Történészként és öt gyerek édesanyjaként is pontosan tudom, hogy kincsek bárhol teremhetnek: föld felett vagy föld alatt, sőt, a megjelenési formájuk is igen változatos lehet az egyszerű üvegolyótól az évszázados kövekig, használati tárgyakig. Kinek mi ugyebár…
Talán kevesen tudják rólam, hogy sok-sok évvel ezelőtt történészként végeztem a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, kedvencem az ókortudomány volt, így kerültem szűkebb pátriámba is, az egyiptológia szakra. De az ókori élettel, műtárgyakkal, régészeti felfedezésekkel kapcsolatos rajongásom nem az egyetemi évek alatt kezdődött, már sokkal korábban jelen volt az életemben.
Ennek legegyértelműbb jele volt, hogy tinédzser korom utolsó éveiben a nyarakat nem a Balaton partján töltöttem, hanem természetes gödrök, mesterséges árkok felé görnyedtem néha csákánnyal, néha homokozó kislapáttal és ecsettel a kezemben, és fáradhatatlanul “kincsek” után kutattam agyagban, sárban, homokban, esőben és tűző napon. Keresztül-kasul utaztam Franciaországot, jártam Egyiptomban; hol gall-román műtárgyak után áskálódtam, hol a fáraók nyomait kutattam. Kalandozásaim során sok mindent megéltem (kaptam napszúrást sírkép másolás közben Luxortól nem messze, foghattam a kezemben antik as-t/római pénzt, amelyet öt másodperccel korábban fordítottam ki egy ekével a szántóföldből, segédkeztem mamut csontváz kiemelésében egy Avignon közeli barlangban stb.), de egyet örök életemre megtanultam: ahhoz, hogy megértsük a jelent, a körülöttünk zajló folyamatokat, tisztelni és érteni kell a múltat, a múltunkat.
Bár a terepen való munkát sok-sok évvel ezelőtt magam mögött hagytam, a múlt iránti érdeklődésem továbbra is magas hőfokon ég. Szerencsésnek mondatom magamat, mert olyan helyen lakunk, ahol elég kinézni a negyedik emeleti lakásunk ablakából és feltárul előttünk a múltunk egy igen tekintélyes darabja, a budai Várnegyed. Így, ha akarnék, akkor se tudnék szabadulni a múlttól. De nem akarok, sőt, mindig örömmel veszem, ha olyan kiállítás nyílik – főleg a közelünkben, mert öt gyerek mellett azért a logisztika elég erősen meghatározza, hova jutunk el -, amelynek révén közelebb kerülhetek az évszázadokkal ezelőtti eseményekhez, betekintést nyerhetek régmúlt épületekbe, ha kezembe foghatok olyan tárgyakat, amelyek az elődeim számára a mindennapi élet részét jelentették, bár nekem most már inkább műtárgyak.
Kincsek a város alatt
Ilyen előzmények után talán nem csoda, ha azt mondom, hogy a Budapesti Történeti Múzeumban/Vármúzeumban szeptember 17-ig látható Kincsek a város alatt – Budapest feltárja titkait című kiállítást pont nekem találták ki. Nemcsak azért, mert egy ugrásra van tőlünk a múzeum, s így könnyebb megszervezni az öt gyerek mellett a látogatást, mintha a világ másik végére kellene utaznom, hanem mert a kiállítás egyesíti mindazt, amire nagycsaládos létem miatt kissé elhanyagolt történész lelkem vágyik, ha a múlt megismeréséről van szó: szakértelem, látvány, kézbe vehető tárgyak. Sőt, bónuszként még a gyerekeimet is könnyedén be tudom vonni ebbe a világba egy, a kiállítás tematikájához kapcsolódó pályázattal (részletek ITT).
De miről is szól a kiállítás?
Az 1867-es kiegyezést követő gazdasági fellendülés és városias fejlődés részeként indult meg Budapest- akkor még Pest, Buda és Óbuda – régészeti emlékeinek gyűjtése, módszeres feltárása, amely a főváros első múzeumának (ma Budapesti Történeti Múzeum) alapításához vezetett.
A kiállítás a legutóbbi tíz év legfontosabb ásatásainak eredményeit és legjelentősebb leleteit tárja az érdeklődők elé csaknem kétezer tárgy segítségével, ráadásul a leletek többségét most először tekinthetik meg a látogatók. A leletek olyan kiemelt beruházásokhoz és fejlesztésekhez kapcsolódnak, mint a budavári karmelita kolostor, a budai városháza, a Mátyás templom felújítása, vagy a Margitsziget kutatása, a Kossuth tér átépítése, az esztergomi vasút rekonstrukciója, az M0-ás körgyűrű építése, de számos ipari park (pl. a Graphisoft park) vagy lakópark építés (pl. Csúcshegy-Harsánylejtő), illetve magánház építése is értékes “kincseket” eredményezett.
Mesélnek a tárgyak
Középkorú nő koponyája – a bal szemgödörben és az öreglyukban egy-egy vasszeggel – került elő Szigetszentmiklós Dunára-dűlő középkori temetőjéből. Antropológiai vizsgálatok szerint a 14-15. században elhunyt nő mentális betegségben szenvedett, így elképzelhető, a szögek babonából kerültek a koponyába, hogy a „tébolyodott” ne tudjon visszatérni a túlvilágról.
2005-ben a II. kerületi Medve utcai ásatáson találták azt a bajelhárító imalapot, melyet feltehetően a Buda visszafoglalásakor harcoló keresztény seregek egyik katonája veszíthetett el, aki többszörösen összehajtogatva, egy kis bronz dobozkába téve hordta a nyakában.
A régészek úgy gondolják, hogy a talizmán részben ugyan a boszorkányok rontó hatalmától óvta viselőjét, de nagyobb részt a betegségektől, a döghalálnak nevezett pestistől, amelynek elkapására katonaként igen nagy esélye volt.
„Non licet Petrootiosum esse.” „Nem szabad Péternek tétlenkednie.”
Az I. kerület, Toldy Ferenc u. 80. számú ház felújításakor a tetőszerkezet gerendái közül került elő 40 db, kisméretű papírszeletre írt latin röpdolgozat 1801-es dátumozással. A röpdolgozatokat minden bizonnyal a budai gimnázium első vagy második grammatikai osztályát végző tanulók írták. A tanár a példamondatokat szóban diktálhatta magyarul vagy németül, és ezt kellett helyesen leírnia a tanulóknak latinul.
A főváros területén egykor élt emberek és közösségek anyagi és szellemi kultúrájának emlékei révén közelebb kerülhetünk a múltunkhoz, részletesen megismerhetjük elődeink életét, bepillanthatunk a mindennapjaikba, megtudhatjuk, hogyan alakultak ki és fejlődtek a települések, mit jelentett a műveltség és írásbeliség a különböző korszakokban, miben és hogyan hittek eleink, mit tanultak az iskolában, milyen ékszereket viseltek, hogyan viszonyultak a halálhoz, milyen hiedelmekkel tartották távol maguktól a gonoszt stb.
Ha valaki szeretne jobban elmélyedni a kiállítás anyagában, lehetősége van digitális háttéranyagokból tájékozódni, filmek segítségével ásatáson részt venni, illetve egy-egy hiteles műtárgy rekonstrukciót kézbe venni. A külföldi érdeklődők az információkhoz angol nyelven is hozzáférhetnek, a legkisebbek pedig interaktív játékok segítségével ismerkedhetnek a múlt emlékeivel.
Ha tetszett, amit olvastál, gyere és csatlakozz a facebook oldalamhoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is!