Táguló univerzum: kis térből élhető szoba

Öt gyerek esetén az időhiány mellett a térhiány a leghangsúlyosabb életérzés. A gyerekeknek viszont ösztönös érzékük van a terjeszkedésre. Hogyan tágul az univerzum egy apró szobában?

gyerekszobai univerzum

 

A család egy dinamikusan változó közeg.  Minél több gyerek van, annál dinamikusabban. Folyamatosan átrendeződnek az erőviszonyok, az egymással való kapcsolatrendszer, akik tegnap még utálták egymást, azok holnapra véd- és dacszövetséget, megbonthatatlannak tűnő egységfrontot alkotnak ellenem, ellenünk, a többi testvérük ellen. Aztán pár nap múlva jön az új felállás. Mi meg csak kapkodjuk a fejünket.

Nagyon érdekes ezt látni, megtapasztalni, egyetlen apró bibi van, hogy az otthonunk nem tudja felvenni a versenyt ezzel, hacsak nem segítek rá valamilyen formában. És nem, nem egy faltörő kosra gondoltam most a szomszéd lakás irányába (bár néha nagyon is elfog a vágy, hogy inkább mégiscsak úgy kéne terjeszkedni), inkább olyan ötletekre, amelyekkel egy apró térben is kitágíthatjuk a teret néhány jól megválasztott bútorral, illetve újragondolt térkoncepcióval.

Négy éve már, hogy a gyerekeinknek saját kuckókat alakítottunk ki az addig egylégterű, körülbelül húsz négyzetméteres közös szoba helyett. Zárható kuckókat. Kívülről is zárhatóakat. El nem tudod képzelni, hogy ez mennyire fontos, miután elérnek egy bizonyos életkort. Nagyon. Én már csak tudom. Bár öt gyerekünk van, de a terület adottságai miatt csak négy szoba kialakítását tudtuk megoldani. Tudom, hogy építészeti szempontból ezek csak félszobák, de egyrészt hosszú leírni, másrészt nem a méret a lényeg. Nem hiszed? Bebizonyítom!

Mielőtt bevetnénk magunkat lakátrendezési ámokfutásom legújabb helyszínére, vagyis Négyes szobájába, nézzünk körül a gyerekbirodalomban. A négy szobát egy közös folyosó köti össze, amely a külön nekik tervezett, vécés fürdőszobájukba torkollik és amely ugyan keskeny ahhoz, hogy bútoroknak adjon helyet, de elég széles, hogy közös játszótérként lehessen használni. Illetve itt élhetem ki én is dekorációs szenvedélyemet, amelyet az ajtókon túl a szobákat határoló ferde falak akadályoznak.

 

gyerekszobai univerzum

 

A legnagyobb szobát ketten lakják: Középső és Legkisebb, ennek egy ablaka van, ami a ferde falsík közepén helyezkedik el, így elég napfény jut minden sarokba. A nagy bútorok bennszülöttek, de maga a szoba ad lehetőségeket kisebb változtatásokra, alakításokra. Nagylány szobája kisebb, de ő egyedül birtokolja. Ennek a szobának is egy ablaka van, majdnem pontosan szemben az ajtóval. Négyzetes alapterülete miatt egészen könnyen be lehetett rendezni. Viszont az is igaz, hogy nem nagyon lehet változtatni a berendezésen, mert nincs benne több, így nála főleg a kiegészítők, dekorációk jelentik/jelenthetik a változatosságot.

Nagyfiú szobája leginkább Nagylányéra hasonlít, talán egy kicsit kisebb, de óriási előnye, hogy két ablaka is van, ezért nagyon világos. Itt sincs nagy mozgástér az átrendezésre, a dekorációt meg nem igényli (az igazság szerintem azonban ennél bonyolultabb: lehet, hogy igényelné, de nem nagyon találni vagány kamaszos – fiús – kiegészítőket, dekorelemeket; itt is úgy tűnik nekem, mintha a tervezők megállnának 7-10 éves kor körül és nem látnak tovább, pedig lehet, hogy itt a vágyott piaci rés!).

A túra végére maradt Négyes szobája. A legkisebb és legkeskenyebb, épp ezért a legnehezebben berendezhető szoba. Az ablak persze itt is megvolt, úgyhogy a természetes fénnyel nem volt gond. Ellenben minden mással igen. Keskeny és aránylag hosszú helyiség, amit a tetőtartó gerendák harmadba vágnak: használhatatlan hátsó traktus és egy pici elülső tér. Ide készültem berakni egy ágyat, egy íróasztalt és valami tárolószerűséget és persze jó lett volna valami szabad játszórész is.  Mert Négyes az, aki nagyon sokat és elmélyülten képes játszani, alkotni.

Itt volt hát egy mininél is minibb és szerencsétlenebb szoba, én meg nem voltam képes túllátni a sablonokon. Első körben. Így aztán a két hosszanti, szemközti falhoz tettem minden berendezési tárgyat, mert azt hittem, hogy akkor lesz jó… és hogy másképp nem is lehet. Ettől azonban még keskenyebb lett a szoba, a tároló és az ágy között két lépésnyi hely maradt, így Négyes állandóan az ágyában legózott, ami nem volt túl szerencsés. Ráadásul az asztala is a lehető legtávolabb került a természetes fényforrástól.

