Szülőként nagyon fontos, hogy testben és lélekben is rendben legyünk, mert a gyerekeink kiegyensúlyozottsága rajtunk (is) múlik. A lélek karbantartásának egyik legjobb módja az én-idő. Az Apacuka ceramics workshopja pedig egy igen jó módja az én-idő eltöltésének.
hirdetés, Apacuka ceramics
Hiszek az én-időben, a létjogosultságában, a fontosságában. Ugyanakkor azt is tudom, hogy mennyire nem könnyű megvalósítani. Hogyne tudnám! Tizenkét, igen jól olvastad, tizenkét évig voltam folyamatos szolgálatban a gyerekszobákban. Akkor, abban az időszakban minden más háttérbe szorult, én csak és kizárólag édesanyaként éltem az életemet. Nem mondom, hogy néha nem kacsingattam kifelé ebből a helyzetből, de őszintén szóval, nem nagyon volt rá időm: a gyerekek minden idegszálamat lekötötték, egyre többen és többen voltak és mindig akadt közöttük egy vagy két kellően kicsi, hogy ez ne lehessen másképp.
Aztán elérkezett a pillanat, amikor a tevékeny anyaságom elkezdett visszahúzódni bizonyos területeken, kitágult a világ körülöttem és én elhagytam a gyerekszobákat. Bár miközben fellélegeztem, egy kicsit légüres térbe is kerültem, ki kellett találnom magamat. Fel kellett építenem újra azt az embert, aki a gyerekek születése előtt voltam. Csak ugyebár közben jelentős változások történtek az életemben, lett öt gyerekem. Az alaptermészetem nyilvánvalóan nem változott, de mégsem voltam már ugyanaz az ember.
Dolgozni kellett magamon, új célokat, új feladatokat kellett megfogalmaznom önmagam számára és megtalálni azokat a pontokat, amelyekből erőt meríthetek az anyaságomhoz. Tizenkét éven át valami megmagyarázhatatlan, fanatikus erő vitt előre, hiszen folyamatosan kerültek elém az újabb és újabb kihívások, de idővel egyre több lett az ismerős helyzet, ahol már a rutin vezette a kezemet és édesanyaként nem kellett annyi energiát fektetnem a szituációk megoldásába. Visszahódítottam bizonyos területeket a lelkemben, a testemben.
Szó sincs arról, hogy most ne lennének kihívások, ismertelen helyzetek, amelyekre reagálnom kell, de ezeknek a megoldása egyre kisebb részt követel belőlem, mint édesanya, ugyanakkor az is igaz, hogy mélyebbre kell nyúlnom, ha igazán jó eredményt szeretnék elérni. Ebből következően a lelki nyomás súlya nem változott, csak az összetétele lett más. Már nem kell mindenhol, mindig ott lennem fizikálisan (következésképpen jobban jut idő magamra), a felelősség viszont változatlan. Ahogy a stressz is. Amit oldani kell. És ha fanatizmus már nincs, akkor valahogy másképp…
Lehet, hogy másoknak ez könnyen megy, de nekem egyáltalán nem volt könnyű megtalálni azokat a foglalkozásokat, tevékenységeket, amelyek feltöltenek: inspirációt, élményt adnak, amelyek úgy hatnak rám, hogy tényleg ne csak az idő eltöltését jelentsék, hanem továbbvigyenek az utamon. Mivel szellemi munkát végzek, folyamatosan tornáztatom az agyamat, nekem az a kikapcsolódás, ha nem kell gondolkoznom, ha az agyam helyett a lábam, a kezem, a testem dolgozik. Olyan igazi flow-élmény. Öt gyerekem van, emlékszel?!
Keresgélni kezdtem.
Milyen olyan tevékenység van, amely túlmutat a komfortzónámon, új élménnyel ajándékoz meg és pár órába besűríthető? Sport. Majdnem. Csak az a fránya porckorongsérv ne lenne. Utazás. Időfaktor-probléma. Más? Ekkor kaptam kézhez egy meghívót… egy meghívót az Apacuka ceramics megálmodóitól, Judittól és Gábortól az egyik workshopjukra. Egy kerámiakészítő workshopra. Én és az alkotás? Ha-ha-ha.
