5+1 tipp az élménydús családi vakációért

Mitől lesz élménydús egy családi vakáció? Húzd meg-ereszd meg itt-ott a megszokásokat, ugord át az árnyékodat és rántsd magaddal a többi résztvevőt is!

 

Nos, nagyon nagycsaládként nálunk résztvevőkben nincs hiány: Nagyfiú, a komisz kamasz, Nagylány a hisztis hercegnő, Középső, a vérbeli középső, Négyes, a keményfiú, Legkisebb, a hangorkán-felelős, valamint Férj és én.

Így élünk és kalandozunk mi, heten immáron négy éve – előtte is éltünk és vakációztunk, csak kisebb létszámban – és gazdagodunk folyamatosan újabb és újabb élményekkel és tapasztalatokkal, amelyek közül néhányat ugyan szívesen kihagytunk volna a hétköznapinak és eseménytelennek amúgy sem mondható életünkből, de a legtöbbje mégiscsak örök emlék marad(t).

Így nyaralunk mi

(Nagy)családilag nyaralni jó! Bővebben? Jó fárasztó, kimerítő, na, meg néha kicsit nagyon idegesítő a sok gyerek, amikor kezünkben a kedvenc olvasmányainkkal és egy-egy frissítő üdítővel épp elhelyezkednénk a bérelt apartman kertjének árnyasabbik végében található függőágyban és erre váratlanul megjelenik mind az öt – mert ugye a tömegvonzás törvénye a nyaralás alatt is érvényes: vagyis ha egy gyerekünk feltűnik valahol a környezetünkben, akkor pillanatokon belül tömegrendezvény tartására kell engedélyt kérnünk a helyi hivataltól – valamilyen halaszthatatlan ürüggyel, ami egyszerre követeli térbeli és időbeli osztódásunkat lehetőség szerint fénysebességgel.

Ennek ellenére a közös családi nyaralás a soha-ki-nem-hagyható-program kategóriába tartozik, mert szeretünk veszélyesen (=kedveljük a kihívásokat, öt gyerek mellett nem is tehetnénk másképp) élni, na. Ilyen felütés után talán nem lepődsz meg kedves Olvasó, ha azt mondom, hogy a mi nyaralásaink mindig élménydúsak. De hogy lehet fokozni ezt az állapotot, hogy még emlékezetesebb legyen a közös családi vakáció?

#1 Lépjünk ki a komfortzónánkból!

Nos, én minden egyes nap kilépek a komfortzónámból, sőt mi több, öles léptekkel átugrom a saját árnyékomat, például, amikor a reggel otthon maradt felszereléseket próbálom a feledékeny utódaim után szállítani egyszerre három helyre.

De nyaralás alatt még ennél többre is vállalkozom, ha kell, falra mászom (a hétköznapokon alkalomszerűen gyakorolt falkaparás továbbfejlesztett változata) vagy kalandparkban fitogtatom nem létező erőmet Férjjel karöltve a gyerekek legnagyobb örömére röhögése közepette. Miért? Mert nincs ennél jobb családi csapatépítő program, a közös bénázások ritka vidám percekkel ajándékozzák meg a család összes tagját, ezenfelül ilyenkor még az is kiderülhet, hogy a szülők is csak emberek (ezt a tulajdonságunkat a kamaszok egyre gyakrabban vonják kétségbe) és tévedhetnek…, mondjuk amikor felcsatolták a fejükre a bukót és feltették a lábukat az első létrafokra, amely a kalandpályára vezette őket.

A gyerekek pedig, akik év közben a teljesen egyforma színű, formájú, nagyságú legókockákon is képesek összeakadni, itt bebizonyíthatják, hogy a közöttük lévő testvéri kötelék igenis mindennél erősebb – még a legókockáknál is – és ennek tudatában sokkal nyugodtabban (?) tudom nézni, ahogy két méterrel a tó felett ringatóznak két szál kötél között.

Nincs kalandpark? Keressetek egy nem kiépített, de bejárható barlangot! Én szóltam. A komfortzóna elhagyásra nem lehet panasz, csak negatív a kiterjedés – nem föld feletti, hanem föld alatti az élmény – és még pénzbe sem kerül, ráadásként igazi “batmenekkel” is találkozhattok.

 

 

#2 Legyen idő unatkozni!

Korábban kifejezetten zavart, ha unatkozni láttam a gyerekeimet, de amióta másfél kamaszt nevelek, azóta – sok tudományos cikk átolvasása után – rájöttem, hogy az unatkozásnak is van létjogosultsága, sőt! kifejezetten szükség van arra, hogy a gyerekeim néha teljes erőbedobással csinálják a semmit.

