Vannak dolgok, amelyek soha nem mennek ki a divatból, amolyan örök slágerek. Mint például az ételek közül a sörkorcsolyák királya, a vágott sós.
Bármennyire is olybá tűnik, hogy nálunk csak az édes receptek mennek, ennek pontosan az ellenkezője igaz.
Amíg egy idő után már a gyerekeim szólnak, hogy most egy ideig semmi, de semmi édeset ne készítsek, addig sós rágcsából soha, de soha nem tudok eleget sütni. És ezt a leghatározottabban mondom. Ahogy veszem ki a sütőből a pogácsákkal, sajtos rudakkal, ilyen-olyan sörkorcsolyákkal megrakott tepsiket, úgy tűnnek el róla szinte azonnal a frissen sült, még szó szerint forró harapnivalók.
Senki nem vesz belőle sokat… egyszerre… csak mindig egyet, ahogy azt mostanában Legkisebb mondogatja. Csak hát ugye a folyamatosság, na meg a nagy létszám…
A repertoárom viszont nem túl nagy, mert vannak nagyon jól bevált receptjeim és bár egyre bátrabban kísérletezgetek a konyhában, itt valahogy nem visz rá a lélek erre, márcsak azért sem, mert ha nem is túl gyakran, de sikerült már befürödnöm egy-két sós recepttel és nem volt bennük köszönet. De faszénre idén sem kell költenünk, ha grillezni szeretnénk. Hurrá! (Nem mintha édességet nem rontottam volna már el, de valahogy ott könnyebb a kármentés.)
Aztán meg vannak az érinthetetlen kategóriába tartozó sós finomságok, amelyekből a családtagjaim szerint csak a cukrászdai változat a finom. Ezekre rendre nagyon sok pénzt ott tudunk hagyni a környékbeli kedvenc helyünkön, ha hétvégente arra visz az utunk – és véletlenül valahogy mindig arra kanyarodunk -, de én tutira másra is el tudnám költeni azt a pénzmagot… Tutira.
Így aztán – miután megvolt a kellő motiváció – gondoltam egyet és feltúrtam a netet, hogy megtaláljam azt a receptet, amellyel kiválthatom a cukrászdai finomságot.
Miről van szó? A vágott sós névre hallgató, számomra ehetetlen sósságról, amely abszolút favorit a gyerekeimnél és Férjnél is. Teljesen mindegy, hogy milyen ízesítésű – mákos, köményes, sajtos, sós -, számukra a lényeg az állaga, ami egyszerre omlós és porhanyós, de közben meg olyan tömörnek is tűnik. Két próbálkozás után ki merem jelenteni: vágott sósért többet nem megyünk a szomszédba. Lehet, hogy én is nyitok egy cukrászdát? Oké, csak vicceltem…
Vágott sós egyszerűen
- 2 dl habtejszín
- 40 dkg vaj
- 70 dkg finomliszt
- 2 ek só
- 4 db tojássárgája+1 egész tojás a lekenéshez
- Tetejére: szezámmag, darálatlan mák, köménymag, reszelt sajt
- A tészta hozzávalóit gyors mozdulatokkal gyúrjuk össze.
- Egy nagyobb vágódeszkát lisztezzünk meg és nyújtsuk ki rajta a tésztát 1,5 cm vastagon.
- Deszkával együtt tegyük a tésztát a mélyhűtőbe fél órára.
- Az idő leteltével vegyük elő a tésztánkat, kenjük meg a tetejét egy felvert tojással, szórjuk meg kedvünk szerint mákkal, reszelt sajttal, szezámmaggal stb.
- Ha elkészültünk egy éles késsel vágjuk 4x2 cm-es hasábokra.
- Melegítsük elő a sütőt 230 Celsius fokra és toljuk a sütőbe a vágott sörkorcsolyákat és süssük őket aranybarna színűre 13-15 perc alatt.
- Vigyázzunk, mert könnyen megég!
Ha tetszett, amit olvastál, iratkozz fel a hírlevelemre, vagy csatlakozz a facebook oldalamhoz és a Mom With Five – Pont jó szülők vagyunk! csoporthoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is.