Nesze neked lájtos ünnepek!

Ne főzz, ne takaríts, lazulj bele, ne stresszelj rá! Az ünnep szóljon inkább a meghittségről, a pihenésről! Megannyi bölcsesség. Erre csak az élet tud úgy igazán rácáfolni. De akkor aztán nesze neked lájtos ünnepek!

lájtos ünnepek
kép: pixabay

A nagy, sátoros ünnepek előtt mindig ellepik a netet a különböző cikkek arról, hogyan lehet a legegyszerűbben feszültség- és stresszmentesen ünnepelni. Sok-sok ilyen cikk elolvasása és átböngészése után azt hiszem elmondhatom, hogy sikerült kiszűrnöm a lényeget: mindent el kell engedni és akkor nem lesz gond. S máris öledbe hullik a lájtos ünnep. Amikor nincs más dolgod, mint élvezni, átélni a pillanatot. Mit pillanatot?! Pillanatokat!

Aha.

Hát, ha én mindent elengednék, ami a stresszmentes ünnep megvalósítását akadályozza, akkor kerülnénk csak pillanatok alatt idegállapotba. Az meg ugye igencsak ellentmond a feszültségmentességnek. És hovatovább elég nehéz lenne a gyámhivatalnak és a rendőrségnek elmagyarázni, hogy csak és kizárólag a békesség kedvéért engedtük el (i.e.: eresztettük szélnek) az öt gyereket. De hát azt írták a neten, hogy a kulcsszó az elengedés… Ja, hogy nem erre értették? Upsz.

De akkor mire?

Lássuk csak! Mert vannak listák. Bizony vannak, hogy mit kell csinálni vagy éppenséggel mit nem kell csinálni, hogy stresszmentes legyen az ünnep.

* * *

Ne főzz annyit! Ne főzz többfélét! Ne főzz! Ne bizony! Rabolj bankot! Ne is egyet, rögtön kettőt. Egyet én, egyet meg Férj. Hogy ha valamelyikünk lebukna, akkor se kerüljön veszélybe a stresszmentes ünnep. Ha meg mégis dupla a bukta, akkor ott vannak a rokonok. Mi végre másra? Hadd jusson nekik is a jóból. Na, meg a feszültségmentes ünnepnapokból. Mert kiimádkozni bennünket a rácsok mögül, na az lenne csak maga az igazi zen.

Annyit?! Mennyi az annyi? Etettél te már három kamasszal súlyosbított héttagú családot? Vagy legalább próbáltál? Na. Az annyi, az a kevés. Az akármennyi is. Kevés. Nincs az az annyi, amennyi elég lenne. Szóval, ez nem opció.

Többfélét?! Soha. Az az egyféle is kitölti a teljes edénykészletemet, ha annyit csinálok belőle…, ami persze soha nem elég.

Szóval, ne főzzek. Akkor mit csináljak? Rendelj! Hogy ez eddig nekem nem jutott eszembe… vagy de? Vagy de. Azt nem tudja véletlenül valaki, hogy tömött pénztárcát hol lehet a rendelés előtt rendelni? Mert ilyen opciót nem találtam egyik weboldalon sem. Hm.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy minden nehézség ellenére nem próbálkozom ennek az ötletnek a megvalósításával. Mert de. Például a karácsony előtt egy nappal esedékes születésnapom fényét emelni hivatott tortát már nem én sütöm. Két éve. Mondjuk nem is rendelem. Megírom. Cikkben. Vagyis cikkért. Éljen a bloggerlét! De ez csak egy szelete az ünnepi étkezésnek, ráadásul nagyon gyorsan fogyó szelete. Hallottál az árverésen, a kifizetés után önmagát azonnal megsemmisítő kép történetéről? Na, pont úgy éreztem magamat én is legutóbb, mint annak a képnek az egyszeri vásárlója, amikor Nagyfiú az utolsó szelet tortát is betolta fél órával az ünneplés kezdete után.

De vissza a klasszikus ételrendeléshez. Még mindig kétségbeesve keresem Susant a tömött pénztárca gombot, mert nálunk az elfogadható árú négyszemélyes tál max. előétel. De annak jó. Igaz, hogy kell belőle minimum három. A főétel előtt. És a desszert után. Mert azt persze mindig előre megeszik. Mert nem főzünk. De akkor már nem is sütünk… a stresszmentesség jegyében. Inkább pénzt nyomtatunk. Sokat. Rácsok előtt vagy rácsok mögött? Ez itt a nagy kérdés.

