Mindenkit mástól ráz ki a hideg. Van, aki Freddy Kruegertől retteg az Elm utcából, az én külön bejáratú szörnyem Szeptemberi Mindentnyelő, aki nem kíméli sem az időmet, sem a családi kasszát.
Te is ismered? Na nem mondod! Gyanús. Nagggyon gyanús. Eddig szentül meg voltam győződve, hogy Szeptemberi Mindentnyelő az én külön bejáratú rémisztgetőm. De ezek szerint tévedtem és több a közös vonás az édesanyák életében, mint eddig gondoltam. Tévedtem? Ha-ha-ha! Mondjuk ki: naiv voltam!
Az ember nem dicsekszik a fóbiáival. A félelmeivel sem. De akkor, hogy jutott eszembe, hogy a világ elé tárjam nekem mitől vagy inkább kitől vannak rémálmaim?
Az történt, hogy megint olvasgattam a neten – tudom, tudom, rossz szokás, jobban kéne szelektálnom, de hát én már csak ilyen kíváncsi ember vagyok – és szemem elé került több oldal több írása is, amelynek mindegyike azt fejtegette, hogy érthetetlen miért panaszkodnak a szülők minden évben a szeptemberi iskolakezdéshez kapcsolódó anyagi kiadások miatt?! A következtetésük pedig az volt, hogy a probléma csak mondvacsinált, a megoldás pedig rém egyszerű: csak okosan kell szervezni a tanszervásárlást és nem augusztus végén-szeptember elején kell mindent megvenni, hanem elosztva egész évre, amikor akció van és máris nem lenne ok a panaszkodásra és nem menne csődbe a család költségvetése.
Költséghatékonysági ötletként még azt is hozzátették, hogy tulajdonképpen az sem baj, ha nincs meg minden az első napokra, bőven ráérünk később is megvenni apránként, hiszen senkit nem fognak azért a sarokba állítani, ha nincs az első matekórára a gyereknek körzője stb.
Huh, micsoda ötlet! Csak úgy ittam a szavaikat…, megkövettem a világot, hamut szórtam a fejemre, hogy ez eddig nekem nem jutott eszembe. Ja, nem.
Ugyanis évek óta így csinálom. És nyilván ezzel nem vagyok egyedül. Persze, hogy nem, hiszen senki nem ellensége saját magának, na meg a pénztárcájának és egy idő után egész jól be lehet lőni, hogy mire lesz szüksége a gyereknek iskolakezdéskor, nem kell megvárni a listát, fejből is megy a dolog. De hogy őszinte legyek a szeptemberi kiadásokban nem a füzetek, írószerek, táskák beszerzése jelenti a legnagyobb tételt. Sőt megkockáztatom, hogy Szeptemberi Mindentnyelő gyomrában az csak egy apró falat a többi kiadáshoz képest, nem beszélve az időfaktorról, amely szintén úgy tűnik el benne, mintha soha nem is lett volna.
Nem ez az első év, hogy az összes gyerekünk részt vesz a köznevelés/közoktatás folyamatában. De Szeptemberi Mindentnyelő minden évben a frászt tudja hozni rám. Meg kell hagyni, megvan hozzá a képessége és az érzéke és egyikkel sem fukarkodik.
Kezdjük az idővel. Amivel már egy jó ideje nem sikerül valódi kapcsolatot létesítenem. Felületes érintkezéseink vannak, futólag néha látjuk egymást, de ennél közelebb nem jutunk egymáshoz. Pedig ej, de szeretnék! De nem vagyunk kompatibilisek egymással, na. Mondjuk ki vagy mi a fene lehet kompatibilis egy ötgyerekes családdal? Apám!, hát még az étkészleteket is hat fős családokra tervezik… Az IKEA is! De ilyenkor, szeptemberben még az illúzió is, hogy valaha újra egymásra találunk az idővel, olyan messzire távolodik tőlem, hogy még a Hubble űrteleszkóp sem észlelné, akármennyire is gúvasztaná a lencséit.
Na, ezt az alaphelyzetet fejeli meg az ősz első hónapja azzal, hogy az amúgy is beszűkült időben kitágítja a teret.
Hogy mi van? Én is ezt szoktam kérdezni, amikor egyszerre kéne lennem a város két különböző pontján, három különböző helyen. Hogy mi van? Két iskola, három szülői értekezlet egy időpontban. Ó, hogy ez smafu? Na, akkor csapjunk hozzá egy ovis szülőit és még egy edzést is két gyerekkel, akiket a város két távol eső szegletéből kell összevadászni. Így már ismerős? És még mindig smafu? Akkor jöhet a hard level: Férj nem bevethető, kettő és fél kamasz egyedül a lakásban és nincs kaja… Na, ugye. Mondtam én, hogy Szeptemberi Mindentnyelő félelmetes.
K. O.
Hinnéd, mi?
* * *
– Anya, adsz pénzt edzésre?
– Persze. Mennyi is most?
– Kilencezer egy hónapra.
– Tessék, itt van.
– Fél évet előre fizetünk.
– Kérd apádtól!
* * *
– A mienk havi tizenháromezer.
– Az huszonhat?! Huh.
– Két hónapot egyben fizetünk.
– ???
* * *
– Az enyém csak húsz.
– Viccelsz.
– Nem.
– Egy hétre?
– Nem.
– Hol a csapda?
– Hogy jövő hónapban is fizetni kell.
– …
* * *
Tornapólóezerötszáz-különbuszúszásratizenötezer-angoltankönyvnégyezer-osztálykiránduláskétezerötszáz-osztálypénztízezer-csoportpénzötezer-kötelezőnéptáncnyolcezer. Szor kettő, szor három, szor négy. Fajtától, egy intézménybe járó gyerekszámtól függően.
Szeptember én így szeretlek. De nem lehetne már október?
Ha tetszett, amit olvastál, iratkozz fel a hírlevelemre, vagy csatlakozz a facebook oldalamhoz és a Mom With Five – Pont jó szülők vagyunk! csoporthoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is!