Retrománia: vágott sós, az örök sláger

Vannak dolgok, amelyek soha nem mennek ki a divatból, amolyan örök slágerek. Mint például az ételek közül a sörkorcsolyák királya, a vágott sós.

Bármennyire is olybá tűnik, hogy nálunk csak az édes receptek mennek, ennek pontosan az ellenkezője igaz.

Amíg egy idő után már a gyerekeim szólnak, hogy most egy ideig semmi, de semmi édeset ne készítsek, addig sós rágcsából soha, de soha nem tudok eleget sütni. És ezt a leghatározottabban mondom. Ahogy veszem ki a sütőből a pogácsákkal, sajtos rudakkal, ilyen-olyan sörkorcsolyákkal megrakott tepsiket, úgy tűnnek el róla szinte azonnal a frissen sült, még szó szerint forró harapnivalók.

Senki nem vesz belőle sokat… egyszerre… csak mindig egyet, ahogy azt mostanában Legkisebb mondogatja. Csak hát ugye a folyamatosság, na meg a nagy létszám…

A repertoárom viszont nem túl nagy, mert vannak nagyon jól bevált receptjeim és bár egyre bátrabban kísérletezgetek a konyhában, itt valahogy nem visz rá a lélek erre, márcsak azért sem, mert ha nem is túl gyakran, de sikerült már befürödnöm egy-két sós recepttel és nem volt bennük köszönet. De faszénre idén sem kell költenünk, ha grillezni szeretnénk. Hurrá! (Nem mintha édességet nem rontottam volna már el, de valahogy ott könnyebb a kármentés.)

Aztán meg vannak az érinthetetlen kategóriába tartozó sós finomságok, amelyekből a családtagjaim szerint csak a cukrászdai változat a finom. Ezekre rendre nagyon sok pénzt ott tudunk hagyni a környékbeli kedvenc helyünkön, ha hétvégente arra visz az utunk – és véletlenül valahogy mindig arra kanyarodunk -, de én tutira másra is el tudnám költeni azt a pénzmagot… Tutira.

Így aztán – miután megvolt a kellő motiváció – gondoltam egyet és feltúrtam a netet, hogy megtaláljam azt a receptet, amellyel kiválthatom a cukrászdai finomságot.

Miről van szó? A vágott sós névre hallgató, számomra ehetetlen sósságról, amely abszolút favorit a gyerekeimnél és Férjnél is. Teljesen mindegy, hogy milyen ízesítésű – mákos, köményes, sajtos, sós -, számukra a lényeg az állaga, ami egyszerre omlós és porhanyós, de közben meg olyan tömörnek is tűnik. Két próbálkozás után ki merem jelenteni: vágott sósért többet nem megyünk a szomszédba. Lehet, hogy én is nyitok egy cukrászdát? Oké, csak vicceltem…

Vágott sós egyszerűen

Ha tetszett, amit olvastál, iratkozz fel a hírlevelemre, vagy csatlakozz a facebook oldalamhoz és a Mom With Five – Pont jó szülők vagyunk! csoporthoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is.