Fogd vissza az ajándékozást! De ha már vásárolsz, rendelj neten! Az ám! Főleg, ha azt akarod, hogy a két ünnep között se unatkozzon a gyereked. Mert a meglepetés ereje akkor is üt. Elsősorban téged ki, hogy akkor mégis mi a búbánat kerül majd a fa alá?! Mert hogy nem érkezik meg időben, amit rendeltél. Mert beragadt a raktárba. És a futárszolgálatok meg nem készültek fel, hogy az ünnepek előtt megnövekszik majd a forgalom. Nem kicsit, nagyon. Ahogy minden korábbi évben. Másrészt meg jönnek a kérdések. A gyerektől. Az angyalok is tudnak késni? Vagy akkor most a futár az angyal? Vagy csak álruhát hord? Ki? Az angyal? Vagy a futár? Vagy????

Vagy inkább legyél penge és rendeld meg húsvétkor, ha meg kinövi a gyerek, akinek rendelted, van még mááááááásik, aki karácsonyig belenőhet. Éljen a sokgyerekes lét! Ajándék nem vész el, csak átalakul. Kár, hogy a csillámlámákból nem lesznek Pókemberek. De a szomszédnál vannak lánygyerekek. Hurrá! Nem hiába a mondás: adni öröm… a szeretet meg összeköt. A szomszédokkal is. Csillámlámák után meg pláne.

Ne takaríts! Két nappal az ünnep után senki nem fogja látni a különbséget. Őszintén? Nálunk két perc után sem.

Így én aztán soha nem takarítok. Se hétköznap. Se ünnepekkor. Úgy mint mások, úgy soha. Mármint, hogy határozott időpontban, határozott ideig. Én határozatlan időpontban, határozatlan ideig csinálom. Látástól Mikulásig(sic!). Állandóan. De a különbség így is láthatatlan. Az előtte és az utáni állapot között.

A látványtakarításra meg felvettem egy takarítónőt. Aki jön ünnepekkor is. Így aztán tényleg stresszmentesen van tisztaság nálunk minden karácsonykor. Kettő és fél percig. Utána meg jövök én. Mentesen minden feszültségtől. Hiszen nem sütök-főzök és neten vásárolok. És úgyis tök mindegy, hogy takarítok-e vagy sem, mert úgysem látszik. Ahogy a mondás is tartja: amiről nem tud az ember, az nem fáj. Amit meg nem lát, az nem okoz stresszt. Érted ugye, hogy mire gondolok…

Ne légy mártír! Ne bizony. Ahhoz előbb szentté kellene avatni. Ja, nem. Fordítva. De mivel nekem ez utóbbira esélyem sincs, így minek erőlködnék az elsővel?! Tiszta sor.

Amúgy az ünnep – szerintem – úgy szép, ha zajlik. Ha nem zajlana, akkor mit mesélnék majd az unokáimnak?! És különben is, ki akar(na) stresszmentesen punnyadni? Na, ugye…

Ha tetszett, amit olvastál, iratkozz fel a hírlevelemre, vagy csatlakozz a facebook oldalamhoz és a Mom With Five – Pont jó szülők vagyunk! csoporthoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is!

Szereted, amit csinálok? Hívj meg egy kávéra, támogass a Patreonon!

2 thoughts on “Nesze neked lájtos ünnepek!

  1. Nekem is aférjem folyton ezt szajkózza: nefőzz/nesüss sokat… ja, innen is látszik, hogy ő csak boldog fogyasztó – és nem szállitó 😀 Hatan vagyunk, szóval ha ezt rendelt vagy hidegkajával oldom meg, akkor a gatyánk is rámegy… a sütikről nem is beszélve : volt, hogy Karácsony előtt egy héttel sütöttem meg a sütiket, hogy az meglegyen : mézespogácsát, sósrudat – hogy aztán az ünnep előtt süthessem a második fordulót 🙂 igen, főzni kell – egy jó adag tőltött káposztával 2-3 étkezést is megoldok. A takaritás, vásárlás – az sem mellékes, de elfogadtam: ez van. Nálunk csak addig van rend, amig be nem jönnek a szobába – de ezt már megszoktam.

    1. Pontosan így! Mi is hatan vagyunk. Három lányka még csak kiskamasz, de nekem is minden edényem színig kell tölteni, hogy elég legyen (lehet, az edényekkel van baj…). Idén a 3. adag mézeskalácsból maradt valamennyi az ünnepre! 🙂 A takarítást már lejjebb adtam, most még találni kellene megoldást a bevásárlásra, mert az a nagy mumusom és akkor a megmaradt sütés-főzés-mosással már megbékülnék. 🙂

Hozzászólás a(z) Rita bejegyzéshez Kilépés a válaszból