Te&én a konyhában: házi hamburger egyszerűen

Kevés olyan gyerek van, aki soha ne nyúzta volna még a felmenőit egy kis gyorséttermi ennivalóért. Az enyémek se kivételek ez alól. Kivéve, amióta megtanultam hamburgert készíteni házilag, mert azóta azért nyúznak.

Ritkán járunk étterembe az öt gyerekkel.

Egyrészt, mert nagyon drága, másrészt, mert bár szeretünk veszélyesen élni, de azért mindennek van egy határa. És az étteremben való étkezés öt gyerekkel túl van ezen a határon. Ebből kifolyólag gyorsétterembe se járunk. Vagyis ez így, ebben a formában nem igaz, mert szökőévente egyszer igenis beugrunk, na, nem az összes gyerekkel egyszerre, hanem kisebb csapatokban, hogy minden alkalom után megállapítsuk: a legutolsó látogatásunk óta mit sem változott az ízvilág és a “fíling”, na meg a választék se nagyon, legfeljebb átkereszteltek ezt-azt, úgyhogy ezután sem fogunk gyakrabban betérni.

De ez persze nem jelenti azt, hogy ne szeretné(n)k azokat az ételeket, amely egy gyorsétterem étlapján szerepelnek. A rántott hagymakarika nagy sláger itthon, szívesen esznek tortillába tekert grillezett csirkét sok-sok zöldséggel (főleg kukoricával meg paradicsommal) megspékelve, de azért az abszolút favorit a hamburger. Mi más is lehetne? Na persze, hogy sült krumplival és mindenféle szósszal és a non-plus ultra, ha még limonádé is van hozzá.

A hamburger olyan egyszerű éteknek tűnik és az is, ha az alapanyagokat nézzük meg az összeállítást, de valahogy mégsem szokott olyan jól sikerülni az itthoni változat. Próbálkoztam már nagyon egyszerű recepttel és nagyon bonyolulttal, de egyik sem hozta az általam várt ízt. Na, nem a gyorséttermi ízvilágra gondolok, hanem, amit magamban hozzátettem a hamburger szóhoz.

Ezért örültem meg nagyon, amikor a Kőeccerű blog írója, Ági egy hamburger recepttel jelenkezett a Te&én a konyhában sorozatba. A blog nevéből sejhető volt, hogy valami nagyon egyszerű receptet kapok a kezeim közé és úgy is volt, és végre-valahára az ízére sem lehetett egy szavam sem.

Ágneséknél négyen alkotják a családot: a férje, két gyereke és ő maga. A gyerekek közül az egyik még csak a hozzátáplálás korai szakaszában jár, így az ő szavaival élve tulajdonképpen 2+1/2+1/2 személyre főz.

Mielőtt megszületettek a gyerekei, leginkább csak hobbiból járt a konyhába. Ilyenkor leggyakrabban kenyeret és pizzát sütött, ha pedig ebédet kellett készíteni, akkor általában rizottó került az asztalra, vagy elővettek egy doboz bolti bolognai szószt és nyakon öntöttek vele egy adag főtt tésztát. Ó, és persze palacsinta, amiből nagyon gyorsan és nagyon finomat tudott mindig is csinálni.

Az első gyereke születésével azonban változások álltak be a korábbi életvitelükhöz képest. Nem akarta dobozos ételeken felnevelni, így a belülről fakadó késztetés hatására egyre gyakrabban ragadott fakanalat a hobbiszinten túl. És ha már nekiállt összegyűjteni saját maguknak az egyszerű, könnyen kivitelezhető recepteket, akkor úgy gondolta, legjobb lesz azt szisztematikusan, online tenni egy weblapon. Így indult a Kőeccerű honlap, aminek a megvalósításához csodás, eszes és kreatív társakat is talált. Nekik és a honlapnak hála azóta többet és változatosabban főz, de továbbra is a szükséges minimum a legfőbb elve.

Ágnes saját bevallása szerint nem túl kreatív a konyhában, továbbá gyakran frusztráltnak is érzi magát, amíg nincs meg az ötlet, hogy mi készüljön, amíg kombinál az otthon levő alapanyagokkal, receptekkel és a rendelkezésre álló idővel, na meg az éhségi szinttel. Utána azonban már gyorsan és hatékonyon dolgozik. A legnagyobb kihívás számára, hogy sokszor nem jól érzi az illatokat és a szagokat, így megtanult szemre fűszerezni, ami eddig bevált.

Arra a kérdésre, hogy milyen szakács, három szóval válaszolt: kapkodós, elemző és egyszerűsítő. Szerinte sok felesleges “hab” (=lépés) kering a receptekben, amelyek kivetőek, illetve egyszerűsíthetőek. Számára a főzés nem magasztos eszme, amit rózsaszín köd és nagyratörés leng körül. Hálás, hogy gazdag választék veszi körül és alapvetően tiszteli az alapanyagokat – szeret frisset, finomat főzni, enni -, de a magas gasztronómia nem az ő világa.

Ágnes szerint egy jó recept megmondja, hogy mely összetevők alkotják a lelkét, és hogy melyek a “kiegészítők”, vagyis a variálható elemek. Ezen felül elárulja a kis titkos fogásokat is, például, hogy mitől is lesz friss, puha a tortilla lap.

Házi hamburger egyszerűen

Te is szívesen küldenél receptet, mesélnél magadról? Írj nekem a blog facebook oldalán keresztül üzenetet a részletekért.

Ha tetszett, amit olvastál, iratkozz fel a hírlevelemre, vagy csatlakozz a facebook oldalamhoz és a Mom With Five – Pont jó szülők vagyunk! csoporthoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is!