Anyák napja – Anyák Lapja

Újságíróként szenvedélyesen vonzódom az íráshoz. Anyák napja sem múlhat el írott szavak nélkül. Ha ráadásul újság formájában öltenek alakot, az maga a tökély.

Május első vasárnapja anyák napja. Mindenkinek megvan a maga szokásrendszere, hogyan ünnepli meg ezt a napot vagy éppenséggel hogyan nem. Én hiszek a hagyományokban, hiszek abban, hogy kellenek olyan napok, ünnepek, amikor ráirányítjuk valamire vagy valaki(k)re a reflektorfényt még akkor is, ha az év többi napján is megérdemelné ugyanezt a figyelmet.

Egy ilyen bevezető után most biztosan arra számítasz, hogy valami emelkedett szöveg fog következni, hogy milyen csodálatos dolog öt gyerek édesanyjának lenni és milyen sokat jelent nekem ez a nap, a gyerekeim ilyenkor körülrajonganak, nem látszom ki a virágcsokrokból, egész nap verset szavalnak meg dalra fakadnak stb. Hát nem. Sőt! Nálunk ez a nap is olyan, mint a többi. Zajos, zsúfolt, sokgyerekes, pörgős. Mert nekem ilyen az anyaságom. Nem tudom meghazudtolni önmagam. Ilyenkor sem. Ahogy a gyerekeim sem. És ez pont így jó. Mert ez vagyok én, ezek vagyunk mi.

Így aztán nálunk nincs a szokványos átszellemült, szavalós, éneklős, pityergős anyák napja, amikor leülök a nappaliban a kanapéra, a gyerekeim meg felsorakoznak és elmondják, átadják, amit megtanultak, amit készítettek, majd a kezembe nyomják a Férjjel közösen, titokban vásárolt/szedett virágcsokrot, aztán tovasuhannak. Nem, nálunk ilyen nincs.

Helyette van ebédfőzés közben a nadrágzsebembe csúsztatott kicsit gyűrött boríték, benne szintén kicsit gyűrött rajzzal, az esti fürdetés közben elsuttogott vers, meg a lépcsőházban, útban a játszótér felé eldalolt ének. Persze jó hangosan és hamisan, ahogy azt kell…, mert olyan jó az akusztika. Ja, nem. És néha a pityergés a suliban, oviban hagyott meglepetés, az elfelejtett vers- vagy dalszöveg miatt.

Na, ilyenkor jönnek jól a rejtett tartalékok. Egy kis gyorssegély, amit bár én készítek elő, de a végeredmény az én számomra is meglepetés, mert megtölteni a gyerekeim fogják a saját gondolataikkal, rajzaikkal, érzéseikkel. Sokféle ilyen biankó meglepetést terveztem, készítettem már az elmúlt évek során, de újságírói múltamból fakadóan az Anyák Lapja áll a legközelebb a szívemhez. Egy üres A4-es fehér lap, egy kupac színes ceruza, filctoll és néhány őszinte szó – ennyi épp elég, hogy az izgalom, feledékenység okozta könnyek felszáradjanak és nyomukban újak fakadjanak. De most már az én szememből… a meghatottságtól vagy éppen a nevetéstől, de leginkább attól az eltéphetetlen köteléktől, amely örökre összeköt bennünket.

LETÖLTÉSHEZ KATTINTS A KÉPRE!

Ha tetszett, amit olvastál, iratkozz fel a hírlevelemre, vagy csatlakozz a facebook oldalamhoz és a Mom With Five – Pont jó szülők vagyunk! csoporthoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is!