Szülőbarát-e a gyerekbarát nyaralás?

Lehet-e szülőbarát egy gyerekbarát pihenés? Vagyis tudunk-e kettesben is lenni életünk párjával, ha a gyerekeinkkel együtt vágunk neki a nagyvilágnak?

Mit mondjak öt gyerek édesanyjaként? Az igazat? Vagyis, hogy nem, nagyon nem, vagy esetleg azt, amit a külvilág elvár, közvetít a boldog családi együttlétekről, hogy persze, bármit meg lehet oldani, ha az ember igazán akarja, minden helyzet áthidalható… Tényleg? Akkor gyorsan kérem a receptet, mert nekünk ezt az élethelyzetet még nem sikerült maradéktalanul, mindenki, de leginkább a magunk számára megnyugtató módon rendezni.

De rendre próbálkozunk. És vannak is eredmények és pislákoló fény az alagút végén…

Mi a közös családi pihenés megszervezésénél elsősorban a gyerekekre koncentrálunk, mert ha sikerül olyan helyre bukkanunk, amely megfelelő mennyiségű és kellően érdekes programot kínál a gyerekeinknek, akkor az nekünk is jó lesz. Miért?

Bár napközben nem tudunk elvonulni, hogy kettesben legyünk, de legalább a lurkók szabad és egy felnőtt számára érthetetlen módon folyamatosan újratermelődő energiáit sikerül leszívni úgy, hogy abba mi nem fáradunk ki teljesen, másrészt így legalább estére meglesz az esélye annak, hogy vizslató szemek nélkül némi időt eltölthessünk egymás társaságában az apartman nappalijában két pohár bor társaságában (öt gyerek mellett már ez is kimenőnek számít!), mert az egész napos programoknak hála megfelelő időben ágyba tudjuk dugni őket (sőt, maguktól, önként és dalolva vonulnak a hálószobákba) és nem fognak fél óránként megébredni, mert – ellentétben velünk – még nem elég fáradtak és buzog bennük a tettvágy.

Egy családi utazás alatt nagyon is komoly kihívás lehet, hogy a szülőknek is legyen én-idejük, amelyet önmagukra, illetve egymásra tudnak fordítani, hogy aztán kellő energiával, örömmel és derűvel terelgessék nap, mint nap a gyerekeiket az együttlét ideje alatt.

Nálunk ez különösen nehéz, hiszen öt gyerekünk van és mellettük még kevesebb esélyünk van én-időt találni, de nem adjuk magunkat és mindig megpróbáljuk… több-kevesebb sikerrel. Mert öt gyerek mindent lát, még azt is, amiről tényleg azt hiszed, hogy lehet titokban csinálni (de hidd el, nem!) és mindig, mindenhol ott vannak. Ráadásul a tömegvonzás törvényének köszönhetően nagyon gyorsan tudnak felfejlődni egy adott helyszínen: ahol egy bizonyos pillanatban még csak egy gyerekláb volt, a következő másodpercben már csak úgy nyüzsögnek a talpa(cská)k és a hozzájuk tartozó tulajdonosok, fürkésző tekintetük elől pedig nincs menekvés… és ha még beindul a kérdeződködés is, akkor lesz igazán nemulass!

Designed by Freepik

Nagyon nagycsaládos édesanyaként hamar megtanultam, hogy az előrelátás sok esetben nagyon is kifizetődő lehet, ezért már a közös családi pihenés tervezési szakaszában olyan helyeket igyekszem felkutatni, ahol eleve vannak kifejezetten felnőttnek szóló programok is a sok gyerekanimáció mellett. Mivel annak az esélye, hogy ténylegesen eljutunk ezekre az alkalmakra az öt gyerek mellett, kvázi a nullával egyenlő, ezért ez racionálisan szemlélve egy teljesen felesleges kör a részemről, de már csak az illúzió kedvéért is megéri… ráadásul én meg kitartóan hiszek a véletlenekben.

Az teljesen egyértelmű, hogy a pihenés alatt a nap egésze jelentős része a gyerekekről szól, napközben szó se sem lehet arról, hogy kettesben legyünk akár egy fél pillanatot is, folyamatos nyomkövetés alatt állunk, gyerektelen pillanatra legfeljebb a fürdőben van lehetőségünk, de akkor is csak felváltva: amíg egyikünk bent igyekszik feltöltődni öt perc alatt a szükségletek elvégzése közben, addig a másikunk az ajtó előtt áll őrt és akár egy egész tábla csokoládé felajánlása árán is, de megvédi a másik én-idejét az orvul támadó gyerekseregtől.

Ha a nappali időszak a gyerekeké, akkor nincs sok választásunk a felnőtt én-időre, marad az este. Nálunk az vált be, hogy húztunk egy határt, ami után nem vagyunk elérhetőek: vakáció alatt (legyen szó hosszúról vagy rövidről, téliről/ősziről/nyáriról vagy tavasziról) háromnegyed kilenc után nem adunk vizet századszorra, nem kísérgetünk senkit a mosdóba két perccel az előző fürdőlátogatás után, nem mesélünk huszadjára, akinek ilyesmi gondja van, saját magának kell megoldást találni rá úgy, hogy a többieket nem zavarhatja látványosan, de persze kérhetnek és kaphatnak is segítséget egymástól.

Mindeközben persze nem függesztjük fel szülői mivoltunkat, ha baj van, ott vagyunk, csak kicsit eltávolodunk tőlük, hogy koncentrálhassunk önmagunkra is: ez a módszer segít a gyerekeinknek megtanítani tiszteletben tartani mások én-időre irányuló igényét, még ha ezek a mások jelen esetben mi vagyunk, a saját szüleik, akik amúgy egész életükben értük vannak…, de ezt nem mindig kötik az orrukra.

Ugyanakkor azt kell mondanom, hogy ha igazán szülőbarát kikapcsolódásra vágyunk, akkor ott nincs helye gyereknek, mert az életre szóló szülői feladat takarékra kapcsolásához szükség van egy kis – néhány tucat kilométernyi (a szomszéd szállodai szoba erre nem megfelelő) – távolságra szeretett gyermekeinktől, hogy újra felfedezzük magunkban az anya-apa szerepen túli dimenziókat, amelyek nélkül nincs kiegyensúlyozott családi élet, sem jó hangulatú közös családi pihenés.

Ha tetszett, amit olvastál, iratkozz fel a hírlevelemre, vagy csatlakozz a facebook oldalamhoz és a Mom With Five – Pont jó szülők vagyunk! csoporthoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is.