Éveken át nem mertem hozzányúlni. Mert olyan volt, mint egy kártyavár: ha egyetlen elemet megmozdítasz, borul minden. És így is lett.

Tagadhatnám, de minek, a térlátásom az elmúlt évek alatt sem lett jobb egy jottányival sem, így nem csoda, hogy nem ez a páratlan képességem hozta el a megoldást, hanem egy véletlen mellényúlás: nemrégiben vettem ugyanis pár új kisbútort tárolás céljából, amelyek az eredeti rendeltetési helyükön befuccsoltak, de amint eszközöltem közöttük egy kis helycserés támadást, minden a helyére került. Mondjuk a befuccsolás sem derült ki azonnal, de végül is – ahogy a mondás is tartja – jó munkához idő kell.

 

gyerekszobai univerzum
A két egymással szemközti rész egy képen. Az ágyat be lehet tolni a radiátorig és akkor még nagyobb a hely középen.

Ami tuti volt: Négyes ágyának helye fix (vagyis majdnem, mert ha játszik, akkor könnyűszerrel betolható a használhatatlan ficakba, így még több teret lehet nyerni). Az ajtó miatt. Így a szoba jobb oldalával lehetett csak játszani. Próbáltam elszakadni a hosszanti faltól. Azt hiszem, hogy sikerült, mert most nincs ott semmi. Viszont térbe forgattam az íróasztalt az ablak alá és vele szemben helyeztem el a tárolót, amiben a játékok (=lego) és a ruhák kaptak helyet. Tudom, hogy lakberendező szemével nézve a tároló teteje tabu, de egy gyerekszobában ez netto értelmetlen vállalkozás. Így oda kerültek azok a játékok, könyvek, amelyeknek nem jutott hely a legók mellett.

És láss csodát, az asztal és a tároló között jutott egy talpalatnyi szabad hely, ahova le lehet kuporodni legózni, társasozni. Ha pedig vesszük a fáradságot és betoljuk a radiátorig az ágyat, akkor még nagyobb az a kis hely.

 

gyerekszobai univerzum

 

gyerekszobai univerzum

 

gyerekszobai univerzum

 

Négyes szobája az ékes bizonyíték arra, hogy az univerzum bárhol képes tágulni, még egy idétlen formájú, aprócska szobában is, ha megengedjünk magunknak azt a luxust, hogy tovább látunk a Pinterest és a katalógusok által közvetített ideákon és vagyunk elég bátrak a saját utunkat járni, a saját igényeinkre szabni a minket körülvevő életteret. A lakberendezésben is.

Ha tetszett, amit olvastál, iratkozz fel a hírlevelemre, vagy csatlakozz a facebook oldalamhoz és a Mom With Five – Pont jó szülők vagyunk! csoporthoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is!

2 thoughts on “Táguló univerzum: kis térből élhető szoba

  1. Nagyon jó lett szerintem! Szuperjól megoldottad a megoldhatatlannak tűnőt… mi is hasonló helyzetben voltunk tavaly, amikor a gyerekek szétköltöztek külön szobába (nagyobbik iskolás lett), egy elég pici szobába kellett mindent “bezsúfolni” (tárolás, alvás, íróasztal – amit még véletlenül sem használ tanulásra…) úgy, hogy még játszóhely is maradjon… egy ügyes lakberendező és egy szuper asztalos segítségével egész élhető szobát sikerült létrehozni neki. Más kérdés, hogy ehhez a mi hálószobánk alakult át dolgozó-gardrób-hálószobává, szóval ott enyhén szólva is csak élivel lehet közlekedni… de mit nekünk az a hátralévő röpke 20 év amíg még itthon laknak… 🙂

    1. Szia Ági!
      Köszönöm, hogy benéztél hozzám és megosztottad a saját történeteket velem. Amikor belevágtunk, mellettünk is állt egy lakberendező meg egy nagyon jó építész, aki addig sakkozott a négyzetméterekkel, amíg csak kijöttek azok a bizonyos szobák, amelyek még pont élhetőek. Azóta persze nagyon sokat változott a berendezés, mert az mindig változik a gyerekekkel, de ez a mostani átalakítás tényleg olyan lett, ami minőségi ugrás az eddigihez képest. Nem is tudom, hogy miért nem jutott előbb az eszembe. A lényeg, hogy működik és jól funkcionál.
      Mindig vannak dolgok, amelyeket fel kell adni egy másikért cserébe, de ha megéri, akkor némi kényelmetlenséget is bevállal az ember érte.
      Drukkolok, hogy legyen nálatok is minden olyan, amilyennek ti szeretnétek, ami a legjobban megfelel a ti igényeiteknek.
      Örülök, ha máskor is benézel hozzám.
      Üdv: Barbara

Hozzászólás