Beszél(get)ni, kommunikációt kezdeményezni nem könnyű feladat. Kivéve, ha kamasz vagy. Mert akkor három szóval megoldasz minden problémát. Beszél beszól a kamasz.
Aki ismer – úgy igazán, közelről és régóta – az tudja, hogy a szavak az én igazi fegyvereim. Csípőből tüzelek velük és ritkán tévesztem el a célt. De azért ahhoz, hogy ez így menjen, kellett némi idő. Na meg persze az sem ártott, hogy alapból kommunikatív személyiség vagyok.
A lefegyverző kommunikáció, annak ellenére, hogy nagyon fontos hozzá a jó táptalaj (= mások iránt érdeklődést tanúsító alapszemélyiség), nem jön magától, kell hozzá jól és precízen kidolgozott stratégia, a technikáról nem is beszélve… és ezt mind-mind tanulni kell. Ahogy a mondás is tartja, jó munkához – i. e.: tanulás – idő kell.
Kivéve, ha kamasz vagy. Mert akkor elég három szó és mindenkit leveszel a lábáról lefegyverzel egy másodperc alatt. Ha elég gyorsan tudod mondani: nemmondod-hagyjálmár-mindjárt. És elég gyorsan tudják mondani… én már csak tudom. És még az sem kell, hogy mindhármat egyszerre bevessék. Külön-külön is megállják a helyüket, akarom mondani beléd fojtják a szót. A sajátjaidat.
De ne siessünk ennyire előre! (Mert szerencsére a gyerekek nem kamasznak születnek. Kivéve Négyest. Aki de. Ő a születésétől fogva kamasz. De lehet, hogy már a fogantatásától. Minden jel, minden egyes apró jel erre utal.)
* * *
Minden anya életében vannak mérföldkövek. Amikor először fordul meg a gyerek a hasáról a hátára vagy fordítva. Vagy először dobál eszik kanállal szilárd ételt. Meg amikor először felül/leül/feláll/elindul stb. És amikor kimondja az első szót. Jó esetben valami kedveset. De legalább nem csúnyát. Mert nincsenek nagyobb testvérei, akiktől tanulhat. És akik örömmel is tanítják.
De nálunk vannak nagyobb testvérek. Így esett, hogy Legkisebb első összefüggő mondata az volt: Hogy hát hülye vagy te?!. Ezt még valahogy el lehetett volna mismásolni, de az első ember, akit megörvendeztetett vele, az az anyósom volt. Na… De legalább az első szava nem volt csúnya. Mert azt mondta, hogy bu(sz). Ahogy Nagyfiú is. És közben rám függesztették azokat a gyönyörű barna szemeiket. Nagylány viszont azt mondta, hogy nem. És közben ő is engem bámult. De legalább Négyesben és Középsőben nem csalódtam. Ők azt mondták, hogy anya. Csak közben nem rám néztek. Hanem anyámra.
Szóval, várjuk a napot, amikor megszólal a gyerek. És megtörténik. Hú, de izgi! Elkezdjük tanítgatni, mesélünk neki. Minden órában nap. Hogy bővüljön a szókincse. Aztán várjuk a napot, hogy végre mi is megszólalhassunk. Újra. És nem AnnaPetiGergő hangján, hanem a sajátunkon. Mert ugye nem képzelted, hogy egy három éves miért-korszakos gyerek mellett van bármi esélyed? Vagy egy, a fantázia szárnyán utazó öt éves mellett? Ó, és akkor a viccmesélő hét évesről még nem is szóltam. Már arról, aki próbál viccet mesélni, de nem tud. De mivel jó tanára volt – te! -, ezért jól tudja, hogy a feladás a gyengék útja. Így nem adja fel.
És én sem. Türelmesen kivárok. Mert azt csiripelték a városi verebek, hogy kamaszkorban rés nyílik a pajzson. És hát a remény hal meg utoljára. Azért valljuk be, soha nem gondoltam volna, hogy lesz olyan ok, amiért várni fogom a kamaszkort. Repesve. Aztán meg tessék. Az élet tele van meglepetésekkel. Hogy puffogtassak némi közhelyet is.
