hiteles – “valóságos” – énmárka felépítése. A TOP5 egyike. Na jó, a TOP10…
Mielőtt sorra kapnám a dícséreteket, hogy “Na látod, ez az, végre, hogy rájöttél!”, gyorsan leszögezem, hogy egyrészt egyelőre még csak a szavak szintjén van meg ez a fajta bátorságom, másrészt nem egyedül, nem magamtól találtam ki. Egy üzleti, vállalkozói coach hozta elő ezeket belőlem. Ő monda azt is, hogy ha nem akarok példa lenni – márpedig nem, ezt határozottan elutasítom -, akkor legyek én a villanykapcsoló.
Aki felgyújtja a fényt, aki lökést, ihletet ad, gondolatokat indít útjára, aki nem a saját példája követésére buzdít, hanem épp ellenkezőleg, a saját útjával a több tucat további lehetséges megoldásra irányítja rá a figyelmet.
Igen, azt hiszem ezzel ki tudnék békülni.
Ezzel a jövőképpel együtt azonban együtt járt egy másik felismerés is: először éreztem, hogy a külcsíny és a beltartalom/vágyott cél nem pontosan fedi egymást. Bármennyire is szerettem a korábbi arculatot, eljött a pillanat, hogy újra szintet lépjek/lépjünk. A tudatos(abb) blogolás részeként már egy ideje tagja vagyok egy női vállalkozókat tömörítő csoportnak – nem mintha én magamat vállalkozónak tartanám, de ez egy másik hosszú történet -, ahol feltettem egy ártatatlannak tűnő kérdést logótervezésről, grafikai munkáról.
Nem egészen két hét múlva pedig már az A műhely – kreatív stúdió grafikai briefjét próbáltam minél pontosabban kitölteni. A bemutatkozás még egész jól ment, de amikor a piaci helyzetet, a márkajellemzőket kellett megfogalmazni, valamint azt, hogy – idézem – “a cég milyen magatartást, illetve hozzáállást szeretne kiváltani a célközönségéből az új arculat által”, akkor azért a szemöldököm a homlokommal együtt egy kicsit elidőzött a tarkóm tájékán. A válasz után meg még inkább. Pedig azt én írtam…
Melyek voltak a legfontosabb és leggyakrabban előforduló szavak a briefben? Időtállóság, hitelesség, közösség, közös élmény. Ebből és még sok-sok apróságból, valamint egy fantasztikusan kreatív csapat ötleteléséből született meg:
Az arculat megalkotója a bajai székhelyű A Műhely – kreatív stúdió. A vállalkozás munkáiról, jelenlegi és jövőbeli terveiről Kretter-László Bea ötletgazdát kérdeztem.
Kezdjük azzal a kérdéssel, amely engem végig a legjobban foglalkoztatott a közös munka alatt. Miért vállaltátok el a Mom With Five blog nagyarculatának megtervezését? Mi volt benne a kihívás? Mit jelentett nektek ez a feladat?
Most először szerettük volna mi megválasztani, amivel/akivel dolgozunk. Számunkra ez egy teljesen más munkaélményt jelentett: egy sokkal kötetlenebb, lazább, inspiratívabb tapasztalat volt. Még az elején vagyunk a szerelemprojektünk megvalósításának, ezért most még megtehetjük, hogy kísérletezünk. Az sem volt mellékes szempont, hogy egy olyan márkát segítsünk ezzel, amely minket is inspirál és csodálattal tölt el.
A grafikus munkája, hogy kitalálja mit akar az ügyfél, belelásson a fejébe, a grafikai brief segítségével formát ad annak, amiről az ügyfél álmodik. Egy jó brief nagyon nagy segítség nekünk, és ez esetedben sem volt másképp. Mi csak formába öntöttük a szuperül megfogalmazott gondolataidat.
Mindenképp mérföldkőnek számít a Mom With Five arculat, mert számunkra ez valami újnak a kezdete, amelyben lelkesen hiszünk, mondhatni rajongunk érte.
A grafikai tervezés mellett sok mással is foglalkozik az A Műhely. Mikor indult, milyen álmokkal/tervekkel és mi mindent ölel fel a vállalkozás?
Az A Műhely csapatát jelenleg négy fő alkotja négy különböző szakmai területről és mindenkinek megvan a saját részfeladata.
A projekt egésze pár hónapja fogalmazódott meg, azóta dolgozunk rajta, fejlesztgetjük, közben pedig kísérletezünk, teszteljük az ötleteinket. A kezdeti gondolatunk már évek óta motoszkál bennünk, hogy csináljunk valamit együtt, és ezt olyan formában tegyük, ahogy az számunkra a legmotiválóbb.
Az álom középpontjában egy közös tér áll, ahol együtt szakmázgatunk, közösséget építünk. A vállalkozás, mint olyan, nem ismeretlen terep számomra, mert előtte a kis varróműhelyemet és a saját női ruhamárkámat, a Beangot igazgattam. Így összetesszük, amink van. Egy kreatív stúdiót tervezünk nyitni, ahol divat, fotós és grafikus szolgáltatásokat nyújtunk, valamint workshopokat és közösségi találkozókat szervezünk.
