Egy izgő-mozgó gyereksereget asztalhoz ültetni nem kis vállalkozás. De nem is lehetetlen. Csak egy jó ürügyet kell hozzá találni. Egy nagyobb kupac ropogós sajtos csiga pont megfelelő választás.
Nálunk – öt gyerek mellett – hatványozott igaz az első bekezdésben foglalt állítás. És gondolom nem vagyok ezzel egyedül. Mert a gyerekek – az enyémek legalábbis tutira – folyamatosan mozgásban vannak, mindig csinálnak valamit, és bizton állíthatom, hogy minden tevékenység közül az egy helyben üldögélés megy nekik a legnehezebben. Pedig a közös étkezéseket szeretik. Tudom. Érzem. Látom.
Őszintén szólva nekem is élmény ilyenkor végignézni rajtuk: együtt vannak, együtt vagyunk, jelen van A család. Próbáljuk is ezeket az alkalmakat elnyújtani, de ezt egyáltalán nem egyszerű megoldani főleg hétköznapokon, amikor nagyon szűkre szabott és percre pontosan beosztott az időnk, hogy ne csússzunk ki az esti szertartás rendjéből, ráadásul ebbéli próbálkozásainkat a kisebbek nem is igazán tűrik jól. Valahogy még nincs türelmük hozzá. Ha meg egy valaki feláll az asztaltól, akkor onnantól kezdve már a többiek is könnyebben szívódnak fel.
Ezt megtapasztalva egy ideje már felhagytam azzal, hogy az asztalnál töltött időt nyújtsam hosszabbra, inkább a mennyiségre gyúrok: minél több alkalmat próbálok teremteni, amikor megvalósulhat ez a közösségi élmény.
Így jött képbe az alkotóidő, amikor több kevésbé mindenkit oda tudok csődíteni az asztalhoz egy kis kézműveskedésre. De még ennél is jobban beváltak a különböző közös játékok, nevén nevezve: a társasjátékozás. Az életkori különbözőségek miatt nálunk azonban ez sem megy olyan egyszerűen. Vagy eleve két csapatra oszlunk és úgy játszunk, vagy inkább olyan rövidebb játékokat próbálunk keresni, amelyek pörgősek, maximum 15-20 perc alatt lezajlik egy kör és nem annyira tudás kell hozzájuk, mint inkább szerencse, ügyesség, gyorsaság. Ilyen játékokban simán össze lehet hozni a 9 és 15 évest is. Legkisebb megy úgyis velem van mindig.
Mi dobhat még ilyenkor a hangulaton? Egy nagy halom finom rágcsa, amit csak úgy bedobhat az ember a szájába, nem kell hozzá még rendesen megteríteni sem, akár a szalvéta is lehet felejtős, játék közben is fogyasztható, vagy ha úgy nem is, de két menet között biztosan.
Nálunk a családi játékórák elengedhetetlen kelléke a ropogós sajtos csiga. Kicsi, kézre áll, egy falatra bekapható. Egyetlen probléma van vele, hogy egy adag soha nem elég belőle. Viszont a dupla adag előnye, hogy mégiscsak elnyújtható az asztalnál töltött közös idő. Mert amíg van, addig senkinek nincs kedve máshova menni.
Ropogós sajtos csiga
- Tészta
- 25 dkg liszt
- ½ tasak sütőpor
- 12,5 dkg vaj
- 1 teáskanál só
- 1 dl tej
- Töltelék
- 12,5 dkg puha vaj
- 15 dkg finomra reszelt Pannónia/Trappista sajt
- 1 kávéskanál só
- 1 kávéskanál pirospaprika
- A tészta hozzávalóit gyors mozdulatokkal gyúrjuk egybe, majd vegyük ketté a nyers tésztát.
- Készítsük el a sajtkrémet a hozzávalókból, keverjük ki alaposan.
- Vegyük magunk elé az egyik adag tésztát és amilyen vékonyra csak tudjuk nyújtsuk ki téglalap formára.
- Kenjük meg a krém felével és tekerjük fel, mint a bejglit.
- A tészta másik felével is járjunk el hasonlóképpen.
- A két rudat csomagoljuk frissentartó fóliába és tegyük a hűtőbe minimum 3 órára, de még jobb, ha egész éjszakára betesszük.
- Az idő leteltével vegyük elő a hűtőből a tésztatekercseinket és egy éles késsel vágjunk belőlük kb. 3 mm-es korongokat.
- Béleljünk ki két nagyméretű gáztepsit sütőpapírral és helyezzük el rajtuk a korongokat.
- Melegítsük elő a sütőt 180 Celsius fokra és 10-12 perc alatt süssük készre a sajtos csigákat.
Ha tetszett, amit olvastál, iratkozz fel a hírlevelemre, vagy csatlakozz a facebook oldalamhoz és a Mom With Five – Pont jó szülők vagyunk! csoporthoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is!
Szereted, amit csinálok? Hívj meg egy kávéra, támogass a Patreonon!