Nincs advent adventi naptár nélkül! Nincs advent adventi naptár nélkül? Hát nálunk lesz. Most először és nem utoljára.
kép: pixabay
Megőrültem? Nem.
Csak eljutottam arra a pontra, hogy ez az egész már rég nem arról szól, amiről kéne, mindamellett irgalmatlan mennyiségű időt és energiát emészt fel úgy, hogy igazából naptár nélkül is kivetelezhető az egész folyamat és a meglepetés oldala is tartható… így nekem itt volt elég.
Néha egészen megdöbbenek, hogy mennyire a szokások rabjai vagyunk. És, hogy ez a kitétel mennyire igaz rám is. Pedig alapjában véve tök rugalmas ember vagyok, ez ugye nálam – az öt gyerek miatt – kvázi szériafelszereltség, de néha magamat is meglepem a fafejűségemmel bizonyos témák esetében. Az adventi naptár pedig pont ilyen téma. Behatároltak a megszokások, hagytam magam gúzsba kötni az elvárások által, nem hagytam szárnyali a fantáziámat és elengedni mindent, ami nem az enyém, nem a családunké. De ne szaladjunk ennyire előre!
Éveken át én is időt és energiát nem kímélve gyártottam az adventi naptárakat a folyamatosan gyarapodó gyerekseregnek. Eleinte még az alapot is én készítettem, mert milyen anya már az, aki készen veszi?! Halkan megjegyzem: normálisan működő.
Ha az alap megvolt, akkor jöhetett a belevalók felkutatása. Huszonnégy – egyszer, kétszer, háromszor… végül ötször – darab apró valami, ami nemcsak felesleges izé-bigyó, hanem valami értelmes dolog, vagy ha az nem is, de legalább finom. Ha ez is megvolt, akkor jöhetett az utolsó lépés: meglepetések gyári csomagolásból ki, házi csomagolásba be, majd titkolózás, rejtegetés december 1-jéig – ami legalább akkora fegyvertény volt, mint magának a naptár(ak)nak az elkészítése, feltöltése -, majd a hidegzuhany: nem ízlik, nem tetszik, nem ilyet akartak, miért csak matrica, miért nem ez, miért nem az. Persze öröm is volt, nem is kevés, de azért mégis…
És minden évben ugyanez.
Könnyítésképpen pár évvel ezelőtt aztán lemondtam a házi készítésű alapról és átálltam a gyári készre. A tartós gyári készre, amit nemcsak egyszer lehet felhasználni, hanem több éven keresztül is kiszolgál. Ezért a döntésemért vállon is veregettem magamat. De a belevalók beszerzése még mindig ott volt. És egy ideje már ötször huszonnégy darab kellett. Azért az durván sok. Akármiből. Bármiből.
Egy ideje már éreztem, hogy nem tudom fenntartani ezt az állapotot – november második felétől karácsonyig olyan őrült tempóban éljük az életünket, hogy szerintem feltaláltuk az örök élet titkát, hiszen meghalni sincs időnk -, ezért aztán próbálkoztam mindenféle alternatív lehetőséggel: minimalista naptár, csokimentes ötletparádé, gyári vacak stb., de valahogy egyik sem volt kerek. Úgy éreztem, hogy űzött vadként készülök az adventre és egyre inkább csak egy megoldandó feladatot láttam magam előtt, azt meg minek? Tényleg erről szól az advent? Tényleg erről kell, hogy szóljon? A vásárlásról és az őrült ötletelésről?
Jut eszembe, tudod, hogy kinek köszönhetjük az adventi naptárat ebben a formában? (Mert persze a néphagyományban mindig megvolt az adventi várakozás és vele együtt a napok múlásának jelzése…) Egy német édesanyának, aki valamikor a 19. században készítette az első példányt a kisfiának, aki minden egyes nap megkérdezte tőle, hogy hány nap van még karácsonyig. Az édesanya a folyamatos válaszolgatás helyett elővett egy papírlapot, vágott rá huszonnégy ablakocskát, elrejtett mindegyik mögé egy szem édessséget, hogy megkönnyítse a fia számára a karácsonyig tartó várakozást, az idő fogalmának megértését és a meglepetésekkel enyhítse a gyermeki türelmetlenséget. A fiú pedig felnőve – az 1900-as évek elején – meglátta az üzleti hasznot az ötletben és adventi naptárakat kezdett gyártani.
Én nem akartam tovább ebben a spirálban létezni, így jutottam arra az eretnek világmegváltó gondolatra, hogy nem lesz többet adventi naptárunk. Vagyis abban a formában, ahogy az megszokott, ahogy azt a külvilág belénk sulykolja, elvárja, úgy biztosan nem. Mert nekem ez sok.