Juditéknál néhány óra alatt az öniróniából öröm lett, a teljes kikapcsolódás öröme és négy, saját készítésű tál “személyében” kézzel fogható bizonyítéka annak, hogy a kreativitás nem csak kevesek kiváltsága, mindenkiben ott él, csak a megfelelő mentorok kellenek, hogy életre keljen és táplálja a lelked. Mert táplálja… azóta is… szüntelen. És remélem, hogy mielőtt kifogy a készlet, lesz alkalmam újra feltölteni.
Keramikus-néprajzos házaspár vagytok. Ez az előképzettség egyenes út volt az Apacuka ceramics megszületéséhez? Kinek a fejéből pattant ki az ötlet?
Huszonhárom éve vagyunk együtt. Ha egyenes út lett volna, akkor ma már húsz éves lenne az Apacuka ceramics, de az igazság az, hogy még csak 5 éves. Hogy kinek a fejéből pattant ki az ötlet? A kísérletezéseket mindketten nagyon szeretjük. Volt egy DIY blogunk, ahol bemutattuk ezeket a próbálkozásokat, ahogyan a kerámiát is. Ilyen jó fogadtatásra azonban nem számítottunk.
Mit reméltetek mit adhattok a workshopon keresztül a jelentkezőknek?
Emlékszem gyerekkoromban milyen jó élmény volt agyagozni és a második kisfiunk születése után újra előkerült a régi kemence, amelyben megszülettek az első darabok. Az agyag hordoz magával egy meglepetés faktort, ami kíváncsivá tesz és örömet ad. Ezt szeretnénk továbbadni a workshopjainkon.
Miért gondoltátok úgy, hogy egy ilyen workshopnak van létjogosultsága a mai világban?
Amit egy ember szeret csinálni, az sok más embernek is jó dolog lehet csinálni. Igazából egy követőnk javasolta, de akkor még elzárkóztunk előle, de aztán az élet úgy keverte fel a világunkat, hogy belevágtunk.
Mi volt a legnagyobb sikeretek, amely az Apacuka ceramics-hoz köthető?
Egyértelműen Nigella Lawson legújabb szakácskönyvének borítótervezés felkérése, amibe aztán tányérok is kerültek.
Titeket mi inspirál az alkotás útján, honnan a tűz, a szenvedély? Mit jelent számotokra a kreativitás?
Egy kedves visszajelzés nagyon tud tölteni, de ugyanakkor zavarban is vagyunk tőle, mert azt gondoljuk, hogy mi csak tesszük a dolgunkat. A kreativitás számunkra megoldási stratégia, ami bárhol, bármikor előjöhet, akár egy városban eltévedés vagy rutinból végzett tevékenység közben is. Mert mindent lehet alkotásként értelmezni: a tanítást, a buszvezetést, szóval szerintünk leginkább egy hozzáállás és nem csak azt jelenti, hogy valami tárgyat létrehozunk.
Merre vezet az Apacuka ceramics útja, van hova fejlődni?
Szeretnénk úgy csinálni jobban a vállalkozásunkat, hogy az alkotás, a munka, a továbbadás öröme megmaradjon bennünk is. Törekszünk a profizmusra – bár ettől még messze vagyunk -, közben pedig nem szeretnénk elveszíteni a személyességet, a családiasságot, a “kicsinek” lenni élményét.
Alkotó emberek vagytok. Miközben másoknak a ti alkotó workshopjaitok jelentik a teljes kikapcsolódást, nektek mi jelenti ezt? Ti mivel töltődtök, mivel töltitek a szabadidőtök, miben találjátok meg a flow-élményt?
Tele vagyunk klisékkel ezzel kapcsolatban. Igyekszünk örülni az apró dolgoknak: jó alvás, finom étel, kirándulás. Én nagyon szeretek énekelni – otthon-, Gabi pedig kertészkedni, ami látszik is a kertünkön.
Ha te is szeretnél elmerülni az Apacuka-élményben és saját kerámiákat készíteni, itt az alkalom, hogy kipróbáld magad. A novemberi workshopokra ITT tudsz jelentkezni.
Ha tetszett, amit olvastál, iratkozz fel a hírlevelemre, vagy csatlakozz a facebook oldalamhoz és a Mom With Five – Pont jó szülők vagyunk! csoporthoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is!