Mi jut eszedbe arról a szóról, hogy LEGO? Naná, hogy a játék. Pontosabban gyerekjáték. És igazad van. Részben. Mert a játék csak a kezdet.
Engedd meg, hogy feltegyek neked két egyszerű kérdést. De őszinte választ várok.
Te szoktál játszani mindennap?
…
Na, szoktál?
Hallom, ahogy hümmögsz, hogy hát ha nem is minden egyes nap, de egy héten négyszer-ötször biztosan. A gyerekkel, persze. Szigorúan vele. Mert tudod te, hogy mennyire fontos a minőségi idő stb. Teszed hozzá sietve, na megy kicsit szégyenkezve. Ha meg nincs (még) gyereked, akkor inkább csak vonogatod a válladat. Pedig hidd el, hogy minden nap játszol. Még akkor is, ha nem tudsz róla.
Játszol, amikor a zebrán átkelve már indulás előtt elhatározod, hogy csak a fehér vagy éppenséggel csak a fekete csíkokra fogsz lépni. Játszol, amikor a lábaddal követed a járdaaszfalt repedéseit, miközben haladsz a célod felé. Játszol. Mert az emberi agy játékra van kódolva. És nem, ezt soha nem felejti el.
Pedig sokat teszünk érte, hogy épp ellenkezőleg legyen. Vessünk csak egy pillantást a nagykorúságunk idejére. “Nőjj már végre fel, ne gyerekeskedj! Felejtsd el a játékot! Légy felnőtt!” Ismerős mondatok? Gondoltam. Amúgy az csak egy dolog, hogy ismerősen hangzanak, de valahogy mindegyik magában hordozza, hogy a felnőttség az valami nagyon komoly dolog, amihez nem illik a játék, amelyet inkább hagyjunk a gyerekre, nekünk, felnőtteknek nincs már ilyenre időnk.
Hm. Az agyunk erről egészen másképp vélekedik. Szerencsére. És nem is kell hozzá sok minden, hogy előtörjön belőle. De haladjunk csak szépen sorban.
Jöjjön a második kérdés.
Gyerekjáték! Mondod. Persze, hogy az.
De a különbséget észrevetted-e? Hogy amíg az első kérdésre csak egyetlen helyes válasz létezik, addig a másodikra gyakorlatilag végtelen számú?! A második egyenlet tehát maga a játék. A felfedezés, a sokszínűség, a kreativitás, a rugalmas gondolkodás. Mindaz, ami előreviszi a világot.
Szeretném azt mondani, hogy ezt a sok okosságot mind magamtól ötlöttem ki, de az igazság az, hogy én is nemrég tanultam. Méghozzá az egyik lehető legautentikusabb helyen, ahol mindent tudnak a játékról: a LEGO magyarországi gyárában, Nyíregyházán. Aki pedig felnyitotta a szememet, nem volt más, mint Mező Bálint LEGO-facilitátor. Bálint nemcsak dobálózott a kreativitást magasztaló hangzatos szavakkal, hanem a fentieknél még konkrétabb példákat is hozott minderre. Például a híres kacsakísérletet, amely azt hivatott bemutatni, hogy ha nem korlátoz minket semmi, már a kérdés/problémafelvetéssel nem sugallják előre a helyes(?) megoldást, az emberi agy kreativitása határtalan.
Tudtad, hogy 915 103 765 féleképpen lehet összerakni hat darab ugyanolyan színű, kétszer négyes LEGO kockát?
Mi, hatan hat LEGO elemből tízféle kacsát csináltunk két perc alatt. És ez – mint a fenti idézet is mutatja – a töredéke annak, hogy hányat lehet valójában. Emlékszel? 4=…
Ugyanakkor ezt az életérzést, életszemléletet nem könnyű megragadni, pláne nem lefordítani a jövő(nk) formálóinak, építőinek, vagyis a gyerekek nyelvére, de egy dán ács- és asztalosmesternek és utódainak mégiscsak sikerült, bár nyilván kezdetben ezt még ők maguk sem sejtették. Akárhogy is volt, 1958. januárjában szabadalmaztatták a Christiansen család második generációjába tartozó Godtfred ötletét és az addig forgalmazott fa játékokról áttértek a műanyag építőkockákra és a családi vállalkozásuk nevét – LEGO (leg godt=jól játszani) – hagyományozták az új termékcsoportra.
