Éveken át vágytam egy tuti pecsételhető keksz receptre. Mert az kell. Egy jó keksz remekül elfér az uzsonnásdobozokban, de emellett kiváló gasztroajándéknak, esküvőre ültetőkártya helyett, de akár egy rendezvényen rejtett hirdetésnek is megteszi.
Ha figyelmesen követed a blogot, akkor már biztosan észrevetted, hogy igazi, vérbeli kekszfüggő vagyok.
Nagyon szeretem ezt a fajta édességet, mert rengeteg fajtája létezik és ha vagy egy tuti alaprecepted, akkor tied a világ. Egy-két aromásabb fűszerrel, különlögesebb hozzávalóval a variációk végtelen tárháza nyílik meg előtted. Ráadásul pár perc alatt össze lehet őket állítani, kelesztésre egyáltalán nincs szükség, maximum a hűtőbe kell betenni a nyers tésztát egy-két órára, hogy egy kicsit megkeményedjen, könnyebben lehessen vele dolgozni.
A tuti recept utáni vágyam tovább fokozódott, amikor a legjobb barátnőm a blog 3. születésnapja alkalmából meglepett egy sütikiszúróval. Igen, egy sütikiszúróval. De nem akármilyennel, hanem sajáttal. Úgy értem, hogy névre szólóval. A blogom nevére szólóval. Ennél találóbb, kedvesebb, ötletesebb ajándékot nem is kaphattam volna.
Innentől kezdve pedig nem is volt kérdés, hogy fel kell kutatnom a létező legjobb pecsételhető keksz alapreceptet – aminek a leírását követve a tészta nem dagad meg, nem tűnnek el nyomtalanul a belenyomkodott formák, szövegek, minták stb. -, mert nekem ezzel a kiszúróval dolgom van. Azonnal ki akartam próbálni. Aztán meg használni. Nem egyszer. Sokszor.
Napokon át böngésztem minden létező fórumot, tucatjával sütöttem a kekszeket a gyerekeim legnagyobb örömére, volt közöttük egészen ígéretes versenyző, meg volt olyan, ahol szerintem a szerző teljesen félreértelmezte a pecsételhető keksz fogalmát, de csak nem akadtam rá az igazira. Egészen addig, amíg ki nem próbáltam Nassolda receptjét. Tökéletes. Ahogy az kell. Nem is kerestem tovább.
Pecsételhető keksz alaprecept
- 35 dkg liszt
- 15 dkg porcukor
- 13 dkg vaj
- 2 tojás
- fél citrom reszelt héja
- 1 kávéskanálnyi vanília aroma
- Gyors mozdulatokkal gyúrjuk össze a hozzávalókat, majd a nyers tésztát csomagoljuk fóliába és tegyük a hűtőbe egy-két órára.
- Az idő leteltével vegyük elő a tésztát és vágjuk két-három darabba, hogy könnyebben tudjunk vele dolgozni. (Amivel épp nem dolgoztam, azt visszatettem a hűtőbe, a leeső darabokkal is így jártam el.)
- Enyhén lisztezett felületen nyújtsuk ki mindegyik adag tésztát körülbelül 3 mm vastagra és mintázzuk meg a sütipecsétünkkel.
- Vegyünk elő egy sütőlemezt, béleljük ki sütőpapírral, majd helyezzük rá a nyers kekszeket.
- Melegítsük elő a sütőt 160 Celsius fokra és 20 perc alatt süssük készre a süteményeket.
Ha még tovább szeretnénk cifrázni a dolgot, az alját olvasztott csokiba is márthajuk.
Kerámia: Apacuka ceramics
Ha tetszett, amit olvastál, iratkozz fel a hírlevelemre, vagy csatlakozz a facebook oldalamhoz és a Mom With Five – Pont jó szülők vagyunk! csoporthoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is!
Szerintem jól választottál, bár én még ezt a receptet nem próbáltam.Tudom ajánlani egyéb receptjét is. Személyes ismerősünk KataFakanala által.
Szia Klári!
Köszönöm, hogy benéztél hozzám. Én is úgy érzem, hogy jól választottam, mert tényleg nagyon finom lett a keksz. Biztosan körülnézek még az oldalán.
Barbara
Köszönöm a receptet! Sok “ez a legtutibb recept” fordult már meg kekszből a konyhámban, de ez eddig a legjobb, én is megtartom. Persze őrültség 40 fokban sütni, de tegnap a középsőm kitaláltam, hogy mindenképpen kiszúróssat szeretne – és sutivel! – játszani. Ezért dupla adaggal kipróbáltuk és finom is meg kekszes is. Még variálom idővel, de alapreceptek közé került nálam is.
Hűsítő napokat kívánok!
Szia Éva!
Köszönöm, hogy benéztél hozzám a blogra és kipróbáltad az egyik receptet. Annak meg még jobban örülök, hogy nektek is bevált. A gyerekek nálam is a legváratlanabb és hőmérsékelt szempontjából a legrosszabb időpontban szeretnek sütögetni. De ez már csak ilyen. Ilyenkor különösen jólesik, ha legalább a recept jó és a végeredmény kárpótol a “szenvedésért”.
Remélem, hogy máskor is benézel hozzám.
Nektek is szép napokat!
Barbara
Elnézést az újbóli hozzászólásért, de muszáj: ismét egy túl jó recept – azt kaptam meg a családtól, hogy “Babett, jó ez a keksz, csak egy baj van vele, hogy túl keveset hoztál” Úgyhogy ma gyúrhatom a következőt 🙂 Nálam biztos nem a levegőbe írod a recepteket, eddig 3 nap alatt mind a három süti elvárásokon felül teljesített. Kezdem magam a Julie és Julia-ban érezni 😅
Kedves Babett!
Ennél megtisztelőbb kommentet nem is kaphattam volna. Még hogy Julie és Julia?! Én is nagyon kedvelem azt a filmet.
De még ennél is jobban örülök, hogy nem csak úgy írom a receptjeimet, hanem tényleg van valaki, aki ki is próbálja őket. Azt hiszem, mindenki erre vágyik, aki valaha is ilyesfajta írásra adta a fejét.
Köszönöm szépen. Kívánom, hogy találj még sok kedvedre való receptet nálam és egyéb olvasnivalót is.
Örülök, hogy benéztél hozzám újra.
Üdv: Barbara