Szeretünk utazni. És szeretünk otthon lenni. Hogy lehet ezt a két világot közös tető alá hozni? Jól kell választani. A kecskédi Mi házikónk és a Vértes kincsei egyszerre biztosítják az otthon melegét, kényelmét és a felfedezés kellő izgalmát.
hirdetés, Mi házikónk
Szeretek utazni. Ez nem kérdés. Férj is és a gyerekek is. Ilyenkor kiszakadunk a hétköznapokból, másként nézünk a világra és egymásra is.
Egy nagycsalád életében a közös utazás szerintem különösen fontos szerepet tölt be. Olyan jó értelemben vett csapatépítés. Szükség van rá. Mondom ezt úgy, hogy az anyagi feltételek megteremtése minden évben komoly fejtörést okoz. Egyre komolyabbat. De inkább elcsaljuk a távolságot és a napok számát is a még élvezhető minimumra csökkentjük (a korábbi tíz éjszakás kalandozások helyett most már csak öt-hat éjszakát megyünk és mellette megpróbálunk találni még egy alkalmat egy két éjszakás miniszünidőre), de mennünk kell. Kompromiszumokkal, másról való lemondásokkal. Magunkért.
Olyan ez, mint az én-idő. Csak itt családi kivitelben. A közösségi tartalékok pont ugyanúgy le tudnak merülni, mint az egyéniek és ugyanúgy fel kell tölteni őket időről-időre az élhető életért.
Az igazság az, hogy a sok gyerek mellett a hétköznapjainkra könnyen rátelepszik a rutin, ahol csak az elvégzendő feladatok tűnnek fel, mögöttük, alattuk, felettük, mellettük pedig egymást szinte észre sem vesszük. Ez persze egy túlzó állítás, erős sarkítás, de azért van benne valami még akkor is, ha mindent megteszünk, hogy minden nap legyen egy olyan periódus, amikor úgy érezzük, hogy mi irányítjuk a feladatokat és nem azok minket.
A közös utazás pontosan ilyen: olyan időszak, amely rólunk szól, csak egy kicsit másként. Ilyenkor nincs akkora nyomás, kicsit magunk mögött hagyhatjuk a feszített tempójú és a logisztika által igencsak behatárolt életünket. Bár öt gyerekkel ilyenkor sem lehet ereszd-el-a-hajam üzemmódba kapcsolni és hagyni a gatyagumit a végtelenbe tágulni, de azért érezhető mértékű a lazulás. Az én mércém szerint biztosan. A kamaszok véleményét meg nem kérdezem…
Tehát utazunk. Mert szeretjük és mert szükségünk van rá. De én meg személy szerint nem vagyok az a kalandvágyó fazon. Egyáltalán nem. Ez ám az igazi kettőség! Nehezen tudom elengedni az otthoni kényelmet, biztonságot vagy nevezzük inkább megszokásnak(?): amikor tudom, hogy mit hol találok, ha ide vagy oda nyúlok, sötétben is megtalálok bármit, stb. Lehet, hogy ostobán hangzik, hogy miközben vonzanak az új tájak, a felfedezés öröme, valahogy frusztrál az idegenszerűség.
Így aztán, amikor arra kerül a sor, hogy el kell dönteni hova is utazzunk az adott évben, akkor nemcsak arra figyelek, hogy elég nagy területű és jó beosztású legyen a szállás, sokféle és változatos program legyen elérhető közelségben minden korosztály számára, hanem hogy otthonos is legyen a kiválasztott hely. Nemcsak a szállás, hanem az egész vidék: belátható, bejárható, befogadható léptékű legyen egy olyan fotelkalandor számára is, mint én.
Otthonosság és kaland? Hol és hogyan lehet ezt a két, látszólag ellentmondásos kifejezést közös nevezőre hozni? Gyere velünk a vértesbeli Mi házikónkba, látogass el velünk a környékre és megmutatjuk!
A Vértes – vagy ritkábban Vértes hegység – a Dunántúli-középhegység 314 négyzetkilométer nagyságú része a Bakony és a Gerecse között terül el a Velencei-hegység és a Velencei-tó szomszédságában. A Vértes mint tájegység a 300–400 méter magas hegységet és az azt körülvevő pusztákat, réteket foglalja magába. (Wikipédia)
Tatabánya/Gerecse Kapuja
A tatabányai Turul szobor közelében 2018. augusztus 1-jén nyílt meg a Gerecse Kapuja elnevezésű látogatóközpont, amelyben az emlékmű történetét bemutató interaktív kiállítás, egy étterem és egy ajándékbolt kapott helyet. Az ötszáz négyzetméteres központ – amely formájában egy épp repülni készülő turulmadárra emlékeztet – a meglévő parkoló kilátó felőli végében épült fel.
