A muffin tipikus összedobálós süti: a hozzávalókat csak össze kell keverni és máris jöhet a sütés. Az ízesítését sem kell túlbonyolítani, a gyümölcs-csoki páros mindig nyerő.
Nem vagyok egy nagy muffinrajongó. Megleptelek, ugye?
Pedig a muffin az igazán (nagy)családbarát édesség, pikk-pakk megvan, nem is kell hozzá sok minden, a tészta alapanyagai gyakorlatilag minden háztartásban meglévő alapélelmiszerek. Az ízesítés hasonlóan egyszerű elveken alapszik, már két hozzávalóval – például gyümölccsel és csokival – is kellemes ízélményt lehet elérni. Hogy még tovább fényezzem a muffint: iskolai tízórainak is tökéletesen megfelel, nem morzsálódik, jól pakolható, olyan kis komplett darab.
Ennek ellenére nekem valahogy nem tartozik a kedvenceim közé. Miért? Az eddig próbált darabok vagy túl szárazak, vagy túl tömények, vagy épp ellenkezőleg, olyan semmilyen ízűek voltak. Így hát elment a kedvem a muffinoktól. Akkor most miért is teszek közzé egy muffin receptet a blogon? Mert a minap a blogszolgáltatóm letiltotta a blogomat és idegességemben és tehetetlenségemben muszáj volt csinálnom valamit. Valamit, amiről tudtam, hogy eltereli majd a figyelmemet. Például egy kis konyhai teszem-veszem, az mindig kikapcsol, főleg, ha nem kötelező jellegű. Ráadásul, miközben a lakásban köröztem, mint valami dúvad, eszembe jutott, hogy nem készítettem elő a gyerekeknek a másnapi tízórait.
Semmi gond, mondtam magamnak, fiatal még az idő, elvégre csak este fél tíz van – épp, hogy csak ágyba parancsoltam a kamaszokat – a szendvicskészítés pont jól fog jönni megtépázott idegrendszeremnek. Vagyis csak jól jött volna, mert a kenyértartóban mindösszesen egy fél rúd pirított hagymás ciabatta árválkodott, ami azért négy iskolás gyereknek vajmi kevés.
Az üres uzsonnásdobozokon túlról nézve az a fél tíz már nem is tűnt olyan korai időpontnak egy kenyér bedagasztásához. De akkor mi legyen a tízórai? Mi van itthon? Liszt, olaj, tej, sütőpor, némi csoki, meg egy nagy doboz áfonya, amit épp pár órával korábban hoztam haza a zöldségestől. Hogy lesz ebből finomság rövid idő alatt? Muffin formában. Így hát beadtam a derekam és bekevertem a legcsaládbarátabb finomságot, amit csak ismerek, ami az áfonya-csoki párosnak köszönhetően nem lett sem száraz, sem tömény, sem íztelen. Hanem pont jó.
Áfonyás-csokis muffin
- 30 dkg liszt
- 1 csomag sütőpor
- 1 csipet só
- 2 egész tojás
- 15 dkg kristálycukor
- 1,5 dl étolaj
- 1,5 dl tej
- 7 dkg sütésálló csokicsepp
- 15-20 dkg áfonya
- Egy tálban keverjük össze a lisztet a sütőporral.
- Habosítsuk ki az egész tojásokat a cukorral.
- Öntsük össze az összes hozzávalót - az áfonya és a csoki kivételével - és gyors mozdulatokkal keverjük simára.
- Adjuk a masszához a gyümölcsöt és a csokicseppeket, még egyszer keverjük meg.
- Melegítsük elő a sütőt 170 Celsius fokra.
- Készítsünk elő egy muffinformát és béleljük ki papír kapszlikkal.
- Háromnegyedik töltsük meg a formákat a nyers tésztával.
- Toljuk a sütőbe a muffinokat és 20-25 perc alatt süssük aranybarnára. Tűpróbával ellenőrizzük, hogy elkészültek-e.
Ha tetszett, amit olvastál, gyere és csatlakozz a facebook oldalamhoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is!
Ma nagyüzemi sütésbe kezdtem, ez volt az egyik próbálkozás. Hosszú évek után félretettem a tuti receptem és kipróbáltam egy újat helyette, ezt. Megérte! Áfonya helyett kakaópor, csokicsepp helyett tört étcsoki ment bele, a vendégek nagyon dicsérték! Köszönöm a receptet 🙂
Szia!
De szuper! Ezt a muffint mi is nagyon szeretjük. Én is. Annak ellenére, hogy nem vagyok nagy muffinrajongó, de ez nálam is csúszik.
Örülök, hogy nálad is bevált.
Barbara