Nem arról van szó, hogy nem szeretem a gyerekeimet, ne lennének fontosak nekem, nem szeretek nekik örömet okozni. Mert ez nem igaz. De ahhoz, hogy ezt kifejezzem feléjük, nincs szükségem egy mesterséges, elüzletiesedett formára, egy úgynevezett adventi naptárra. Ahogy ahhoz sincs szükségem ilyen keretekre, hogy meglepetést szerezzek nekik.
És akkor még nem is beszéltünk a rengeteg felesleges csomagolóanyagról, amit egy-egy ilyen projekthez felhasznál az ember. Még akkor is, ha valami alternatív alapot választunk vagy vécépapír gurigát hasznosítunk újra (egyszer mindegyik a szemétben végzi, a guriga nyilván hamarabb), amely akár évekig is kiszolgál bennünket. Akkor meg azt kell tárolni, amikor nincs rá szükség. Öt gyerek mellett mindkét megoldás pazarlás. A tárolásról most nem szeretnék beszélni, azt el tudod képzelni. De gondolj bele a csomagolásba! Megveszek öt akármit, amik be vannak csomagolva. Ezeket kicsomagolom, majd átcsomagolom, hogy meglegyen a meglepetés ereje. Hm. Öt gyerek mellett azért ez nem kis mennyiség. És huszonnégy napról beszélünk.
Nem, nem lesz ez a blog a jövőben sem zero-waste platform, de ha már eljutottam oda, hogy a karácsonyi csomagolópapírokról lemondtam, akkor itt miért kéne más elvet vallanom?!
Aztán itt van az is, hogy a gyerekeim megnőttek. Legkisebb is elmúlt már öt éves és bár neki még nincs igazi időfogalma, de azért a többieknek már kialakult és nem okoz nekik gondot megérteni, hogy hány nap van még karácsonyig, hányszor kelünk és fekszünk, amíg megérkezik az angyal. Szóval, ez az indok sem állta meg a helyét, hogy miért kéne nekünk naptár.
Jó-jó. Indoklás elfogadva. De mi lesz akkor helyette? Egyáltalán kell valami helyette?
Naná, hogy kell!
Az egész adventi időszak lényege ugye az, hogy készüljünk a karácsonyra, a gyerekek vidáman várják az ünnepet és közben valamilyen módon jelezzük a napok múlását, na és persze közben együtt legyünk, odafigyeljünk egymásra és minden erőlködés nélkül hagyjuk, hogy megszülessen a varázslat. Na igen. Ez lenne a lényege… Ez azonban nem fog csak úgy előbújni egy adventi naptárból. (Még akkor sem, ha kézzel készítjük és órákon át válogatjuk, hogy mi fér bele egy gyufásskatulyába vagy egy krepp-papírba csomagolt vécépapír gurigába.)
Vagyis attól függ. Mert amit én elképzeltem magamban magunknak, abból talán igen. És az egészben az a legjobb, hogy ezzel a tervemmel megvalósult egy régi másik nagy álmom is: végre valahára találtam egy olyan felületet, amely elég nagy mind az öt gyerek meglepetésének és még mi is odaférünk. Nekünk is jut a jóból, nem csak a melóból.
Így történt, hogy a megszokott adventi naptárat felváltotta a tízszemélyes étkezőasztalunk, a zsebeket tányérok és csészék helyettesítik, a napok számolásában pedig egy naptárgyertya segít (beszerezhető például ITT, de igazából saját kezűleg is könnyedén kivitelezhető). A többi csak rajtam múlik: már korábban összegyűjtöttem a család kedvenc – tényleg egyszerűen elkészíthető – nassolnivalóinak (étel, ital, édes, sós) a recepjeit és december 1-jétől minden egyes nap elkészítek egyet közülük délutánig, amikorra mindenki hazaérkezik. Ez a rész a meglepetés, hiszen rajtam kívül senki nem tudja, hogy aznap milyen finomság vár rájuk. Bónusz, hogy ezzel a lépéssel az uzsonna kérdését is megoldom és ha eleget csinálok, akkor a másnapi tízórai is kész.
Mindeközben pedig együtt vagyunk, hangolódunk, készülődünk. Én pedig ezért szívesen bevállalom azt a napi fél óra (plusz) keverést a konyhában. Inkább ezt, mint néhány óra sorban állást, tömegjelenetet, keresgélést a plázákban, piacokon, boltokban néhány(?) – ötször huszonnégy, vagyis százhúsz(!) darab – izéért és bigyóért.