A bejárat két, közel szimmetrikus félre osztja a látogatóközpontot, ahonnan sétautak indulnak a Gerecse Tájvédelmi Körzet látványosságai felé: a tanösvényhez, a Szelim-barlanghoz és a Ranzinger Vince kilátóhoz.
Ranzinger Vince kilátó
Az 1980-ban kilátónak felállított aknatorony egy 1978-as szerencsétlenségben elhunyt bányászoknak állít emléket. A tatabányai Csúcs-hegyen levő szerkezetet 2008-ban felújították, ekkor kapta a Ranzinger Vince kilátó nevet. A harminc méter magas toronyból kitűnő kilátás nyílik a környék szépségeire.
Szelim-barlang
A Szelim-barlang, vagy Szelim-lyuk, amely régészeti és őslénytani jelentősége, valamint meghatározó tájképi jellege miatt 1982 óta fokozottan védett terület, az egyik legismertebb hazai barlang. Hatalmas méretű szájának látképe szorosan összekapcsolódott a Tatabánya fölé magasodó Turul szobor látványával.
A csupán egyetlenegy teremből álló, negyvenöt méter hosszú és tizennyolc méter magas csarnok két hatalmas kerek nyílással szakad a felszínre. Mellettük a padlószinten is nyílik még három különálló bejárata, ahonnan az egész Tatai-medencére remek kilátás nyílik.
A Szelim-barlang őskori lelőhely, feltárása során több őskori kultúra leletei kerültek elő. A régészek a lelőhelyen az ősemberek tűzhelyének maradványait, elszenesedett fatöredékeket és állati csontokat tártak fel. Az őskori maradványok mellett a tatárjárás korából származó, emberi csontokat is felfedeztek. A legújabb kutatások szerint a barlangból származik a Magyarországon talált legrégebbi, mintegy 200 000 éves olyan lelet, amely az ember jelenlétére utal.
Majki kolostor/kamalduli remeteség
A majki kamalduli remeteség országos szinten is kiemelkedő épületegyüttesnek számít. Az évszázadok során történt kisebb-nagyobb változások, átépítések és elkerülhetetlen állagromlás ellenére máig őrzi egyedi szerkezeti sajátosságait és művészi kialakításának értékeit.
A majki műemlékegyüttes Majkpusztán (Oroszlány külterület) található. Falai között valaha kamalduli szerzetesek éltek különálló kis cellaházakban. A barátlakokon kívül a komplexum része a templomból megmaradt, ma már csonkán álló torony, valamint a főépület, amelynek falai között – miután II. József rendelete nyomán a rendet megszüntették – az Esterházy család alakította ki vadászkastélyát.
Oroszlányi Bányászati Múzeum
Az Oroszlányi Bányászati Múzeum a vértesbeli település külterületén, a majki Kamalduli Remeteségtől alig néhány száz méterre, egy kisebb erdőség szélén található. Az épületek, a gépi berendezések és a bányászati relikviák eredeti állapotukban mutatják be egy modernkori bányaüzem felszíni létesítményeit, illetve azok működését. A kiállítóhely három fő objektuma köré csoportosul a három részre tagolható kiállítás.
A bejárattól balra fekvő üzemi épület ad helyet az 1937-ben megindult oroszlányi szénbányászat történeti emlékeinek, valamint megtekinthetjük a Vértesre jellemző ásványokat, a geológusok, bányamérnökök eszközeit, szerszámait. Helyet kaptak még itt különböző bányász szerszámok, munka- és díszruhák és az 1945-ben alakult fúvószenekar emléktárgyai is. Továbbá itt őrzik az eredeti diszpécserközpont, illetve a bányamesteri iroda berendezését is. Az épület külső falán pedig márványtábla emlékeztet azokra a bányászokra, akik munkájuk során a föld alatt vesztették életüket.
A múzeum udvarán – amelynek egyértelmű középpontja a ma már kilátóként funkcionáló aknatorony és gépház – a földalatti munka segédberendezései, közöttük több tonnás vágathajtó gépek, valamint az eredeti sínhálózaton álló csille és mozdony fogadja a látogatókat, amely külön kérésre és külön jegy váltásával ki is próbálható.
