Túrógombóc nélkül lehet élni, csak nem érdemes. Milyen a jó túrógombóc? Puha, lágy és rezgős. Néha ugyan megesik, hogy nem is gombóc, inkább óriás galuska, de attól még kihagyhatatlan fogás.
A túrógombócot az egész családunk szereti. Illetve csak majdnem az egész, mert Nagylány inkább a szilvásra esküszik. Ha személy szerint engem kérdezel, nekem teljesen mindegy milyen ízesítésű gombócot tálalnak fel, csak sok legyen belőle. Nagyon sok. Néha még az is kevés. A gombócmániám kezdete évtizedekkel korábbra datálódik.
Emlékszem, gyerekkoromban, amikor négy-öt évente a kanadai rokonaink hazalátogattak, apai nagyanyám órákon át gyúrta, görgette a több tucat szilvás gombócot, mert a tengerentúlon bár mindent meg lehetett kapni már akkor is – harminc-negyven éve -, de a kézzel formázott, fahéjas cukorral egyesével megtöltött besztercei szilvákkal készült gombócot semmi nem tudta helyettesíteni.
Így aztán mindenki igyekezett kihasználni a lehetőséget, hogy annyiszor és annyit egyen belőle, amennyit nem szégyellt. Én meg csak sodródtam az árral és élveztem a helyzetet, mert persze nekem kanadai rokonok nélkül is bármikor készített nagyanyám gombócot, ha úgy kívántam, de ostoba lettem volna nem kihasználni a lehetőséget.
Arra is emlékszem, hogy nem csak ízre, de kinézetre is hibátlanok voltak azok a szilvás gombócok. Tökéletesen gömbölyűek voltak, sehol egy pupli, sem hupli nem volt rajtuk. Ez a nagyszülői hagyaték vezért éveken át, amikor gombócokat formáztam. De ahogy gyarapodott a családunk, a szilvás változatra egyre ritkábban vállalkoztam, mert öt gyerekre elegendő mennyiséget készíteni nem kicsit időigényes.
Így jött a képbe aztán a túrós változat. Sokkal egyszerűbben megvan és aki szereti a túrót, annak nem kell ennél tökéletesebb desszert. A túrós változattal azonban együtt járt egy – nem kevés fejtörést okozó – dilemma is: melyik a fontosabb, a külalak vagy az állag? Sok-sok kísérletezés után most már egyértelműen az állagra szavazok, így született meg a mi túrógombócunk, ami kinézetre inkább óriás galuska, de ez az ízén mit sem változtat. Sőt!
Túrógombóc, ahogy mi szeretjük
- ½ kg túró
- 6 dkg búzadara
- 6 dkg liszt
- 3 tojás
- egy csipet só
- 2 evőkanál cukor
- 1 citrom reszelt héja/ fél rúd vanília kikapart magjai (opcionális)
- vaj, zsemlemorzsa
- tejföl, cukor
- Első lépésként törjük át a túrót és válasszuk szét a tojásokat.
- Adjuk a túróhoz a tojások sárgáit, a búzadarát és a lisztet (ha használunk, itt adjuk hozzá a reszelt citromhéjat és a vaníliarúd kikapart magjait).
- Dolgozzuk össze alaposan a masszát, majd fedjük le és tegyük félre körülbelül három óra időtartamra.
- Egy nagy lábosban forraljunk vizet és adjunk hozzá sót.
- A tojásfehérjékhez adjuk hozzá a csipet sót és kezdjük el felverni. Mikor már félig felhabosodott, adjuk hozzá a cukrot és verjük addig, amíg fényes nem lesz.
- Óvatosan keverjük a felvert tojáshabot a túrós masszához.
- Egy nagy kanállal szagassunk nagyobb galuskákat és tegyük őket a lobogó vízbe. Vegyük vissza kicsit a lángot és főzzük addig a "gombócokat", amíg fel nem jönnek a víz felszínére.
- Forgassuk a megfőtt galuskákat vajon píritott zsemlemorzsába.
- A tálaláshoz kínáljunk tejfölt és cukrot.
Ha tetszett, amit olvastál, gyere és csatlakozz a facebook oldalamhoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is!