Divatok jönnek, divatok mennek, de vannak állócsillagok a kedvenc otthoni beltéri elfoglaltságok listáján. A gyurmázást semmi nem taszíthatja le a trónjáról, különösen amióta van csillámos zselégyurmánk.
Az ősz számomra a kreativitás csúcsra járatását jelenti. Mindig kell lennie valami tuti ötletnek a tarsolyomban, hogy ne bolonduljak meg a lakásba zárt öt gyerektől, akik ilyenkor persze mindig tele vannak energiával. És persze nagyon jó lenne, ha olyan tevékenységgel vezetnék le a feleslegüket, amelyhez nem kell mélyen a zsebünkbe nyúlni, mondjuk egy komplett lakásfelújítás okán.
Az őszi programlistánkon többek között olyan tételek szerepelnek, mint a diafilmvetítés (ja, ez lehetne uncsi, de élő szövegalámondással még a Bogyó és Babóca is oltári vicces tud lenni, pláne, ha Nagyfiú hangján szólal meg Gömbi, a virágbogár… részletezzem?), a családi mozi pattogatott kukoricával, házi tortillával és forró csokival, a társasjátékok éjszakája délutánja, a nagycsaládi lét egyik legfőbb hiányosságát, a csendet biztosító könyvklub vagy a csináld-magad alkotóórák.
Azt nem mondom, hogy mindegyikben mindenki ugyanazzal a lelkesedéssel vesz részt, vagy hogy egyáltalán részt vesz benne, de az esetek nagy többségében azért legalább a gyerekek kilencven és az energiájuk nyolcvan százalékát sikerül lekötni. És ez egy akkora családban, mint a mienk, valóságos sikernek számít.
A kreatív énem felturbózása mellett még egy(?) nagyon fontos dolgot megtanultam a gyerekeimmel otthon töltött évek alatt: egy nagycsaládos édesanya minden helyzetben praktikus (PraktikAnya). Vagyis a felmerülő helyzeteket igyekszik a legtökéletesebben kihasználni és összekötni a kellemeset a hasznossal. Már ha lehetséges.
A csináld-magad alkotóórák idején pedig minden lehetséges, még az is, hogy olyan tárgyak kerülnek ki a gyerekek keze alól, amelyeket aztán a későbbiekben értelmesen fel tudunk használni, pl. karácsonyfadíszek, a gyerekszobai folyosóra valami jópofa, az évszakhoz illeszkedő dekoráció, az iskolai vásáron eladható apróságok, esetleg szülinapi ajándéknak is megfelelő dísztárgy (szélhárfa, álomfogó stb.).
Meg az is, hogy nem. Ennek a helyzetnek az egyik kiváló iskolapéldája a csillámos zselégyurma avagy ragacs, gyereknyelven műtakony. Mire jó? Semmire. De legalább megvenni nem kell. Tiszta haszon, a közös bütykölés a gyerekekkel meg kellemes. Újabb érv a pratikanyaság mellett. Hurrá! Nyúlik, elterül, nyomkodható (fura hangokat hallat), himbálható, vágható, amit csak a gyerekek el tudnak képzelni vele, viszont nem ragad és nem hagy nyomot. Az esős napok sztárja. Kamaszoknál is. Tutira.
Csillámos zselégyurma
Hozzávalók
- 1 nagy flakon Nebuló folyékony ragasztó (65 gramm)
- folyékony textilkeményítő
- 1 kiskanál bórax
- meleg víz
- folyékony ételfesték
- csillámpor
Elkészítés
- vegyünk magunk elé egy edényt és öntsük bele a ragasztót
- a ragasztó kiürült flakonját töltsük fel folyékony textilkeményítővel, majd öntsük a ragasztóhoz a kimért mennyiséget
- adjunk a keverékhez pár csepp ételfestéket
- oldjuk fel a bóraxot három ragasztós flakonnyi meleg vízben és adjuk a színezett masszához
- egy botmixer segítségével pürésítsük a masszát (mindenképpen fedjük le művelet közben egy konyharuhával a tálat, amiben dolgozunk, mert különben szanaszét repkedhet az alapanyag), majd a kezünkkel dolgozzuk össze
- adjunk csillámport a kész gyurmához és dolgozzuk bele
Tipp
- a közelgő Halloweenre tuti siker, főleg, ha neonzöld színben készítjük, mert az tényleg elég trutymós meg nyálkás és ott ugye minden jöhet, ami undi
A bórax mérgező anyag, a gyurma nem ehető, használata után mossunk kezet!
Ha tetszett, amit olvastál, gyere és csatlakozz a facebook oldalamhoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is!