Egy nagycsaládban rendet tartani olyan, mint szélviharban falevelet söpörni. A vízszintes felületek csak úgy vonzzák az izéket és bigyókat. A mütyürök ellen legkönnyebben praktikus (diy) tárolókkal védekezhetünk.
Világ életemben rendmániás voltam. Most is az vagyok. Elméletben. A gyerekek születése óta ugyanis vagy gyerekek vannak a lakásban vagy rend. A kettő együtt nem megy. Hiába minden. Hetente fél órában azért csak sikerül élveznem azt a rendet, amelyet minden hétköznap látni szeretnék magam körül. Ez akkor van, amikor a takarítónő összekapja a lakást körülbelül 6 óra alatt és még azelőtt sikerül végeznie, hogy megérkeznének a gyerekek.
Ó, az a harminc perc! Minden a helyén van, sehonnan nem lóg ki egy árva büdös zokni sem, sem a kanapé alól, sem a hűtő mögül, a padlón hanyatt esik a napsugár és akár enni is lehetne róla és nem azért, mert annyi ott a morzsa, hogy egy komplett ebédmenü is kijönne belőle; a függőleges és a vízszintes felületeket meg lehet különböztetni egymástól, mert az utóbbit nem borítják el oly mértékben a különböző mütyürök, rendkívül hasznos izék és bigyók, hogy csak hosszas gondolkodás után lehet megállapítani, milyen térbeli síkkal is állunk szemben.
Viccesen hangzik, mi? Hát, nem az. Megfigyeltem, hogy a rend legfőbb ellenségei a mütyürök. Biztos te is ismered ezeket a lényeket, amelyeknek két fő tulajdonságuk van: kicsik és mindehol ott vannak. Ráadásul rengeteg alakban képesek manifesztálódni: hol lego, hol puzzle, hol üveggolyó, hol gyöngy vagy karkötőhöz való gumi formájában tűnnek fel itt, ott, emitt és amott. Ahogy feltűnnek, belőlem rögvest előtör a mindjárt-megőrülök életérzés, ahogy azt öreg barátnőnk, Bridget Jones is mondaná.
A mütyürük elleni legjobb védekezési mód a zárható tároló. De az apró izéknek és bigyóknak nem jók a böszme méretű dobozok, sokkal jobb, ha a méretükhöz illeszkedő darabokban gondolkozunk, mert ellenkező esetben megint ott vagyunk, ahol a part szakad: egy hatalmas dobozban óriási káosz, a gyerek meg bőg, mert nem találja a Kinder tojásból született rózsaszín párducának a bal lábszárát. Ismerős?
Nálunk most a legnagyobb rend-ellenség a kirakó, na meg Nagyfiú, de őt mégsem tömködhetem be egy tárolóba. Vagy mégis? Meggondolandó. A legók elhelyezését sikerült megoldani egy IKEA Trofast tárolóval és a hozzá való dobozokkal, az üveggolyók mind eltörtek a golyógurító játékhoz csapódtak, a gumis karkötő készletet Nagylány paterolta ki a szobája átalakításakor, a Kinder-mütyüröket meg én, de a puzzle-okra még nem találtam megoldást. Eddig.
Az egy dolog, hogy sok apró darabból áll egy-egy ilyen készlet, de a dobozuk körülbelül négy kinyitás után adja meg magát az örökkévalóságnak és onnantól kezdve néhány darab mindig kibújik a lukakon, hogy aztán a többiek is csatlakozzanak az élcsapathoz és seperc alatt birtokba veszik a lakásunkat.
Hogy én, hogy utálom a mezítelen talpamra tapadó kis darabokat…, mert ugyan fájdalmat nem okoznak, de beszorulnak, ráragadnak, hozzátapadnak. De az se jobb, ha az esti fürdetés után a fürdőszobából a gyerekszobába tévedve a vizes zoknimmal kötnek közelebbi barátságot, mert akkor utána a gyerekek a zoknimmal lesznek kénytelenek kirakózni, mert a víz leoldotta a képet a papírlapról és átmentette a zoknimra. Hurrá!
A helyzet tarthatatlan (volt). Nyilvánvalóan valamiféle tároló a megoldás. De milyen? Legyen tartós, zárható, lehetőség szerint a kirakást segítő kép is férjen el benne és persze tömbösítve lehessen tárolni a sok-sok készletet.
És itt jött a képbe Nagylány gyűjtőszenvedélye. Nagyon furcsa dolgokat gyűjt, meg kell hagyni. Például Pringles chips-es dobozokat. Fényévenként egyszer adom be a derekamat és veszek Pringles chips-et a családi mozihoz. De a kiürült dobozt nem lehet kidobni. Őrizni kell. És látva Nagylány felhalmozott készletét – szerintem másoktól is el szokta kérni -, most nem az agyvérzés kerülgetett, hanem szívből hálás voltam neki, ugyanis a tervem megvalósításához ideálisabb alapanyagot elképzelni se lehetett volna.
Ha a chips-et nem számítjuk, a Pringles doboznak számtalan előnye van:
- tartós, erős anyagból van
- zárható
- könnyen díszíthető
- összetekerve egy A4-es lap is simán belefér
DIY puzzle tároló
Hozzávalók
- Pringles chips-es doboz
- díszítő kellékek: akril festék, színes papír, dekortapasz
- olló
- ragasztó
Elkészítés
- vegyük magunk elé a dobozt: alaposan tisztítsuk meg kívül-belül
- díszítsük kedvünk szerint: ha akril festékkel dolgozunk, legalább kétszer fessük át, hogy jól fedjen; ha papírokkal díszítünk, ügyeljünk az alapos és pontos ragasztásra
- a doboz tetejének fonákjára (innen nehezebben kopik le) alkoholos filccel írjuk fel, hogy milyen kirakót tartalmaz (írás helyett rajzolhatunk is), de használhatunk matricás megoldást is
- a puzzle dobozán lévő képet – amely segít az összerakásban – szkenneljük be vagy fénymásoljuk le és nyomtassuk ki
- a tartósság érdekében a lapot lamináljuk vagy borítsuk be átlátszó öntapadós iskolai füzetborítóval
- tekerjük fel a lapot, dugjuk be a dobozba és szórjuk mellé a puzzle darabokat
Tipp
- ha nem fér bele egy dobozba az összes puzzle, akkor nyugodtan vegyük ketté a készletet és tegyük két dobozba, a tartókat pedig számozzuk meg a tetején, vagy jelölhetjük az összetartozásukat akár a díszítéssel is
- az sem gond, ha kisebb tartóra van szükségünk, mert a Pringles doboz könnyen méretre vágható egy éles snicerrel, így nemcsak kirakókat tárolhatunk bennük, hanem üveggolyókat, gyöngyöket, Kinder-meglepetéseket stb.
- ezzel a módszerrel egy egyszerű, kevésbé szép dobozú kirakóból is egyedi ajándék válthat
Ha tetszett, amit olvastál, gyere és csatlakozz a facebook oldalamhoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is!