A LEGO-saga
A LEGO története 1932-ben indult. Ebben az évben alapította meg családi vállalkozását Ole Kirk Christiansen a dániai Billundban. A cég fajátékokat gyártott, köztük a ma már ikonikusnak tekintett gurulós kacsát (a kacsa elem többször is feltűnik a LEGO katalógusokban, nem véletlenül). A LEGO nevet 1934-ben vették fel. A csövecskékkel és bütykökkel ellátott műanyag, azaz “igazi” LEGO-t, jobban mondva a csövek és bütykök biztosította innovatív összeillesztési elvet, amely végtelen számú építési lehetőségnek ad utat, 1958-ban szabadalmaztatták, de az első, ezzel az illesztési elvvel készült játékokat tartalmazó dobozok 1959-ben kerültek piacra. (A LEGO 2019-ben lesz 60 éves.)
A játék és a cég elindult a világhírnév felé, folyamatos volt a bővülés gyári szinten és a készletek tekintetében is. 1990-ben a LEGO cég bekerült a tíz legnagyobb játékgyártó közé egyetlen európai vállalkozásként. A 2000-es évek elején azonban a válság nem kerülte el a LEGO Csoportot sem. Sokáig keresték az indokokat, végül arra az egyszerű következtetésre jutottak: távol kerültek a valódi felhasználóktól, a gyerekektől és az elvtől, hogy ők egy egy márkás cég. Újra előtérbe kerül hát a kocka és a LEGO, mint játékrendszer. És ennél jobb nem is történhetett volna a LEGO-val.
A vállalatot, amelynek hetvenöt százalékban mind a mai napig a Kirk Christiansen család a tulajdonosa (a másik huszonöt százalékot a LEGO Alapítvány tulajdonolja), és amelynek jelenleg több, mint tizenkilencezer munkatársa van világszerte, ugyanaz a szlogen hajtja előre, amellyel Ole Kirk Chritiansen annak idején útjára indította:
“Det bedste er ikke for godt” – vagyis “csak a legjobb lehet elég jó”.
A magyar szál
A LEGO Csoport saját tulajdonú gyára 2008-ban nyitotta meg kapuit Nyíregyházán az Ipari Parkban, ahol 1250 fővel kezdték meg a termelést. A következő mérföldkő 2013, amikor megkezdődik az új telep építése az eredeti üzemtől alig tizenkét kilométerre. A 2014 márciusában átadott százharminezer négyzetméter alapterületű komplexumban LEGO DUPLO-n kívül már LEGO System kockákat is gyártanak és csomagolnak.
Siket Lóránt, a cég kommunikációért felelős munkatársának – aki a gyárlátogatás alatt végig a kalauzunk volt – elmondása szerint a nyíregyházi komplexumban jelenleg kétezerötszázan dolgoznak. Ez nem nagyon tűnik fel, mert a gyár jelentős része teljesen automatizált. Az elemeket előállító 100-300 kilós fröccsöntő gépek – amelyek ára darabonként egy német márkájú, középkategóriájú új autónak felel meg – maguk végzik a munka dandárját, emberi munkaerőt ebben a részlegben csak akkor látni, ha valamelyik gép hibát jelez, ezért szervízelni kell, kötelező minőségellenőrzést tartanak, esetleg újra kell tölteni a színeket vagy éppenséggel a megtelt ládákat kell arrébb pakolni.