Advent. A mi adventünk. Naptár nélkül. Jelenlétben. Örömmel.
Ha tetszett, amit olvastál, iratkozz fel a hírlevelemre, vagy csatlakozz a facebook oldalamhoz és a Mom With Five – Pont jó szülők vagyunk! csoporthoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is!
Szereted, amit csinálok? Hívj meg egy kávéra, támogass a Patreonon!
Hű, ez nagyon jól hangzik. Csak valahogy most nem tudom magam elé képzelni. Tudnál errőlegy kicsit még részletesebben írni, hogy is néz ki? Folyamatosan van 24-szer 7 db tányér/bögre az étkezőasztalon? Vagy mindig újabb adag kerül ki? És ezen a gyertyán jelölitek, ha eltelt egy nap? Én is megőrülök már ettől a minden éves keresgéléstől. Tavaly egyszerűen elmaradt, december1-re nem kerültek fel a zsákok a szokásos helyükre. És végül a tobbi napon sem, csak mindenki kapott minden reggel valami kekszet, hasonlót. A 13 évesem már emlegeti is, hogy “Anya, idén sem lesznek zsákok? Mert tavaly is elfelejtetted!” Ilyen elvárások mellett elég nehéznek látom a váltást… Megén még képes vagyok ilyenekkel is ostorozni magam, hogy “Dehát a nagyobbnak is megadtam, hogy 13 évig volt naptára, akkor a kisebbtől miért veszem el a lehetőséget és ezt az élményt 5 évesen?” Hiába tudom az agyammal, hogy úgysem tudom mind a négynek ugyanazokat megadni (szimplán azért, mert nem is ugyanazok a dolgok érdeklik őket), az érzéstől ne vagyok képes szabadulni, hogy meg kell próbálnom, mert az úgy helyes. Talán mert anyukám is így nevelte fel a három lányát, ezt szoktam meg.
De talán egy ehhez hasonló megoldás… Köszi!
Szia Maja!
De jó, hogy újra benéztél hozzám!
Nem kell ilyen kacifántos dologra gondolni. Minden egyes nap sütök vagy készítek valami finomságot (ha nem jut rá idő, akkor pedig veszek – egyszer-kétszer ez is belefér): sós, édes, alkoholmentes glögg, forró csoki stb. Az aszton gyertyák és adventi koszorú. Amikor mindenki hazaért már, megterítek, meggyújtjuk a gyertyákat, körbeüljük az asztalt, elfogyasztjuk a meglepetés-finomságot és közben együtt vagyunk. Akár egy gyors közös játék is beleférhet, de lehet, hogy csak simán beszélgetünk… bármikől, ami épp az eszünkbe jut. Az együtt töltött idő a lényeg, amiből a decemberi rohanásban igencsak kevés jut. Így meg minden egyes nap odafigyelünk rá, hogy mégiscsak legyen. Nekünk erről szól az advent.
Remélem, hogy máskor is jössz.
Barbara
Én tavaly óta “kuponokat” csinálok. Igaz, nálunk “csak” 2×24 kell, de ez valójában csak 1×24, mert mindketten ugyanazokat a kuponokat kapják, csak nem egyszerre. És nagyon szeretik. (pl. 1 társasjátékos nap v. 1 “anyás” nap v. 1 “apás” nap v. “holnap palacsintát szeretnék reggelizni”)
Szia!
Örülök, hogyy benéztél hozzám a blogra és elmesélted a ti változatotokat.
Én szeretem ezeket az élményalapú ötleteket is, de nálunk a közös családi étkezés egy olyan pontja a napnak, amit nagyon megbecsülünk, mert a napi rohanásban ez ad megnyugvást nekünk. Nálunk ezért esett erre a választás, mert így minden nap van egy kis idő, amit tutira együtt töltünk.
Nézz be hozzám máskor is, örömömre szolgál.
Üdv: Barbara
Sziasztok!
Nálunk “élménynaptár” van. Az a jó benne, hogy nem kell előre elkészíteni. Mindig előtte nap találom ki a következő napi “élményt”, ami soha nem valami óriási dolog, hanem pl.: “karácsonyi cd hallgatás vacsoránál”, “közös diótörés” (ha pont diós sütit szeretnék sütni…), “illatos habfürdő, és gyertyafényes fürdőzés”, “mozizás pattogatott kukoricával” (otthon, valami családi filmet nézünk dvd-n), “esti kártyaparti”, “képeslap készítés…..ilyesmik vannak minden nap, mindig olyan, ami nekem is jólesik aznap (nem mindig van erőm társasozni, vagy mézeskalácsot sütni, de a zenehallgatás, közös éneklés bármikor belefér. A gyerekek (3) beosztják, hogy aznap reggel ki nyithatja ki a titkos borítékot, és készülnek az estére. Néha azért van benne olyan felirat is, hogy “mindeniknek jár egy csoki”. (de nem 24!) Hétvégén lehet komolyabb program is, pl. séta a kivilágított városban, adventi vásár, koncert stb. Ja, és még szeméttel se jár…
Üdv: Noémi
Szia Noémi!
