Egy lakás folyamatosan változik a benne élők igényei szerint. Nem is a beszélve a gyerekszobáról. A babás dekorációk után az evolúciót figyelembe véve az autók, majd a dínók következnek. Legalábbis a fiúknál.
Mivel a gyerekeim között mindenkét nem képviselteti magát, ezért nap, mint nap szembesülök azzal, hogy amíg Nagylány folyamatosan változtatja a szobájának kinézetét – mindig alakít rajta valamit, alig van olyan alkalom, hogy ugyanolyan állapotban találom, mint korábban -, mindig újabb és újabb elemeket von be a dekorációba, szívesen kísérletezik, addig a fiúk nem térnek le a jól bevált útról, maradnak a standard alapkészletnél, az autó-lego-dínó triumvirátusnál.
Egyszerűek a lelkecskéim, na, de én így szeretem őket.
Nekem pedig ebből kell kihoznom a legtöbbet. Mert persze dekorációt ők is szeretnének a szobájukba és egy árva paraszthajszállal se szívesen maradnak le Nagylány mögött. Ó, kérem szépen, innen szép nyerni.
Azt elég határozottan a tudomásomra hozták a múltkor, amikor átbeszéltük a lehetőségeket, hogy ők is szeretik a változatosságot, már ami a dekoráció formáját, fajtáját illeti (fal- és bútorfestés, matrica, kézzel készült térbeli alkotások, rajzok stb.), csak a tematikához ragaszkodnak a végsőkig. Nem kis fejtörést okozva nekem ezzel.
Ráadásul, bár a tematika három alapeleme sziklaszilárd, a hangsúlyok folyamatosan változnak, hol a lego kerül előtébe, hol az autók… most éppen a dínókon van a sor. Középső folyamatosan dínó csontvázakat bányászik (amelyeket korábban ő öntött gipszbe), Négyes órákon át lapozgatja kedvenc dínós könyvét, Legkisebb meg a Denver, az utolsó dinoszaurusz című rajzfilm főcímdalát énekli éjjel-nappal. Csak egyszer énekeltem el neki… becsszó, de azóta nem tud lekattanni róla.
Tehát dínók. Az elvárások csak a szokásosak voltak: ne kerüljön sokba, legyen benne valami kis különlegesség, ha lehet, közös munkával tudjuk elkészíteni, az alapanyagszükséglete legyen minimális és minél többféle módon lehet felhasználni, annál jobb, ja és illeszkedjen a lakásunk színvilágához, na, meg ne járjon sok kosszal. Még valami?
Az igazság az, hogy az elmúlt hetekben több mindennel próbálkoztam: legóból készült dínó figurákkal (a lego legnagyobb előnye ebben az esetben a legnagyobb hátránnyá vált: könnyen szétszedhető és átalakítható), rajzokkal (egy sem volt elég élethű a kényes ízlésüknek) stb. Egyik sem jött be igazán. Aztán egyszer csak szembe jött velem, vagy mondhatnám úgy is stílszerűen, hogy az ölembe pottyant a tökéletes megoldás, amelynek alapja nem más mint lufi és papír. A kedvenc filléres alapanyagaim.
Dínós dekoráció lufiból
Hozzávalók
- egyszínű lufik
- a léggömbökkel színben harmonizáló barkácskarton
- olló/ragasztó
- szívószál
Elkészítés
- nyomtassuk ki a SABLONT három külön kartonra
- vágjuk ki a három dínót alkotó elemeket
- fújjuk fel a lufikat (mielőtt becsomózzuk, próbáljuk hozzá a fej és farok elemet, hogy ne legyen se túl kicsi, se túl nagy a lufink, amely a dínó testét adja majd)
- ragasztópisztoly segítségével rögzítsük az elemeket a léggömbre, hogy egy térbeli dínó formát kapjunk
- utolsó lépésként két lehetőség áll előttünk: vagy szívószálra ragasztjuk őket (vegyünk magunk elé egy szívószálat, vágjuk be négy helyen az egyik végét fél centi hosszan, hajtsuk ki az így kapott szárnyakat és ragasszunk rá egy két centiméter átmérőjű, a dínóval azonos színű körre, majd a körnél fogva ragasszuk a szívószálat a dínó hasára) és akkor pohárba, üvegbe téve használhatjuk dekorációnak, vagy a dínó fején és farkán vezessünk át egy damilt, így függődíszként használhatjuk az elkészült figurákat
Tipp
- a kész műveket használhatjuk egyszerű szobai dekorációnak
- vagy zsúrban “ültetőkártyának” (amelyet a buli végén a kis vendégek akár magukkal is vehetnek)
- a szívószálas változatot szerepjátékhoz is bevethetjük, de tisztázzuk előre, hogy a lufik nem az örökkévalóságnak készülnek, viszont könnyűszerrel pótolhatók
Ha tetszett, amit olvastál, gyere és csatlakozz a facebook oldalamhoz vagy a Mom With Five – Pont jó szülők vagyunk! csoporthoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is!