A gyerekkori szerepjátékokhoz nem kell sok minden, de néhány egyszerű figura – mint amilyenek a pálcikaemberek – mindig jól jön. Milyen jó lenne, ha nem csak a rajzlapon léteznének. Sóvárgás helyett keltsük életre őket gyöngyökkel, szívószállal és zsenília drótokkal!
Bár azt mondják, hogy szerepjátékot játszani minden gyerek szeret, nálunk Nagyfiút nem igazán érdekelte ez a játékforma, nem nagyon emlékszem, hogy valaha is vonzódott volna hozzá. Nagylány már inkább, de azért rá sem lehetett azt mondani, hogy él-halt volna egy jó kis szerepjátékért.
Bezzeg a három kicsi. Állandóan, folyamatosan, le se lehet állítani őket, néha már annyira beleélik magukat a szerepek világába, hogy még a saját nevükre se hallgatnak. Ilyenkor aztán mindenki Lajos, mert én ugyan nem fogom felsorolni az összes indián-, cowboy és nindzsanevet, amit valaha is hallottam tőlük, hogy rájöjjek: ki kinek a bőrébe bújt, miközben megpróbálom őket a vacsoraasztalhoz terelni.
A szerepjátékban az a jó, hogy gyakorlatilag mindenféle eszköz nélkül játszható, amely tulajdonsága nekem, nagycsaládos édesanyaként különösen szimpatikus. De persze azért a fiaim önmagukon kívül néha bevetnek kisebb-nagyobb figurákat is a játék során – mert hárman igen nehezen tudnak páncélos hadsereggé, indiáncsapattá, veszedelmes rablóbandává fejlődni, akárhogy is igyekeznek, de ha van egy tömeg mögöttük, akkor a vezér szerepet nagyon jól hozzák -, amelyekből persze soha nincs elég. Hogyan is gondolhattam volna, hogy létezhet nálunk bármi is, amiből van elegendő mennyiség. Kevés, az igen. Sok, az igen. De elég? Ugyan már, kérem.
A szerepjátéknak ugye az lenne a lényege, ha már eszköz is társul hozzá, hogy abba a bizonyos tárgyba, figurába bármit bele lehessen képzelni, ne befolyásolja semmilyen külső tényező a fantázia szárnyalását. Na, ilyen figura elég kevés van. Ami olyan semmilyen. Nincsenek rajta tipizált vonások, ruhadarabok, amelyek szűkíthetik a felhasználhatóságot. Persze a gyermeki képzelőerő könnyen túllép egy ilyen problémán, de hát milyen anya lennék én, ha nem próbálnék meg mindent a gyerekeimért.
Szóval, figura. Sok figura. Legyen egyszerű, színes, könnyen bármivé alakítható, és tök tuti lenne, ha a testrészeit is lehetne mozgatni. Miközben ezt így végiggondoltam, a lelki szemeim előtt egy pálcikaember alakja rémlett fel. De az ugyebár csak papíron létezik. Mert azt rajzolni szoktuk. Kivéve, ha két zseníliadróttal, néhány gyönggyel és egy szívószállal életre nem keltjük.
Nálunk a semleges figurák mellett készültek nindzsák is, mert azok nélkül élni… nos, hát lehet, de nem érdemes.
3 dimenziós pálcikaember
Hozzávalók
- 2 zsenília drót
- 8 db gyöngy
- 1 nagyobb méretű fa gyöngy a fejnek
- 1 db – a testtel színben harmonizáló – szívószál
- filctoll/akrilfesték az archoz
Elkészítés
- a két zseníliadrótra húzzunk fel 4 darab gyöngyöt (ez lesz a figura törzse): ne pont középre helyezzük el a gyöngyöket, a rövidebb részből alakítjuk majd ki a lábakat, a hosszabból pedig a kezeket és oda kerül majd a fej is
- vegyük magunk elé a szívószálat és vágjunk le belőle 4×2,5 cm-es és 4×1,5 cm-es darabokat
- a két rövidebbik zsenília drót szárra húzzunk fel egy-egy 2,5 cm-es szívószálat, fűzzünk utánuk egy-egy gyöngyöt
- a gyöngy után maradt drótrészt hajtsuk fölfelé félbe és húzzunk rá egy 2,5 cm-es szívószál darabot, a kimarad végét pedig hajlítsuk meg lábfejnek
- jöhetnek a kezek – ennek elkészítését lásd a mellékelt képen: szükség van hozzá 2×2 db 1,5 cm-es szívószálra, valamint egy-egy gyöngyre
- rajzoljunk arcot a fejhez használatos nagyobb méretű fa gyöngyre (be is festhetjük, ha úgy látjuk jónak)
- végül fűzzük át a drótokat a fejet szimbolizáló fagyöngyön és hajlítsuk el a “hajszálakat”, ahogy kedvünk tartja
Ha tetszett, amit olvastál, iratkozz fel a hírlevelemre, vagy csatlakozz a facebook oldalamhoz és a Mom With Five – Pont jó szülők vagyunk! csoporthoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is!