Te&én a konyhában: egy quiche francia, ha kell a változatosság

Nagycsaládra főzni rutinból a legegyszerűbb. De az meg unalmas, néha kell egy kis változatosság. Olyankor jön jól a franciák töltött pitéje, a quiche.

Itt a Te&én a konyhában sorozat legújabb darabja, amelyben a francia konyha egyik alapelemét, a quiche-t mutatom be neked. Mielőtt azonban hozzálátunk a tényleges munkához, hadd áruljak el egy titkot. Szenvedélyesen szeretem Franciaországot és mindent, ami francia.

A nyelvet, a kultúrát, a történelmet, a városokat, az embereket, az ételeiket (kivéve a vízben főtt édesköményt, mert az ehetetlen), az illataikat, szóval mindent.

Hat éves korom óta tanultam franciául, bár most már jobban beszélek angolul, mert azt napi szinten használom, de azért franciául sem adnának el. Soha nem éltem Franciaországban, de nagyon sok időt töltöttem ott különböző programok keretében. Számtalan gall-román ásatáson dolgoztam a legkülönbözőbb helyeken (Lorient, Narbonne, Avignon/Lyon), EU-szakértő aspiránsként felkereshettem az Európai Unió főbb intézményeit és kint tartózkodásaim alatt számtalan barátra tettem szert, akikkel a mai napig tartom a kapcsolatot. Szerelem is fűzött egy francia fiúhoz, de annak már régen vége, csak az emlékét őrzöm néhány képen. Néha még álmodni is szoktam franciául.

Ennek ellenére, amióta gyerekeim vannak, nem nagyon foglalkoztam ezzel a szenvedélyemmel. Semmilyen szinten. Ritkán vettem a kezembe francia könyvet – a gyerekeim angolt tanulnak a suliba, jobbnak láttam hát az angol szótárban való elmélyülést, hogy ha kérdés merül fel, ne égessem le magamat -, zenében is az angolszász vonal az erős, hébe-hóba azért egy-egy francia film becsúszik (és ilyenkor mindig rádöbbenek, hogy mennyire jó is az európai filmgyártás, csak rá kell hangolódni), de például a konyhában nem is emlékszem mikor készült bármi is, ami franciás.

Mondjuk nem könnyű egyszerűen elkészíthető, tipikus, egy 14 éves kamasznak is elég energiát adó francia ételt az asztalra varázsolni, mert nem nagyon van (a francia pirítós nagyon finom és nagyon egyszerű, de azért mégsem az a tipikus ebédre való). A franciák nagy spílerek a főzésben, de emlékeim szerint inkább a fine-dining vonalat erősítik és nem a nagycsaládost.

És akkor megérkezett a Gyerekekkel Csavargó bloggerének, Veronikának a levele. És benne a recept, amely megidézte a kis sarki fűszerest Párizsban, a piacot Lyonban, a lorient-i kelta fesztivált, Languedoc-Roussillon történelmi hagyatékát, a varázslatos Canal du Midit, Avignont, a kétarcú Strassbourgot és felszínre hozta az összes emléket, amelyeket ott éltem meg.

Pedig egy igazán egyszerű ételről van szó, a quiche-ről. Egy egyszerű sós pitetészta benne zöldséges vagy húsos töltelékkel, amelyet alkalomtól függően előételként, könnyű vacsoraként, vagy sörkorcsolyaként is szoktak fogyasztani.

Veronikáéknál valószínűleg gyakrabban kerül ez az étel az asztalra, mint nálunk, mert a férje francia, tőle tanulta az elkészítését. A négyfős családban gyakran sütnek quiche-t, amikor vendégeket hívnak és valami kevésbé ismert fogással szeretnének előrukkolni, de fontos, hogy hamar elkészüljenek vele. Általában egy adag készül belőle, mert francia szokás szerint friss, zöld salátát is kínálnak mellé paradicsommal, csicseriborsóval olívaolajjal és balzsamecettel leöntve. Hétköznapokon amúgy leggyakrabban egyszerű ételek kerülnek a két kislány (6 éves, 16 hónapos) és a két szülő asztalára: párolt vagy nyers zöldségek változatos köretekkel.

Veronikáéknál a főzés a francia férj terepe, akinek a vérében van a gasztronómia és ezt nagyon ügyesen prezentálja, számára a főzés öröm és kikapcsolódás. Veronika saját bevallása szerint sok nőtársával ellentétben ő nem a családja nőtagjaitól sajátította el a főzés alapelemeit, hanem a férjével való közös életükkel egy időben kezdett megismerkedni a konyhai tevékenységekkel és akkor kapta élete első szakácskönyvét is. Főleg receptekből, a hozzávalók csomagolásán leírtakból és kísérletezgetésekből tanult főzni, na meg persze a férjétől. De ő  annyira érzésből főz – mondja Veronika, hogy nehéz bármit is igazán ellesni tőle.

A klasszikus értelemben vett főzés Veronika számára kitüntetett idő, valami különlegesebb alkalom, amit előre eltervez, amire felkészül, amire időt szán és aminek az eredménye akkor is örömmel tölti el, ha a családja nem különösebben értékeli a végeredményt.

A blogger szerint a jó recept nincs tele olyan hozzávalókkal, amelyeket vadászni kell a városban, mert egy sima közértben nem kapható. A jó recept követhető az amatőr, de a lelkes szakácsok számára is. A jó recept nyújt valami izgalmas pluszt, ami eltér a hagyományos, megszokott ízvilágtól, akár egy ritkábban használt fűszer vagy egy érdekesebb ízkombináció révén. A quiche tökéletesen megfelel ezeknek az elvárásoknak, így nem csoda, hogy igen népszerű Franciaországban.

Francia quiche kétféle töltelékkel

Te is szívesen küldenél receptet, mesélnél magadról? Írj nekem a blog facebook oldalán keresztül üzenetet a részletekért.