Csupán egy-két plusz hozzávaló és egy hétköznapi péksüteményből máris valami izgalmas születik: a csokis-kókuszos krémmel töltött kalács remek példája ennek a kísérletnek.
Elég régóta sütök kalácsot. Általában mindig ugyanazt, már ami a hozzávalókat illeti, mert azért a formáját meg a kiszerelését (egy nagy vagy inkább sok kicsi, egyszemélyes darab) szoktam változtatni. A hozzávalókat már kívülről tudom, ha valamiért megszaporodik itthon a látszám – vendégek jönnek, átugranak a gyerekek haverjai -, nem okoz gondot a mennyiségek felszorzása, az arányok megtartása, és ez fordítva is igaz, ha valamiért hirtelen kevesebben leszünk a megszokottnál, akkor sem fogunk napokon át száraz kalácsot rágcsálni, mert pikk-pakk át tudok állni a megfelelő – az átlagosnál lényegesen kisebb – mennyiségre a rutinnak hála.
Miközben a főételek tekintetében nem áll távol tőlem a kísérletezés, a saját családunk ízvilágára való finomhangolás, úgy a péksütemények esetében nem nagyon szoktam változtatni a bevált recepteken, örülök, hogy van valami, ami bombabiztos az életemben, amelynek csukott szemmmel és fejből is megy az elkészítése – miközben Négyessel megpróbálom megértetni, hogyan lehet leírni a matematika nyelvén a könyvben található kép alapján, hogy a mókusnak eggyel több répája van, mint a nyuszinak, Középsővel az angol helyesírást gyúrjuk, Nagylánynak segítek a technika házijában, Nagyfiút megpróbálom leimádkozni a kütyüről, Legkisebbel pedig autópályát építek a nappali közepén – és biztos lehetek a végeredményben. Mert az életem többi területe azért elég ingoványosnak mondható így öt gyerek mellett.
Na, szóval kalács. Az egy dolog, hogy én örülök az állandóságnak, de vannak rajtam kívül mások is a családban és ők velem ellentétben inkább a változatosságra szavaznak. És ahogy elnézem néhanapján az arcukat az ebédlőasztalnál, jobb, ha én is így teszek. Mert ha ellenállok és kötöm az ebet a karóhoz, akarom mondani a megszokotthoz, a végén még kitör a palotaforradalom.
De persze a jól bevált alaprecepteket nem szívesen adom fel, inkább megpróbálok becsempészni egy-két hozzávalót úgy a receptbe, hogy azok ne indukáljanak nagy változásokat, de mégis mérhető legyen a különbség és végül a sütőből előkerülő finomság a sötétben bújkáló ellenforradalmárokra is az újdonság erejével hasson.
Csokis-kókuszos töltött kalács
- 4 dl langyos tej
- 2 evőkanál cukor
- 2 zacskó instant élesztő
- 72-75 dkg liszt
- ½ kiskanál só
- 1,5 dl olaj
- 1 tojás
- 5 dkg cukor
- A töltelékhez:
- 16 dkg olvasztott vaj
- 2 csomag vaníliáscukor
- 10 dkg cukor
- 3 evőkanál holland kakaópor
- kókuszreszelék - opcionális
- 1 tojás a lekenéshez
- Keverjük bele a cukrot a langyos tejbe és futassuk meg benne az élesztőt.
- A tésztához való hozzávalókat keverjük össze, adjuk hozzájuk a felfuttatott élesztőt és alaposan dagasszuk ki. (Ha kell adjunk hozzá még egy kis lisztet, a lényeg, hogy ne legyen ragacsos a tészta.)
- Langyos helyen, letakarva kelesszük a kétszeresére.
- A várakozás ideje alatt készítsük el a krémet.
- Az olvasztott vajba keverjük el a kakaóport és a kétféle cukrot. Tegyük a hűtőbe a krémet.
- Borítsuk a megkelt tésztát vízszintes felületre és vágjuk négybe, majd mindegyik darabot vágjunk további 3-3 további darabba.
- A kis gombócokat nyújtsuk 15x40 cm-es téglalapokká, kenjük meg a kakaós krémmel és szórjuk meg kókuszreszelékkel. A hosszanti oldaláról kezdve tekerjük fel őket.
- Hármas fonással fonjuk meg a négy kalácsokat és ha elkészültünk a fonással, mindegyiket tekerjük fel csiga formába.
- Egy felvert tojással kenjük le a négy kalácsot, tegyük őket sütőlapra és hagyjuk őket pihenni/kelni.
- Melegítsük elő a sütőt 180 Celsius fokra.
- Húsz-huszonöt perc alatt süssük készre a kalácsokat.
Nem kell ragaszkodni a csokis változathoz, csokis krém helyett használhatunk fahéjasat vagy diós krémet is, esetleg lekvárt. Kísérletezzünk bátran! Elrontani nem lehet.
Ha tetszett, amit olvastál, iratkozz fel a hírlevelemre, vagy csatlakozz a facebook oldalamhoz és a Mom With Five – Pont jó szülők vagyunk! csoporthoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is!
Szereted, amit csinálok? Hívj meg egy kávéra, támogass a Patreonon!
Kedves Barbara! Kipróbáltam és nagyon jól sikerült! A gyerekek is imádták gyúrogatni, formálni, fonni. A többféle ízlést figyelembe véve többféle töltelékkel készült, mindet nagyon jól bírta. Karácsonyra elojegyeztuk az áganként mákos-diós-marcipános valtozatot.
Minden jót! Zita
Szia Zita!
Nagyon köszönöm, hogy benéztél a blogomra és pozitív élménnyel távoztál. Nálunk is nagy kedvenc, a diós változat és a fahéjas is örökké a kívánságlistán van.
Remélem máskor is betérsz majd még hozzám.
Szép napot.
Barbara
Szia Barbara!
Szuper recepteket találtam nálad, köszönöm szépen! Az írásaidat is nagyon szeretem!
Szép napot!
Anita
Szia Anita!
Köszönöm, hogy benéztél hozzám a blogra és nagyon örülök, hogy találtál kedvedre való recepteket és írásokat. Ez nekem a legjobb és legkedvesebb visszajelzés.
Remélem, hogy máskor is visszatérsz és kipróbálsz más recepteket is.
Addig is üdv: Barbara