A közös projektünkből és a különböző online médiafelületeken való megjelenésetekből nyilvánvaló, hogy a közösségteremtés számotokra is nagyon fontos. Honnan ez a gondolat? Milyen terveitek vannak ezzel kapcsolatosan?
Budapesten tanultam, aztán szerelmes fejjel Bajára költöztem. Nagyon nehéz volt a nagyváros nyüzsgéséből egy ennyire nyugodt kisvárosba költözni, és akkor még nagyon szépen fogalmaztam. A nyugodt fogalma az akkor még unalmas, számomra fontos lehetőségektől mentes életet jelentette, pedig tudtam, hogy jó helyen vagyok, és dolgom van itt. Szerencsére ezzel az érzéssel nem voltam egyedül. Társaimmal fejünkbe vettük, hogy a gyorsan fejlődő főváros példája által ösztönözve megkíséreljük fejleszteni, megerősíteni a kreatív szférát vidéken.
Ennek első lépéseként létrehoztam az A Műhely kreatív klubot a Facebookon, az első vidéki kreatív vállalkozói közösség zárt csoportját.
Szinte azonnal felmerült a kérdés, mik számítanak kreatív vállalkozásoknak? Én úgy fogalmaztam meg, hogy minden olyan szakma helyet kap a csoportban, mely nem csak egy “kreatív hobbi”, hanem megalapozott kreatív üzleti gondolkodáson alapul. A csoport olyan kreatív (leendő) vállalkozók és potenciális befektetők, segítők, valamint olyan vállalkozók/magánszemélyek gyűjtőhelye, akik támogatni szeretnék, vagy már támogatják a tehetségeket, ezáltal a vidéki kreatív szféra fejlődését is bármilyen erőforrással.
Azt gondolom, hogy
“Ha egy ember álmodik, az csak egy álom, de ha több ember álmodik egyszerre, az a valóság kezdete.”
Friedensreich Hundertwasser építész
Ez az A Műhely mottója is.
Bea, te magad is édesanya vagy. Hogyan éled meg ezt a szerepet a vállalkozói/alkotói éned mellett? Vagy éppen ez utóbbi kettőt az anyaság mellett?
Borzasztó nehezen. Folyamatos harc magammal, a bűntudattal, a családtagokkal. Ez volt eddig.
De hiszem azt, hogy megtaláltam az utam, mert minden kezd a helyére kerülni és kezd kialakulni egy meder, amelyben ha minden szépen a tervek szerint csordogál, akkor mindenki elégedett és boldog lesz. A kicsi, aki egyébként másfél éves, napközben 2-3 órát alszik – általában ugyanakkor -, ilyenkor tudok dolgozni. A háztartási feladatokba pedig bevonom őt is, ha nincs kedve, akkor ügyesen játszik egyedül (például átrendezi ötször a konyhát). Ugyanakkor a férjem is egy, a maga környezetében sikeres nőbe szeretett bele, tehát támogatja az álmaimat.
És még mielőtt kiutálnál, nekem is vannak gondjaim: nem mindennap rózsaszín felhő, sőt, de igyekszünk mindent úgy kezelni, hogy kis családunk mind a négy tagja, hogy Jean-Pierre-t se hagyjam ki, a 3 éves cotton de tulear kutyust, elégedett legyen a nap végére. Az is sokat segít, hogy éjjeli bagoly vagyok, tehát ha a kicsilány elalszik, akkor kezdődik nálam az élet. Na jó, ha az élet nem is, de éjszaka is hatékonyan tudok dolgozni.
Mi a vállakozói létetek legfontosabb gondolata? Hova vezet az A Műhely útja? Mi a legközelebbi és a távolabbi célállomás?
Fontos számunkra, hogy szabadon alkossunk, a saját időbeosztásunk és ritmusunk szerint, ugyanakkor a kreatív közös gondolkodás éltet és visz előre.
Szeretnénk értéket teremteni, motiválni és kreatív gondolkodásra ösztönözni. Hisszük, hogy kreatív gondolkodás nélkül nincs fejlődés.
Céljaink, minél tudatosabb eléréséhez, egy komplex üzleti terven dolgozunk jelenleg. Tréningekre és továbbképzésekre járunk, hogy a lehető legminőségibb tudással tudjuk kiszolgálni a vevőinket, és segíteni a társainkat, partnereinket.
Idővel szeretnénk kialakítani egy országos hálót, és egy jól átgondolt automatizált rendszerben működtetni A Műhelyt.
Az arculat egyes részeivel már találkozhatsz a blog különböző közösségi médiafelületein. De miért nem változott még meg magán a blogon a logó? Mert egy utolsó lépés még hiányzik a teljes képhez. De amint elkészül, te leszel az első, aki értesül róla. Megéri várni. Jó lesz. Én már csak tudom.
Ha tetszett, amit olvastál, iratkozz fel a hírlevelemre, vagy csatlakozz a facebook oldalamhoz és a Mom With Five – Pont jó szülők vagyunk! csoporthoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is!
Szereted, amit csinálok? Hívj meg egy kávéra, támogass a Patreonon!