Egy csokiimádónak a legnagyobb ajándék, ha ünnepnapján jóféle csokival köszöntik. Vagy egy háromrétegű csokoládés mousse tortával, amiben minden benne van, amit szeret a fehértől a keserűig.
A nyár utolsó hónapjában nálunk nem nagyon van mit ünnepelni, mert november mellett az augusztus a másik olyan hónap, amikor a szűk családban senkinek nincs se névnapja, se születésnapja. Ilyenkor aztán lazítok, vagyis inkább inspirálódom. Böngészek, ínycsiklandó fotókat nézegetek, receptek után kutatok, zaklatom a családtagjaimat, hogy mi finomat készítettek mostanában, nem lapul-e valami olyan ételnek a leírása a sublótjukban, amit még nem osztottak meg velem, de kár lenne kihagyni.
Nem hiába ez a felkészülési időszak, ugyanis a szokatlan csend után szeptembemben beindul a nagyüzem és csak sütöm meg sütöm a tortákat otthonra, suliba, buliba, akárhova. És mivel nagyban űzöm az ipart néha jólesik, ha nem kell szó szerint sütni, hanem csak keverni meg kavarni, esetleg hűteni, de a végeredmény így is lenyűgöző. Nálunk, ha tortákról – ízekről – van szó, akkor két fő (illetve három, de ez utóbbi csak mellékvágány) csapásirány mentén haladunk. Mindjárt megmagyarázom.
Vannak, akik a gyümölcsös változat mellett teszik le a voksukat (Nagyfiú és én) és vannak a csokiimádók. Ha egy kicsit is figyeltél és jól tudsz számolni, akkor már kitalálhattad, hogy ők vannak többségben. De mi van a vakvágánnyal? Középsőnek teljesen mindegy milyen tortát sütök, ő legszívesebben egy kupac kolbászchips-be szúrná az ünnepi gyertyákat. Így az ő köszöntésekor nem neki, hanem a többieknek készítem a tortát, ő pedig kap egy tálca sós finomságot… néha meg kolbászchips-et.
De most nem róla, hanem inkább a csokiimádó szakaszról szeretnék beszélni. Szerintem nagyon ritka az igazán finom csokitorta. Amiben tényleg csoki van és nem kakaóból kevert krém, aminek a tésztája nem fullaszt és az egész torta egyben van: az ízvilág, az állag…. minden. Limara születésnapi csokitortája az egyik ilyen. Azt szeretem. Na meg a többiek is. De egy csokitorta nem csokitorta.
Így keresgélni kezdtem. Aztán meg örülni, amikor egy barátom meglepett egy különlegesnek tűnő, de mégsem túl bonyolult torta receptjével, a háromrétegű csokis mousse tortáéval. Nincs sütés, csak némi keverés-kavarás és hűtés és minden benne van, ami csokoládé: a fehértől a keserűig.
Három rétegű csokoládés mousse torta
- Alap:
- 20 dkg Oreo keksz
- 10 dkg vaj
- Csokis rétegekhez:
- 15 dkg étcsokoládé
- 15 dkg tejcsokoládé
- 15 dkg fehércsokoládé
- 3x120 g magas zsírtartalmú habtejszín
- 3x160 g magas zsírtartalmú habtejszín
- 3x4 g zselatin
- Első lépésként olvasszuk meg a vajat.
- Késes aprítóban daráljuk össze az Oreo kekszet, majd adjuk hozzá a vajat és egy 20 cm-es tortaformába nyomkodjuk bele egyenletesen.
- Tegyük a hűtőbe a tortaalapot.
- A csokirétegekez minden esetben a következő módon járunk el:
- Mérjünk ki egy kis edénybe egy evőkanál és egy teáskanálnyi vizet. Adjuk hozzá a 4 g zselatint, keverjük össze és tegyük félre.
- Vízgőz felett olvasszuk össze a csokoládét a 120 g tejszínnel. Hagyjuk kicsit kihűlni.
- Eközben közepes lángon melegítsük folyósra a beáztatott zselatint és adjuk a csokikrémhez.
- Verjük kemény habbá a 160 g habtejszínt és keverjük össze a zselatinos csokikrémmel.
- Az étcsokis krémet simítsuk a kekszalapra és tegyük a hűtőbe fél órára. Az idő leteltével öntsük rá a tejcsokis krémet, majd azt is tegyük a hűtőbe dermedni. Legutoljára jön a fehércsokis réteg.
- A kész tortát egy éjszakára toljuk a hűtőbe, hogy kellően megdermedjen (néhány óra is elég lehet neki).
- Egy éles késsel válasszuk le a tortaformát a tortáról és díszítsük kedvünk szerint: holland kakaószórással, Oreo keksszel vagy csokiforgáccsal.
Tipp
- az ilyen tortákat legegyszerűbb nemesacél tortagyűrű segítségével elkészíteni (az enyémet innen vettem)
Ha tetszett, amit olvastál, iratkozz fel a hírlevelemre, vagy csatlakozz a facebook oldalamhoz és a Mom With Five – Pont jó szülők vagyunk! csoporthoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is!
Szia Barbara!
A recept telitalálat, már harmadszor készítem, szerintem a legfinomabb torta, amit eddig kóstoltam. Köszönöm a receptet!
Első alkalommal valószínűleg szerencsém volt, mert a második és harmadik alkalommal rontottam el, amiket ebben a receptben el lehet:
– legutóbb a tejszín nem volt elég hideg a felveréshez
– egyszer pedig a zselatint főztem túl.
Ezekre hívnám fel a hozzám hasonlóan kevésbé gyakorlott társaim figyelmét, érdemes e két műveletnek nekikezdés előtt utánaolvasni. 🙂
Szia Kati!
Köszönöm, hogy benéztél hozzám a blogra. És annak is nagyon örülök, hogy kipróbáltad az egyik receptemet. Ez a torta nálunk is nagy kedvenc, főleg Nagylány van odáig érte.
Azt külön köszönöm, hogy felhívtad ezekre a fontos “apróságokra” a figyelemet, mert bizony ilyeneke is múlhat a siker. Vagy leginkább ilyeneken múlik a siker. Én mostanában mindig berakom negyed órára a mélyhűtőbe a tejszínt és csak utána verem fel.
Remélem, hogy máskor is betérsz hozzám és találsz kedvedre való olvasnivalót.
Üdv: Barbara