Tavasszal egyre több időt töltünk a szabadban. De nem rohangálhatunk állandóan, néha kell egy kis pihenés. A buborékfestés tökéletes elfoglaltság két ugrabugrálás között.
Amióta beköszöntött a tavasz, vagy inkább a kora nyár, a gyerekeim állandóan zsizsegnek: erkélyajtón ki, erkélyajtón be. Tesznek-vesznek, rohangálnak, hol itt bukkanak fel, hol ott. Képtelenség lekövetni őket, mert mikor végre valahol utolérném őket, addigra már rég másutt vannak. De néha kell egy kis stop két futkározás között. Nekem legalábbis biztosan.
De akármennyire is szükséges a gyerekeknek is a pihenés a végtelennek tűnő rohangálások közepette, a tétlenkedés egyáltalán nem az ő műfajuk. Ha ülnek, akkor is szeretnének valamit csinálni. Mert a fejből-kifelé-bambulás egyelőre csak nekem okoz végtelen élvezetet, ők még nem érzékelik az előnyeit (nincs is öt gyerekük), szerintük – nemes egyszerűséggel – csak arra jó, hogy elcsúfítsa az arcomat.
Oké, végre sikerült leültetni őket, némi házi készítésű elemózsiának és a balkonról szedett friss mentával ízesített limonádénak köszönhetően pár percre a csend is bekukkantott hozzánk, de már látom a szemükben: jó, ez eddig szupi, de most már csinálhatnánk is valamit. De mi legyen az a valami? Amivel kint tarthatom őket a szabad levegőn, nem szükséges hozzá nagymozgás, és miközben kicsit elcsendesít, visszafogja az energiakitöréseket is. Ráadásul, ha úgy alakul, akkor a végeredményt felhasználhatjuk a későbbiekben pl. valamilyen dekoráció készítéséhez.
Nyilvánvaló, hogy valamilyen kézműves foglalkozás a legjobb választás ebben a szituációban.
Amióta a blogot írom, nagyon sokféle kézműves technikát próbáltam már a gyerekeimmel és párat kifejezetten megkedveltünk, de valahogy a festést nem tudtam megszeretni. Főleg nem a lakásban… abból mindig csak a baj van: kiborul, felborul, oda keni, lemázolja, átfesti stb. és persze mindezt úgy, hogy a festéket soha többet az életben nem lehet eltűnteni onnan, ahova felkerült… merő véletlenségből.
Szóval, a lakásban nem festünk. Nálunk nem. De az erkélyünk ideális helyszín egy ilyen feladathoz. Egyrészt kisebb helyen kell katasztrófát elhárítani, könnyebb felmosni és a véletlenül megfestett fal sincs állandóan szem előtt, másrészt, ha nem ragaszkodunk a hagyományos ecsettel való pingáláshoz, hanem mondjuk helyette színes buborékokkal operálunk, akkor kész, egy szempillantás alatt kilóra megvettük az egész gyereksereget.
Buborékfestés
Hozzávalók
- fehér barkácskarton
- 1 egység akril festék
- 1 egység mosogatószer
- 2 egység víz
- szívószál
Elkészítés
- egy alacsonyabb falú tálban egy szívószál segítségével kerverjük össze alaposan a festéket, a mosogatószert és a vizet (figyeljünk az arányokra!)
- a szívószál segítségével fújjunk buborékokat a tálban
- ha már jó magasak a buborékaink, fektessünk rájuk egy papírlapot: a buborékok nyomot hagynak rajta
- a mintázást kedvünk szerint folytathatjuk attól függően, hogy milyen mintát szeretnénk
Tipp
- ha a buborékok nem nőnének kellően magasra és nem maradnának meg, akkor adjuk a keverékünkhöz még egy kis vizet és/vagy mosogatószert
- sötétebb festékkel erősebb színhatást érhetünk el
- ezzel a módszerrel gyönyörű ajándékot készíthetünk anyák napjára: a buborékok által hagyott nyomok leginkább a hortenzia virágjára hasonlítanak és ha pár zöld levelet festünk köréjük, akkor máris kész az egyedi képeslap, amelyet akár keretbe is foglalhatunk
Ha tetszett, amit olvastál, iratkozz fel a hírlevelemre, vagy csatlakozz a facebook oldalamhoz és a Mom With Five – Pont jó szülők vagyunk! csoporthoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is!