Számszerűen kilenszázötvennégy fröccsöntő gép ontja magából napi huszonnégy órában az elemeket, nagyjából napi ötven-hatvan millió darabot igen szigorú biztonsági és tisztasági körülmények között. Hogy ez mit jelent? Mindenki számára kötelező az egyenruha (szín szerinti megkülönbözetés), a munkavédelmi cipő és a DUPLO részlegen a hajháló(!), hogy még véletlenül se kerüljön semmi oda nem való a játékok közé.
A legnagyobb nyüzsgés a minőségellenőrző és csomagolórészlegen tapasztaltam. A játékok minőségét csak részben bízza gépekre a LEGO Csoport, a különböző mintákat a DUPLO-k esetében nagyító alatt emberek ellenőrzik, hogy minden szem, minden száj a helyén van-e, nem csúszott-e félre valakinek a bajusza vagy masnija. A robotok által precízen összekészített és bezacskózott adagokat szintén két kezi munkával dobozolják. A dobozokat is kézzel hajtogatják, majd egyesével pakolják beléjük a zacskókba zárt elemeket.
A sor végén pedig ott állnak a kamionok (átlagban napi tizennyolc, több tonnás szerelvény), hogy Kínába, az Amerikai Egyesült Államokba vagy éppen Csehországba szállítsák az elkészült darabokat.
A gyár számomra leglenyűgözőbb része a két magasraktár volt. Az egyik huszonnégy, a másik harminchét méter magas és mindegyik százötven méter hosszú. Itt tényleg a gépek uralják a teret: a daruk vasúti síneken futnak előre-hátra és mérnöki precizitással, egy kifejezetten magasraktárak kezelésére kifejlesztett algoritmus segítségével helyezik egymás alá-fölé a vonalkódos dobozokat és még arra is figyelnek, hogy a különböző dobozokban pihenő, de egymáshoz tartozó alkatrészek bevárják egymást, hogy egykor majd egyszerre érkezhessenek a csomagolórészlegre. A két raktárban nyolcvanezer raklapnyi LEGO fér el és rendre kihasználják a teret.
Zöldebb LEGO?
A LEGO – akárhogy is csűrjük-csavarjuk – műanyag, méghozzá ABS-műanyag (kőolaj származék) játék. A mai világban sokan úgy tekintenek erre az alapanyagra, mint a környezetvédelem legádázabb ellenségére. Mi lesz így a LEGO jövője? Tud-e zöldebb lenni? Vannak már erre utaló biztató jelek.
Jelenleg az elemek 1-2 százalékánál már cukornádból (és nem, nem az orángutánok alól vágják ki, csakis olyan brazil ültetvényekről vásárolják a cukornádat, ahol megfelelő körülmények között dolgoznak a munkások és rendesen ki is fizetik őket) kinyert növényi alapú műanyagot használnak, de 2015-ben a LEGO Csoport felállított egy kutatócsoportot is száz magasan képzett tudósból, hogy 2030-ra megtalálják azt az alternatív alapanyagot, amellyel kiválthatják az ABS-műanyagot, de amely pontosan ugyanazokkal a tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek olyan naggyá tették a LEGO-t.
Miről szól hát a LEGO? Elsősorban és első látszatra a játékról, de mélyebb kontextusában arról, hogyan is lehet megőrizni a kreatív, mindig megújuló hozzáállásunkat a világhoz, hogyan lehet megtanítani a gyerekeinket arra, hogy a világ több, mint amennyibe belekényszerítenek vagy belekényszerítjük mi saját magunkat.
Sejtetted, hogy ennyi erő és ennyi minden lakozhat egy ilyen kicsi kockában? Ugye, hogy nem?! De a kocka immáron el van vetve. Csak rajtad múlik, hogy mit hozol ki belőle.
Ha tetszett, amit olvastál, iratkozz fel a hírlevelemre, vagy csatlakozz a facebook oldalamhoz és a Mom With Five – Pont jó szülők vagyunk! csoporthoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is!
Szereted, amit csinálok? Hívj meg egy kávéra, támogass a Patreonon!