Elkötelezett híve vagyok az otthon sütésnek. Még öt gyerek mellett is. Mert én válogathatom meg a hozzávalókat és az elkészítés módját is testközelből tesztelhetem. Persze jó, ha minél egyszerűbb a recept. A házi puffancsé például az.
Azt írtam a bevezetőben, hogy odaadó támogatója vagyok az otthoni sütésnek. Igen. De ez nem jelenti azt, hogy nem szoktam bolti péksüteményt venni. Mert szoktam. Van, amikor ritkábban, van, amikor sűrűbben. Az élethelyzetünktől függ.
Mondjuk azt megválogatom, hogy hol vásárolok, ha úgy adódik. De ha van időm és energiám, akkor inkább otthon készítem el a családunk számára a kenyeret, kalácsot, zsemlét, kiflit stb. Mert jó érzés tudni, hogy mi kerül a mindennapi kenyerünkbe és bevallom őszintén engem büszkeséggel tölt el, hogy a saját két kezem munkáját adhatom a családomnak, ők pedig jóízűen fogyasztják. Ez egy olyan elismerés, ami nekem jólesik.
Persze túlzásokba nem szoktam esni, mert azért hét emberre péksüteményt készíteni nem kis meló. És itt most nemcsak arra gondolok, hogy minimum 1 kiló liszttől indul az adag, hanem az időigényesség is fontos szempont. Ezért aztán a minél egyszerűbb recepteket keresem, kutatom. A kelesztéssel nincs gondom, mert amíg a tészta kel, egy csomó más mindent el lehet végezni, de a formázással, cirádázással nem szeretek sokat pepecselni, mert ahhoz túl gyorsan tűntetik el a gyerekek az asztalról a munkám gyümölcsét.
Ugyanakkor a változatosság is fontos szempont. Érdemes hát túllátni a kenyér-kifli-zsemle triumvirátuson. A kalács lehet például az egyik opció, vagy a különböző töltött kiflik – mondjuk ezek nem annyira praktikusak, ha szendvicsalapnak akarjuk használni őket -, aztán ott vannak a kovász nélkül készülő kenyérféleségek, amelyek inkább -féleségek, mint igazi, hagyományos kenyerek. És ott van a puffancs, lánykori nevén hamburgerzsemle.
Gyerekkorom egyik kedvence. Nem tudom pontosan megmondani, hogy miért szeret(t)em annyira, de mindig ünnepnap volt, ha édesanyám engedett a nyavajgásomnak kérésemnek és reggelire vett nekem a suli melletti pékségben puffancsot. Rögtön kettőt. Mert egy ebből nem elég. Nekem biztosan nem. És őszintén szólva a gyerekeimnek sem.
Puha és foszlós, mint egy jófajta kalács, de jobban kézre áll, édes(kés), de mégis simán elbírja a sós szendvicseket, elvégre hamburgerhez is ezt használják, de lekvárral, mézzel is ugyanolyan finom. Sokoldalú, na. És az elkészítése sem bonyolult, bár időigényes a kelesztés miatt.
Nekem az abszolút favoritom Limara receptje. Amióta ráakadtam, csak így készítem.
Házi puffancs
- 2 dl langyos tej
- 2 evőkanál cukor
- 1 kiskanál só
- 40 g olaj
- 1 egész tojás
- 100 g joghurt
- 60 dkg liszt
- 2 dkg friss élesztő vagy 1 zacskó instant porélesztő
- 1 felvert tojás a puffancsok megkenéséhez
- Tegyük a robotgép üstéjébe az össze hozzávalót és dagasszuk ki alaposan.
- Langyos helyen kelesszük a kétszeresére.
- Készítsünk elő egy sütőlemezt és béleljük ki sütőpapírral.
- Ha megkelt, gyúrjuk át a tésztát és vágjuk 9 egyforma darabba.
- A tésztadarabokból formázzunk zsemléket, majd helyezzük el őket a sütőlemezen.
- Langyos helyen ismét kelesszük őket a kétszeresére, majd kenjük meg őket egy felvert tojással.
- Melegítsük elő a sütőt 180 Celsius fokra és toljuk a puffancsokat a sütőbe.
- Tizennyolc-húsz perc alatt süssük őket készre.
Ha tetszett, amit olvastál, iratkozz fel a hírlevelemre, vagy csatlakozz a facebook oldalamhoz és a Mom With Five – Pont jó szülők vagyunk! csoporthoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is!