Mivel a bezárt bányákat biztonsági okokból fel kellett tölteni, ezért a múzeum területén a kiállítás megálmodói felépítettek egy mintavágatot, ahol egy izgalmas, földalatti séta keretében megismerhetjük a különböző bányabiztonsági berendezéseket, valamint megismerkedhetünk a szénfejtés módszereivel is (sisak használata kötelező!).
Monostori Erőd/Komárom
A komáromi Monostori Erőd, amelyet a “Duna Gibraltárjá”-nak is neveznek, Közép-Európa legnagyobb újkori erődje. Az 1850 és 1871 között kiépült erőd egyénileg látogatható.
A bonyolult szerkezetű, hatvanhat hektár kiterjedésű várrendszerben több tárlat is helyet kapott, egyebek között bekukkanthatunk a Kenyérmúzeumba, a Hadtörténeti kiállításra, megtekinthetjük a legénységi körletekben felállított élőképeket, amelyek közül az egyik az Osztrák-Magyar Monarchia korát, a másik pedig a szovjet időket eleveníti fel.
Az udvar leglátványosabb része a Haditechnikai park, ahol a hidegháborús fegyverkezésből kaphatunk ízelítőt.
A Monostori Erőd legvastagabb falú és hadászatilag legerősebb része a Dunai Bástya, amelynek tetejére lépcsőkön keresztül vezet az út és ahonnan letekinthetünk a Dunára, átellenben láthatjuk a szlovákiai Révkomárom házait, és az erőd jó részét is feltérképezhetjük könnyűszerrel.
Bokod/Lebegő falu
A bokodi lebegő faluként emlegetett látnivaló valójában egy cölöpökre épült “horgászfalu”.
Az eredetileg hűtőtónak szánt tavat még az 1960-as években létesítette az Oroszlányi Hőerőmű Vállalat, és mivel a hulladékhőnek köszönhetően soha nem fagyott be, a horgászok hamar felfedezték maguknak és egymást után húzták fel a vízre a színes kis egyszerű faépületeket.
A part mindenkié, de a házak és a házak felé vezető stégek magántulajdonban vannak – ezt mindig tartsuk szem előtt, ha ellátogatunk erre a különleges helyre -, használatukkal, viselkedésünkkel soha ne zavarjuk meg az életvitelszerűen itt tartózkodókat.
Kecskéd/Mi házikónk
A könnyen befogadható, emberléptékű családi utazáshoz otthonos szállás dukál. A kecskédi Mi házikónk tökéletesen hozza az otthonosság érzetét, miközben elhelyezkedésével, nagyságával, el- és berendezésével még egy nagyon nagycsaládnak is pompásan megfelel.
Előnyök:
- nappali+3 hálószoba (2 emeleten, 8 személy részére)
- a ház egyben kiadó, nem kell ismeretlen vendégekkel osztozni
- 2 fürdőszoba, 2 vécé (1 különálló, egy fürdőszobával egybeépített)
- emeleti olvasósarok
- felszerelt konyha és kamra
- kiülős, fedett terasz
- árnyékos kert: kerti csúszda, homokozó, trambulin, 6 kerékpár, 1 roller, 2 gokart
- könyvek és játékok (társasok, kártyák, színes ceruzák és rajzlapok) garmadája minden korosztálynak
A háztól nem messze fekszik egy tó, partján jól felszerelt játszótérrel. A faluban nyugodtan elengedhetjük a gyerekeket biciklizni, gokartozni, kicsi a forgalom, kevés az autó, biztonságos a környezet.
Hátrány (nagycsaládosként):
- önellátó – de a háziak mindenben segítenek, hogy megtaláljuk a legoptimálisbb étkezési lehetőséget. Számunkra a TIT Bistro by Transintertop volt a legideálisabb megoldás, akár a helyszínen étkeztünk, akár elviteles megoldásban gondolkoztunk.
Szeretsz utazni, de fontos számodra az otthonosság? Nagy a család, szerteszét szaladnak a gyerekek, ezért befogadható, emberléptékű kalandokra vágysz? Irány a Vértes és a Mi házikónk!
Ha tetszett, amit olvastál, iratkozz fel a hírlevelemre, vagy csatlakozz a facebook oldalamhoz és a Mom With Five – Pont jó szülők vagyunk! csoporthoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is!