Lehet, hogy nem igaz, de nekem olybá tűnik, hogy a finomságok között az édes sütemények vannak túlsúlyban, a sós rágcsák terén nincs akkora választék. Kivéve, ha töltve készítjük el őket, mert akkor aztán nem lehet panaszra ok.
Egy ideje már foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene újítanom, fel kellene turbóznom a sós finomságok repertoárját a saját házam táján, mert a múltkori ellenőrzés alkalmával erőteljes egyensúlytalanságot észleltem a receptkönyvemben a sós finomságok rovására. Ezt pedig egy rendes konyhatündér nem hagyhatja. És én sem. Nyilván te is megérted.
Első lépésként nekiálltam hát feltúrni a netet, inspirálódtam, ötleteket gyűjtöttem, szelektáltam és miközben kerestem-kutattam rádöbbentem, hogy ez a megújítás egyáltalán nem lesz olyan könnyű dolog, mint ahogy azt elsőre képzeltem. Mert a sós finomságok esetében nincs lehetőség olyan változatosságra, mint édes társaik esetében. Én legalábbis ezt szűrtem le a receptekből.
Na, de miért is? Van ugye néhány alaptészta, amelyet mindenki használ, ezekben az esetekben a változatosságot tulajdonképpen a finomságok formája adja: keksz, ropi, pogácsa, kocka, (csavart) rúd stb. (Nekem a csiga édes… akkor is, ha nem.) Aztán ott vannak a különböző hozzávalók, amelyeknek az ízvilágot köszönhetjük. Nem azt mondom, hogy nincs választék, de hát közel sem akkora, mint az édes édes süteményeknél… arról nem is beszélve, hogy ez utóbbiakhoz akár sós hozzávalókat is használhatunk egy-egy karakteresebb ízhez, de ugyanez fordítva már nem annyira bejövős.
De nem lehet, hogy nincs megoldás… Nem bizony. Mert van. Csak a megfelelő helyen kell keresgélni. Például a töltött sós finomságok között. Valahogy nekem eddig ez a terület kívül esett a “komfortzónámon”, nem nagyon csináltam olyan sós rágcsát, amelyben töltelék is van.
Szóval keresgéltem itt is, ott is. Körbekérdeztem a szomszédokat, a rokonokat, a nyuszi rokonait is, a barátainkat. Begyűjtöttem minden lehetséges receptet. Miközben böngésztem őket, meglepődve tapasztaltam, hogy az egyik recept többször is előkerült a kupacból. Ez biztosan nem lehet véletlen. Muszáj volt megsütnöm. És azt kell mondanom, hogy a vajdasági sós-sajtos tekercs abszolút telitalálat és nemcsak azért, mert nagyon finom, hanem mert végtelen számú variációban el lehet készíteni. Mi több, akár édes finomságként is megsüthetjük. Akár…, de mi azért maradunk a sós variációnál.
Sós-sajtos tekercs
- Tészta
- 40 dkg liszt
- ½ dl olaj
- ½ evőkanál cukor
- 1+1,5 dl tej (futtatni+tésztába)
- 1 zacskó instant vagy 2,5 dkg friss élesztő
- Töltelék
- 12,5 puha vaj
- 5 dkg reszelt sajt
- ½ evőkanál só
- Tetejére
- 1 db tojás felverve
- 10 dkg reszelt sajt
- szezámmag/darálatlan mák/köménymag ízlés szerint (elhagyható)
- Első lépésként futtassuk meg az élesztőt egy deciliter cukros, langyos tejben.
- Vegyük elő a robotgép üstjét, tegyük bele a többi hozzávalót, majd a végén adjuk hozzá a felfuttatott élesztőt.
- Pihentessük negyed órát a tésztát, amíg elkészítjük a tölteléket.
- Keverjük ki a puha vajat a sóval, majd adjuk hozzá a reszelt sajtot is.
- Vegyük kétfelé a nyers tésztát és mindkettőt nyújtsuk ki egy-egy téglalappá.
- Felezzük meg a tölteléket és kenjük meg vele a tésztáinkat.
- Mindkettőt csavarjuk fel, ahogy a bejglit szoktuk, majd vágjuk őket 2 ujjnyi csíkokra.
- Helyezzük a csigákat egy sütőpapírral bélelt sütőlemezre állítva és hagyjuk pihenni 15-20 percig. Az idő leteltével kenjük le őket egy felvert tojással és szórjuk meg a tetejük reszelt sajttal.
- Melegítsük elő a sütőt alsó-felső sütésen 200 Celsius fokra.
- Süssük aranybarnára a tekercseket 25 perc alatt.
Ha tetszett, amit olvastál, iratkozz fel a hírlevelemre, vagy csatlakozz a facebook oldalamhoz és a Mom With Five – Pont jó szülők vagyunk! csoporthoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is!
Szereted, amit csinálok? Hívj meg egy kávéra, támogass a Patreonon!