Megtanultam elfogadni, hogy nem kell mindig menni, mindenféle foglalkozást kitalálni nekik, hogy élményekhez jussanak, mert ezek az üres órák rendkívüli módon fejlesztik a kreativitásukat, olyan időtöltési megoldások is eszükbe jutnak, amelyek más körülmények között tutira nem. Ha pedig jól választom meg az unatkozó órát (mondjuk ebéd utánra időzítem) és egy kis szerencsénk is van, akkor egész egyszerűen elnyomja őket az álom és ez kifejezetten jól tud esni nagycsaládos szülőként: végre nekünk is jut egy kis idő végiggondolni a következő programokat, kitalálni a túraútvonalakat anélkül, hogy valaki öt percenként beleszólna és a végén ennek köszönhetően mégiscsak eltévedünk, s így aztán tényleg lesz idő unatkozni, mire Férj végre kibogarássza a térképről a megfelelő irányt…

#3 Közös sportélményt mindenkinek!

A közös családi sportolás igen hatékony eszköze annak, hogy kisimítsuk az év közben összegubancolódott érzelmeket. Év közben nehézkes(ebb) erre alkalmat keríteni, de a családi nyaralásnál keresve sem lehet jobb időszakot kitalálni ennek megvalósítására.

Nem kell komoly dolgokra gondolni, elég egy sebtiben összehozott foci- vagy tollasmeccs, esetleg úszóverseny, de lehet valami egészen más jellegű, izgalmas vízparti, szárazföldi kaland is (biciklizés, lovaglás…).

 

 

 

A hányaveti körülmények ellenére a közös bolondozás vagy tréfás erőpróba közel hozza az évközben egymástól távolabbra sodródott családtagokat is. (Nálunk kicsit üröm az örömben, hogy Négyes kicsit alternatív módon értelmezi a futballt és igyekszik egyszemélyessé tenni, ami egy nagycsaládban igazi kihívás: ha végre véletlenül megszerzi a labdát, azonnal felkapja és őrült módon rohan a pályán keresztül-kasul, a többiek meg után…, de a végére csak meglesz így is a nagycsaládos kicsi-a-rakás életérzés, a kérdés csak az, hogy ennek Négyes mennyire örül?!)

#4 Eresszünk le!

Nyáron gyönyörűek az éjszakák, a nagyon meleg nappalok után estére/éjszakára kellemesen lehűl az idő, ideális időpont, hogy a szálláshelyen a személyzettől kölcsönkért pokrócokba takarózva kivonuljunk a természet lágy ölére, hanyatt feküdjünk a fűbe és belefúrjuk tekintetünket a csillagos égboltba és gyönyörködjünk a látványban. Csend, harmónia, békesség – kell ennél több egy (nagy)családnak?

Könyvek nélkül soha nem indulunk útnak a közös pihenésre. Az úti pakkba mindenki javasolhat két-két könyvet, az olvasási sorrendről pedig sorsolás útján döntünk. A nyaralás idején az is belefér, hogy önálló olvasás helyett felolvasást tartsunk: az ilyen alkalmak ugyanis olyan intim hangulatot tudnak teremteni, amely segít újra harmonikus egyensúlyba hozni az iskolai időszakban – némileg – megtépázott szülő-gyerek, testvér-testvér kapcsolatot.

#5 Hagyjuk hátra a megszokásokat!

Számomra ezt volt a legnehezebb elfogadni, pedig talán ez adja a legnagyobb élményt a gyerekeknek a klassz, ötletes programok mellett. Ha képesek vagyunk (és legyünk azok!) a hétköznapok béklyóit, az időben kelés-fekvés-evés szigorúan behatárolt időpontjait magunk mögött hagyni, az lehetőséget teremthet olyan programok megvalósítására is, amiket a rohanó, feszített tempójú hétköznapok során távolról elkerülnénk… még ötlet szintjén is.

A napirendünket hírből sem ismerő késő estébe (sőt! éjszakába) nyúló családi csillagvadászat például pont ilyen: fővárosi otthonunkban sem időnk, sem lehetőségünk, sem energiánk nem lenne a megvalósítására, pedig az így kapott békés percekre, csendre és harmóniára nagyon is szükségünk van. De hát pont ezért van a családi nyaralás, nem?

Öt-tíz nap kevésbé rendszerezett életvitel, kicsit rugalmasabb napirend nem fogja felborítani az otthon stabilan bejáratott rendet, napi beosztást, sőt! A részünkről, szülők részéről tanúsított rugalmasság inkább a saját ázsiónkat növeli a gyerekek szemében: könnyebben elfogadják az otthoni szabályokat, ha tudják, hogy minden évben van olyan időszak, amikor lehet lazulni, tabukat döntögetni.

#+1 Vezessük le a kalandokat!

A közös pihenések alatt rengeteg élmény gyülemlik fel mindenkiben, a kisebbek talán nem is igazán tudják értékelni ott helyben és talán később sem sikerül teljesen feldolgozniuk.

A családi emlékgyártás pont ezen segít: a nyaralás helyszínén gyűjtött kavicsokból, növényekből, emlékbe eltett belépőkből, cukrászdai szalvétákból, apró kincsekből (más értelmezésben: kacatokból) néhány órányi csendes, átszellemült csapatmunkával közös emléklapot készítünk, amelyet bármikor elővehetünk és felidézhetjük, milyen jó is volt itt vagy ott, mennyire tuti dolgokat életünk át EGYÜTT.