Nyáron, a nagy hőségben mindenki hidegen szereti. Főleg a gyümölcslevest. Bárcsak ne kéne főzni! Nem is kell, hiszen létezik főzés nélküli változat, amely sűrű, krémes és selymes. Csupa gyümölcsből.
Nagyon sokféle étel receptjét megosztottam már itt a blogon, meséltem is ezt-azt a különböző ételekhez, fűszerekhez, ízvilághoz köthető emlékeimről, érzelmeiről. De egy valami eddig még kimaradt. Levesekről még soha nem írtam. Pedig volna mit!
Kezdjük egy kicsit messzebbről a dolgot. Édesapám és én nagyon hasonlítunk egymásra. Külsőleg. Mert belső tulajdonságaimat tekintve inkább az édesanyám vérvonalát követem. De le sem tagadhatnám, hogy az apám lánya vagyok. Mondjuk nem is nagyon akarnám. Mert jó nekem, hogy ő az én édesapám. Na, de kanyarodjunk csak vissza a levesekhez.
Édesapám igazi levesimádó. Neki teljesen mindegy, hogy milyen étel kerül a vasárnapi asztalra, ha a sor levessel kezdődik. És mindig úgy kezdődik. Így aztán jó étvággyal megeszi édesanyám kelkáposztfőzelékét is, ha épp az a menü. Mert előtte volt aranylóan sárga húsleves vagy zöldségekkel és hússal zsúfolt gulyás stb.
Amíg együtt éltünk, mindig csodálkozva néztem, hogy hogyan lehet ennyire szeretni a levest. Mert nem értettem. Én ugyanis nem rajongtam érte. Megettem, de csak a kötelezően muszáj minimumot, de nem szerettem. Egyiket sem. Na jó, a gyümölcslevest azért igen. De azt meg nem tartottam levesnek. Jó-jó, folyékony halmazállapotú, de a klasszikus levesekhez azért vajmi kevés köze van.
Aztán felnőttem. És megértettem a levesben rejlő varázslatos erőt. Amit hiába is próbálnék szavakba önteni, mert nem lehet. Mert vagy szereti valaki a leveseket, vagy nem. És aki szereti, az érti. Mert megmagyarázni úgysem lehet. A helyzet komikuma, hogy az öt gyerekünkből csak egy áll az én oldalamon. A többiek még nem tudják a titkot, de talán idővel hozzájuk is elér. Addig pedig gyümölcslevessel próbálkozom. Mert az csúszik mindenkinek.
Krémes gyümölcsleves főzés nélkül
- 0,5 kg feketeszeder
- 2,5 dl jéghideg tejszín
- 2,5 dl jéghideg tej
- 25 dkg hideg natúr joghurt
- 1 evőkanál vaníliás cukor
- 2 evőkanál méz
- 1 evőkanál frissen facsart citromlé
- gyümölcsszemek a leves tetejére
- Mossuk meg és tisztítsuk meg a szedret.
- Tegyük turmixgépbe a gyümölcsöt, adjunk hozzá egy evőkanál frissen facsart citromlevet és kezdjük el pépesíteni.
- Adjuk hozzá a joghurtot, mixeljük egy percig, majd jöhet a tejszín és végül a tej.
- Turmixoljuk össze alaposan a gyümölcsös keveréket, adjuk hozzá az édesítőket és még egyszer keverjük át alaposan.
- Jöhet is a tálalás. Ha nem találjuk elég hidegnek a levesünket, akkor tegyük a jégre egy-két órára. (Ennyi idő alatt biztosan nem veszíti el a krémességét.)
- A tetejét szórjuk meg friss gyümölccsel és aki szereti, nyomhat rá még plusz tejszínhabot is.
Tipp: a hozzáadott tej mennyiségével szabályozhatjuk a levesünk sűrűségét.
Ha tetszett, amit olvastál, iratkozz fel a hírlevelemre, vagy csatlakozz a facebook oldalamhoz és a Mom With Five – Pont jó szülők vagyunk! csoporthoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is!