Vannak desszertek, amelyek látványra olyan szemet gyönyörködtetőek, hogy egyszerű háziasszonyként nem merünk belevágni az elkészítésükbe. Számomra a Pavlova torta tipikusan ilyen édesség (volt).
Bár rengeteget sütök-főzök hála kiterjedt nagycsaládomnak, de én magamat továbbra sem tartom ügyeskezű konyhatündérnek. Sőt. Én azok közé tartozom, akik inkább az ízre és a mennyiségre utaznak, a kinézet nálam a sorban hátul kullog. Ha csak itthonra sütök…
Mert amióta blogot írok, próbálok erre is figyelni, mert nem mindegy, hogy mennyire sikerül fotózhatóra egy-egy étel, mert ugyebár akármit nem lehet feltölteni az oldalra. Pedig nagyon is gyakran indulhatnék a ronda-de-finom-ételek világbajnokságán és nagy eséllyel pályázhatnék az összetett kategória abszolút győztesének címére, de ezekkel az alkotásokkal nem nagyon vonzanék be egyetlen olvasót sem.
Mert miért kattint egy receptre az ember? Két lehetőség van: vagy azért, mert tudatosan egy bizonyos étel elkészítésének módjára kíváncsi és akkor egyáltalán nem érdekli a képanyag, vagy azért, mert csak úgy szörfözgetett a neten és valami annyira gyönyörű volt, hogy elolvasta a hozzá tartozó receptet is. Ez utóbbi esetekben igenis számít a külcsíny. A kérdés már csak az, hogy a látottak alapján bele merünk-e vágni a sütésbe, vagy megmaradunk a gyönyörködésnél.
A legtöbb esetben én belevágok a megvalósításba – öt gyerek mellett igen hamar megtanultam nagyon bátornak lenni -, aztán ha úgy alakul, készítek egy összeállítást az ilyennek-kellett-volna-lenni és ilyen-lett fotókból, hadd röhögjenek mások is. Ami meg megüti a lécet – íz- és képvilágilag egyaránt -, az felkerül a blogra.
De bátorság ide, bátorság oda, azért egy mumusom nekem is volt éveken át. A Pavlova torta. Soha életemben nem mertem belevágni, hogy megcsináljam, mert a képek alapján úgy tűnt: ez az édesség, amihez olyan kézügyesség, precizitás, odafigyelés kell, ami nekem soha nem volt és soha nem is lesz.
Aztán egyszer csak kényszerhelyzetbe kerültem. Történt, hogy Nagylány pár héttel ezelőtt ide-oda kattintgatott a neten és meglátott egy gyönyörű Pavlova tortát, tetején friss szamócával meg csokiöntettel.
– Ha Országos Magyar Bajnok leszek karatéból, akkor csinálsz nekem ilyet? – szegezte nekem a kérdést.
– Ha az leszel, csinálok – ígértem.
… és az lett.
Én meg nekiálltam életem első Pavlova tortájának, amelyet azóta fél tucat másik követett. Mert bár tényleg igényel egy kis odafigyelést, na meg rengeteg tojásfehérjét, de ettől függetlenül meglepően könnyű az elkészítése, a végeredmény pedig önmagáért beszél. Ha egyszer belekóstoltál, nem tudod abbahagyni…
Pavlova torta erdei gyümölccsel
- 6 db tojásfehérje
- 37,5 dkg porcukor
- 1,5 evőkanál kukoricakeményítő
- 1,5 evőkanál citromlé
- ½-1 teáskanál vaníliakivonat
- A tetejére:
- 7,5 dl tejszín
- 30 dkg gyümölcs (friss vagy fagyasztott: a legjobbak a különböző bogyós gyümölcsök, de meggyel és fekete cseresznyével is készíthető)
- olvasztott étcsoki
- Melegítsük elő a sütőt 150 Celsius fokra.
- A tojásfehérjéket a citromlével verjük lágy habbá.
- Kanalanként adjuk hozzá a porcukrot (kivéve másfél kanálnyit) és közben folyamatosan verjük tovább a habot.
- Ezt a műveletet folytassunk egészen addig, amíg a hab olyan fényes és kemény nem lesz, hogy már szinte vágni lehet.
- Egy kisebb edényben keverjük össze a maradék porcukrot a keményítővel és a vaníliakivonattal és nagyon óvatosan keverjük bele a habba. Vigyázzunk, nehogy összetörjük.
- Vegyünk elő egy 23 cm-es piteformát és simítsuk bele a felvert habot.
- Vegyük vissza a sütőt 110 Celsius fokra és 60-70 perc alatt süssük készre a torta alapját.
- Időközben olvasszuk ki a mirelit gyümölcsöt, vagy ha frissel dolgozunk, akkor mosuk meg, vágjuk kisebb darabokra, ha szükséges.
- A Pavlova tortát a sütőben hagyjuk teljesen kihűlni.
- Tegyük a tejszínhabot 15 percre a mélyhűtőbe, majd verjük fel alaposan.
- Vízgőz felett olvasszuk meg a csokoládét és tegyük félre egy kicsit hűlni.
- Vegyük magunk elé a tortaalapot, halmozzuk a tetejére a tejszínhabot és szórjuk meg az előkészített, lecsepegtetett gyümölccsel és csorgassuk a tetejére az olvasztott csokit.
Ha tetszett, amit olvastál, iratkozz fel a hírlevelemre, vagy csatlakozz a facebook oldalamhoz és a Mom With Five – Pont jó szülők vagyunk! csoporthoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is!