Vannak dolgok, amelyekből soha nincs elég. Iskolás gyerekek mellett az egyik ilyen dolog a boríték. És persze mindig a lehető legrosszabbkor fogyunk ki belőle. Megoldás: para helyett hajtogatás.
Édesanyaként gyakran megtapasztaltam már az érzést, amikor a gyerek este fél nyolckor szól, hogy holnapra ez meg az kellene. De valójában tegnapelőttre kellett volna bevinni, szóval a holnap az már tényleg az utolsó utáni határidő és ha nem lesz, akkor baj lesz.
Ó, hogy imádom ezeket a helyzeteket! Mert persze ahhoz már késő van, hogy elugorjunk a boltba a kérdéses cuccért, ha egyáltalán kapható, és az is nyilvánvaló, hogy ilyenkor nincs otthon semmi, amiből legalább egy részét össze tudnám dobni… a maradékot meg hozzáképzelnénk. Én, a tanár meg a gyerek. Közösen.
A kedvenc történetem amúgy ezzel kapcsolatosan az volt, amikor pár évvel ezelőtt Nagyfiú este kilenckor nyögte be, hogy másnap piros tintát kell vinnie a suliba. Piros? Tintát? Melyik az az elvetemült tanár, aki piros tintát használ bármilyen órán?! Nagyon törtem a fejemet, hogy mi legyen a megoldás.
Apósom egykoron a műegyetemre járt és emlékeztem rá, hogy a régi cuccai között láttam egyszer egy tintásüveget. Irány a padlás! Némi turkálás után elő is került a kérdéses üveg. Egyetlen apró bibi volt, hogy a tartalma fekete volt és beszáradt. De TINTA! És kéznél volt. A helyzet további kimagyarázását rábíztam Nagyfiúra… elég penge az élőszavas kommunikációban. És nem tévedtem sokat. Nem kapott beírást. Sőt! A tintával készült rajzát ötössel jutalmazta a tanerő. Hogy mivel rajzolta, azt persze nem tudom…
Azóta felkészültebb vagyok. Piros tintát mondjuk nem vettem, de minden másból próbálok felkészülni, raktározni. De van egy dolog, amelyből soha nem tudok eleget venni. Ez pedig a boríték. Az iskolás gyerekeim zsákszámra hordják a suliba a borítékokat: a különböző kérelmekhez, igazolásokhoz, a számtalan befizetnivalóhoz, a meghívókhoz, a pályázatokhoz stb. És persze mindig akkor fogyunk ki belőle, amikor a leginkább kellene.
Eleinte próbálkoztam azzal, hogy egyszerűen egy sima félbehajtott papírlap közé tettem az aktuális beküldendőt. De nem vált be. Könnyen kiesett belőle a cucc. A gyerek elhagyta. Én meg idegeskedhettem, hogy előkerül-e a táska mélyéről az angol könyvekre beküldött ötezres. Más megoldás kellett! Boríték. De ha egyszer nincs?! Akkor csináljunk! Mi sem egyszerűbb ennél. Csak néhány origami hajtogatást kell elsajátítani hozzá. Ráadásul a fiókok mélyén hánykolódó, dekorációs célra már nem jó, de kidobásra még meg nem érett papírlapoknak is új értelmet adhatunk. Kell ennél több?
Origami boríték három változatban
1. Egyszerű
Hozzávalók
- 1 db négyzetes papírlap (például 15×15, 17×17, 19×19 cm-es, de nyugodtan választhatunk más méretet is kedvünk szerint, a lényeg, hogy négyzet legyen)
Az elkészítési videós segédletet ITT találod.
2. Rafinált
Hozzávalók
- 1 db A4-es papírlap
Az elkészítési videós segédletet ITT találod.
3. Hagyományos
Hozzávalók
- 1 db négyzetes papírlap (például 15×15, 17×17, 19×19 cm-es, de nyugodtan választhatunk más méretet is kedvünk szerint, a lényeg, hogy négyzet legyen)
Az elkészítési videós segédletet ITT találod.
Tipp
- leragasztásukhoz a legegyszerűbb, ha kétoldalú ragasztócsíkot használunk
- ezzel a módszerrel egyedi születésnapi meghívókhoz percek alatt készíthetünk egyedi borítékot
Ha tetszett, amit olvastál, iratkozz fel a hírlevelemre, vagy csatlakozz a facebook oldalamhoz és a Mom With Five – Pont jó szülők vagyunk! csoporthoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is!
Szereted, amit csinálok? Hívj meg egy kávéra, támogass a Patreonon!