Nincs karácsony gömbdísz nélkül. A rénszarvasos minták sokak kedvence, az ujjlenyomatos változat elkészítésével még egy kisebb gyerek is könnyedén megbirkózik.
Én tizenhét évvel ezelőtt szerettem bele végérvényesen a rénszarvasokba, amikor volt szerencsém egy újságírói ösztöndíjnak köszönhetően egy hónapot a messzi északon, Finnországban tölteni. Nemcsak Helsinkiben és a környező városokban tettem tiszteletemet, hanem eljutottam az északi sarkkörig is – ahol meglátogattam a Mikulást -, sőt még annál is északabbra, az Inari-tó partjára. Ezen a vidéken még augusztusban is maximum 12 Celsius fok van, éjjel a pocsolyák befagynak, a kezünk-lábunk meg le, cserébe viszont ott az északi fény. Meg a rénszarvasok.
Az elsővel rögtön a roveniemi reptéren találkoztam. Ott álldogált a bejárat mellett, mintha ez teljesen természetes lenne és egyébként se lenne más és jobb dolga, mint a turistákat bámulni és szagolgatni. És úgy tűnik ez Finnországban tényleg teljesen természetes. Oké, nem Helsinkiben, de Roveniemiben és attól északra biztosan. A rénszarvasok szerves részei a hétköznapoknak, ott járnak-kelnek az emberek között, az utakon is feltűnnek: míg nálunk őzekre és egyéb vadakra figyelmeztetik az autósokat, az északi országban a rén- és jávorszarvasokra.
Ezek után talán nem meglepő, ha azt mondom, hogy nem térhettem haza rénszarvasos ajándék nélkül Lappföldről: a bőröndömben sok egyéb ajándék mellett ott lapult egy meleg pulcsi hímzett rénszarvassal és egy plüssfigura kötött, kék-fehér mintás pulóverben. Mindezt augusztus közepén vettem a Mikulás falujában, miközben forralt bort kortyolgattunk, a hüttében tábortűz égett a hideg ellen, a hangszórókból pedig a Jingle Bells szólt végtelenített változatban. Már csak a hópelyhek hiányoztak. Bár akkor ott azokkal nem szolgált a természet, de volt helyette éjszakai csúszkálás a pocsolyákon, didergés az éjszakai égbolt alatt az északi fényt bámulva, karácsonyi képeslapküldés a Mikulás postájáról stb. és persze rénszarvas itt, rénszarvas ott, rénszarvas mindenütt.
A gyerekeimnek gyakran mesélek a finn kalandjaimról, a sok mesének hála pedig most már nem egy, hanem fél tucat réninek adunk otthont. De rénszarvasokból soha nem elég, csak ne foglalnának annyi helyet. Hogy lehet helyet spórolni úgy, hogy közben újabb és újabb példányokkal gyarapítjuk a rénszarvas állományunkat? Készítsünk rénis karácsonyfadíszeket! 2in1 és mindenki jól jár. Nem hiszed? Megmutatom.
Ujjlenyomatos rénszarvasos gömbdísz
Hozzávalók
- műanyag, átlátszó, szétszedhetős gömb
- fehér és barna akrilfesték
- fekete és piros (ez utóbbi opcionális) alkoholos filctoll
- szalag
Elkészítés
- vegyük ketté a díszgömböt és csorgassunk mindkét felébe fehér akrilfestéket
- zárjuk össze a két felet, forgassuk meg a gömböt, hogy a festék mindenhol egyenletesen fedjen, majd a felesleget csorgassuk ki belőlük
- illesszük összeg a két félgömböt
- vegyük elő a barna akrilfestéket, nyomjuk egy kisebb adagot belőle egy papírlapra és nyomjuk bele az egyik ujjunkat, majd készítsünk vele ujjlenyomatokat a gömb külső felszínére
- fekete filctollal rajzoljunk szemeket és agancsokat a rénszarvasoknak, az orrot készíthetjük piros vagy fekete filctollal is
- végül kössünk díszes szalagot a gömbre
Ha tetszett, amit olvastál, iratkozz fel a hírlevelemre, vagy csatlakozz a facebook oldalamhoz és a Mom With Five – Pont jó szülők vagyunk! csoporthoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is!
Szereted, amit csinálok? Hívj meg egy kávéra, támogass a Patreonon!