A nyár zöld. Minden és mindenhol zöldül. Tobzódunk ilyenkor a friss zöldfűszerekben is, amelyek segítségével még egy egyszerű sós rúd is új életre kelhet, új ízvilággal örvendeztetve meg bennünket.
Burjánzik az erkélyem! Soha nem volt még ilyen. Leginkább egy olyan elsivatagosodott tájra szokott hasonlítani, ahol fél méterenként kiszáradt növénytetemek jelzik a kétbalkezes balkonkertész útját. De most! Most minden szegletében növények pompáznak, illatos virágok nyílnak a balkonládákban, a nagyméretű cserepekben burjánzanak a zöldfűszerek.
Burjánzanak. Nagy mennyiségben burjánzanak. (Hogy nekem semmi sem jó?!) Szinte már nem is tudom hova tenni őket. Kidobni meg sajnálom. Pláne, hogy életemben először sikerült nem kipusztítani őket fél nappal a vásárlás után. Megoldás? Fel kell őket használni! Iziben! Ezt a gondolatmentet követve mostanában elég sok olaszos jellegű tésztát, ételt készítettem, hogy legyen helye a bazsalikomnak, a rozmaringnak meg az oregánónak. A citromfüvet meg a mentát pedig limonádéba fojtottam.
De minden jó világ véget ér egyszer és a gyerekek is ráunnak a paradicsomos tésztára. A limonádéról nem is beszélve. Pedig mindkettőből elvileg bármennyit el tudnak fogyasztani. De mindennek van határa! Oké, elfogadom. De mi lesz így a burjánzó zöldfűszereimmel?
Mihez illik a zöldfűszer? Például kiválóan megy a spárgához. Bár én nagyon szeretem a spárgát, de a leszármazottaimmal még nem sikerült kellőképpen megkedveltetnem. Ez az út tehát kilőve. Valamilyen sajthoz? Ez már egy jobb irány. Határozottan jobb. Sajt… zöldfűszer… egy kis nyers tészta. Mi lesz ebből? Zöldfűszeres sós rúd parmezánnal. Mi más? Végre egy olyan rágcsa, amely az én ízlésemnek is tökéletesen megfelel, egyáltalán nincs fűrészpor íze, zamatos, ropogós és felveszi az ipari mennyiségben növő fűszernövényeimet. Királyság!
Parmezános sós rúd zöldfűszerekkel
- 40 dkg finomliszt
- 2 púpos teáskanál só
- 15 dkg reszelt parmezán
- 1 csokor oregánó
- 4 szál rozmaring
- frissen őrölt bors ízlés szerint
- 20 dkg vaj
- 2 db tojás
- 8 ek víz
- 5 teáskanál szezámmag
- Első lépésként keverjük össze a lisztet, a sót, a reszelt sajtot és az apróra vágott zöldfűszereket.
- Adjuk a keverékhez a kockára vágott vajat, a tojások sárgáját és a vizet.
- Gyors mozdulatokkal gyúrjunk a hozzávalókból egynemű tésztát.
- Lisztezett felületen nyújtsuk vékonyra a tésztánkat, kenjük meg a tojásfehérjével, szórjuk meg a szezámmaggal.
- Éles késsel vágjunk belőle vékony csíkokat.
- Melegítsük elő a sütőt 170 Celsius fokra. A nyers rudakat helyezzük sütőpapírral bélelt tepsire és 15-20 perc alatt süssük őket aranybarnára.
Ha tetszett, amit olvastál, iratkozz fel a hírlevelemre, vagy csatlakozz a facebook oldalamhoz és a Mom With Five – Pont jó szülők vagyunk! csoporthoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is!
Kedves Barbara! Szerinted ez a recept mennyire működhet gasztro ajándékként? Elállna 3 napig légmentesen csomagolva? Annál tovább biztosan nem tartanának 🙂
Kedves Katalin!
Üdv a blogomon, örülök, hogy benéztél hozzám.
Őszinte leszek. Odáig még soha nem jutottunk ezzel a sós rágcsával, hogy eltegyük akármennyi ideig, így igazából nem tudok válaszolni a kérdésedre. Szerintem a három nap sok lenne neki. Ma teszek fel egy nagyon egyszerű, de látványos – gasztroajándéknak sem utolsó – édességet, az pl. tutira eláll. De az ugyebár édes. Nem tudom, hogy az mennyire jöhet szóba.
Ne haragudj, hogy nem tudtam érdemben válaszolni a kérdésedre.
Előre is boldog karácsonyt!
Barbara
Teljesen kielégítő választ kaptam 🙂 Akkor még a sütés napján megetetem mindenkivel!
Szia Katalin!
Szerintem ez egy igen jó döntés.
Barbara