Üdv a blogomon! Köszönöm, hogy benéztél hozzám és megosztottad velem a ti szokásaitokat. Szerintem egy ilyen élménynaptár csudaklassz ötlet. Nálunk elég nagy a korkülönböség a gyerekek között, ezért nem tudok egy ilyet úgy megvalósítani, hogy az mindenki lekössön. Persze vannak olyan élmények, amelyek közösek, de huszonnégyet kitalálni nálunk sok lenne. A közös étkezés viszont öt gyerek mellett egy tökéletes program, főleg, ha már az előkészületi fázisba is sikerül bevonnom egyet-kettőt közülük.
De hát ahány ház, annyi szokás. És ez így van rendjén.
Örülök, hogy benéztél, gyere máskor is.
Üdv: Barbara
Üdvözletem!
Szintén 5 gyermekesként csakis mélyen egyetérteni tudok. Pár napja jutottam idáig én is (lévén kellett volna az adventi naptár, de nem készült el), hogy tegnapelőtt közöltem a gyerekekkel, hogy nagyon sajnálom, de nem. Semmi értelme nincs a sokadik édességnek és bigyónak, ahogyan írtad, mivel egy úgysem elég semmiből sem soha. És ugyan gyermekből 5 van, de van az apuka is, aki szintén édesszájú, szóval én már egy ideje minden évben hatot csináltam mindenből és átestem a saját készítésűn keresztül a boltin át mindegyiken….A legjobb az volt, amikor készet kaptak és nehezményezték, hogy de bizony az előző évben tartós naptár volt és ugyan akkor azt is már csak fel kellene újítani….
Csomagolás nálunk sincs évek óta már vagy ha mégis akkor valami nagyon alap (sima háztartási csomagoló mondjuk, amire rajzolok esetleg) és nagyon egyszerű semmi csilli-villi órákon át készülő. Nálunk zsákból jönnek az ajándékok. 😀 Ha nem külön-külön adunk mindenkinek valamit, hanem kapja azt mindenki, akkor zsákba tesszük (kukászsák) és szépen egyesével mindenki húz egy valamit ki a zsákból, amíg az ki nem ürül.
Különben meg úgy gondolom, hogy a szülők feladata nem az, hogy kétszemélyes cirkuszként éljék a mindennapjaikat, mert gyerekeik vannak. Ez az adventre és a karácsonyra különösképpen igaz. Én már évek óta azt érzem, hogy több a csomagolás, mint a tartalom. Szerintem a karácsonyi média pedig maga a megtestesült gonosz, agresszívan hatásvadász, manipulál az érzelmekkel folyamatosan és mélyen és a felkészületleneket vagy az erre nem számítókat lelkileg simán kifacsarja karácsonyig. ….
Nos, nem ezért kerestem fel ezt a blog egyébként, lenne miről írom valószínűleg, érdekesek a bejegyzések, olvasgatom is és összességében örülök, hogy nem vagyok egyedül az elképzeléseimmel. 🙂
További szép napot!
E.
Szia!
Nekem csak egy gyermekem van, de nagyon szívesen olvasom a blogodat.
Amikor 2 éves volt a kisfiam, találkoztam egy szuper ötlettel a neten adventi naptár témában. Készítettem egy vastag kartonból egy karácsonyfa formát, ezt bevontam zöld filc anyaggal és varrtam rá 24 db fehér kis kör alakra vágott tépőzárat. Ezután varrtam filc anyagokból 24 kis díszt, a hátulján a tépőzár másik felével. (Készen is meg lehet már egyébként vásárolni a neten.) Mindennap este hoz az angyalka egy díszt a fára egy karácsonyi témájú mesével együtt.
Idén 7. éve használjuk ezt az adventi naptár (annyi változtatással, hogy a férjem időközben vékony falapból kivágta a karácsonyfa formát, így az stabilabb lett), a kisfiam imádja, még az sem baj, hogy a mesék is minden évben ugyanazok.
Azért is szeretem nagyon, mert ez is mutatja az idő múlását, de ez nem elfogy, hanem felépül karácsonyra, és az egész ünnep alatt díszíti a lakásunkat.