Megcsíptem hát! Itt van! Végre kamaszok! Eljött az én időm. Végre visszanyerhetem a hangomat. Na na! Csak ne olyan hangosan. Újra indulhat a párbeszéd. Ahogy én azt képzeltem. Mert bezzeg most meg ők nem beszélnek. Nem baj! Motiválom őket. Inspirálom őket. Provokálom őket. És… és… és végre. Ők is belém fojtják a szót. Csak nem órákig tartó lamentálással. Ó, nem! Ők annál sokkal tehetségesebbek. Elvégre kamaszok. Nekik elég hozzá három szó. Na nem mondod?! Mindjárt. Hagyjál már!
* * *
Na nem mondod?!
Most kérdezi vagy mondja?
Gúnyolódik vagy komolyan kérdezi?
Hogy kell erre válaszolni?
Egyáltalán kell?
De azért vette az adást, hogy magával kell vinnie a bérletét, ha nem akar gyalog menni Budaörsre a barátnőjéhez? Szóval, ha ezt mondta még azelőtt, hogy befejeztem volna a mondatot, akkor az azt jelenti, hogy tudja, mit kell csinálni és nem kell emlékeztetnem rá?! Akkor jó. Megnyugodtam. És persze nem veszem a szívemre. Csak egy kicsit.
De miért csörög a telefonom? Hiszen még csak öt perce indult el. Ja, hogy itthon maradt a bérlete. És vigyem utána. És siessek, mert el fog késni. Na nem mondod?!
Mindjárt!
Halló! Halló! Hallasz? Oké, értettem. Mind-járt.
Kisfiam, ez most az a mindjárt, amit egy órával ezelőtt mondtál vagy amit húsz perce? Mert az óvodából érdeklődnek, hogy melyikhez viszonyítva hozod haza az öcsédet mindjárt, mert szeretne végre hazamenni az ügyeletes óvónő. És nyugi, nem kell vele semmit se csinálni, mert én is mindjárt otthon leszek. Mire hazaértek, addigra tutira.
Hogy hogy ki csönget?! Hát én! Meglepődtél?
De hát mondtam, hogy mindjárt itthon leszek. Hogy ez a mindjárt nem olyan, mintha te mondtad volna? Ebben egyetértünk. És nem drágám, nem rólam mintázták a Szemfényvesztők női főszereplőjét és nem, nem használok hoppanáló port sem. Tudni akarod a titkom? Komolyan? Mindjárt megmutatom!
Hagyjál már!
Szóval, hagyjalak békén? Oké, te akartad. Mi az, hogy ne fenyegesselek?! Nem fenyegetlek. Ha fenyegetnélek, arról tudnál. Elhiheted nekem…
Hogy nincs tiszta alsóneműd? Na nem mondod?! Én be akartam menni a szobádba, még kopogtam is, de azt mondtad, hogy hagyjalak. Hagytalak. A szennyest is a sarokban. A három hetest is. Azt hittem, hogy így értetted.
De nem?! Jaj, úgy sajnálom. Biztosan az én hibám és valójában, amikor ezt mondtad, akkor a nevemet vagy apádét kiáltottad. De várj! Hadd gondolkozzam egy kicsit. Nem emlékszem, hogy a közelmúltban bármelyikünk névváltoztatási kérelemmel fordult volna az illetékes hivatalhoz. Vagy csak öregszem. És csak halkan jegyzem meg, hogy ha nekünk változna a nevünk, akkor a tied is. És akkor már mi is jogosan kiabálnánk neked, hogy Hagyjálmár!
Mondd, akarsz-e beszélgetni?
Ha tetszett, amit olvastál, iratkozz fel a hírlevelemre, vagy csatlakozz a facebook oldalamhoz és a Mom With Five – Pont jó szülők vagyunk! csoporthoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is!
Szereted, amit csinálok? Hívj meg egy kávéra, támogass a Patreonon!