Varázslatos fények: kaleidoszkóp házilag

Nem kell bűvésznek lennünk ahhoz, hogy elbűvöljük a gyerekeinket. Néha elég például egy papírcső néhány színes üvegdarabbal. Az eredmény pedig több, mint varázslatos.

 

Világ életemben szerettem a bűvészeket, szerettem a varázslat élményét, bár a körítést, a cirkuszt nem. Cirkuszba most sem járok, ebből következően a gyerekeink sem – hacsak nem sikerül a nagyszülőkre testálni ezt a nagyszerű feladatot -, az előadást inkább itthon élvezem szenvedem.

Így viszont a varázslat megteremtése a gyerekeim számára az én reszortom. Hacsak nem hívok egy bűvészt. És nem hívok. Hókuszpókuszban ugyanis nagyon jó vagyok, vannak kedvenc varázslataim, például a “Hogyan varázsoljunk papírmasé földgömböt tegnapelőttre?” meg a “Hogyan varázsoljunk vacsorát hét főre fél kiló száraz kenyérből?”, esetleg a “Hogyan varázsoljunk öt gyereket két kézzel ágyba időre hiszti nélkül?“. Nem kell ide David Copperfield, sőt még varázspálca sem, zsigerből el tudom én ezeket intézni egyedül is. Vagy nem. De azt soha nem vallanám be.

Persze a gyerekeimet ezekkel a képességeimmel és varázslatokkal ritkán tudom lenyűgözni, valamiért nem értékelik az erőfeszítéseimet. Ki érti? Bezzeg, amikor szembemenve a józan ésszel felajánlom nekik a fele királyságomat konyhámat kísérletezésre, azonnal felcsillan a szemük és alig várják,  hogy megmutassam, mit találtam ki a számukra, ami látványos, de ugyanakkor nem veszélyes, vagyis nem robban fel tőle semmi, nem lesz füstös a fal és nem pörkölődik meg senkinek a szemöldöke. Nyilvánvaló, ha a gyerekeim választanának kísérleteket, akkor már rég nem lenne tető a fejünk felett, de legalább nem kellene messzire utaznunk, hogy  megtapasztalhassunk, milyen élmény, ha a csillagos ég borítja ránk a takaróját éjszakánként.

A kísérletek az én szempontomból két csoportba oszthatóak: az elsőbe azok tartoznak, amelyekről biztosan tudom, hogy semmiféle rizikót nem rejtenek, de azért elég érdekesek/látványosak, hogy legalább fél órára lekössék a csipet-csapatot, a második csoportba azokat sorolnám, amelyek bár nagyon csábítóak, de van bennem egy kis félsz az előkészítésük során.

(Mindezeket figyelembe véve egyelőre maradunk annál a felállásnál, hogy én választom a kísérletet, ők meg élvezik a folyamatot és a végeredményt…, ha sikerül, ahogy azt az egyszeri, naiv édesanya elképzeli.)

A posztba eredetileg szánt kísérletet az utóbbihoz tartozónak  mondtam volna, ugyanis üveggolyókat készültem repeszteni törés nélkül magas hőfokon, hogy aztán nyakláncot készítsünk belőlük. Amikor betoltam a 200 Celsius fokra előmelegített sütőbe az alapanyagot, azért elmormoltam néhány imát az orrom alatt a két hónapos sütőm védelme érdekében.

Nos, a sütőmnek nem lett baja, annál inkább az üveggolyóknak – pedig mindent a leírás szerint csináltam -, mert ahelyett, hogy millió apró repedés keletkezett volna bennük, miközben jeges vízbe mártottam őket a sütőben tett kirándulásuk után, apró darabokra törtek. Puff. Oda a jól előkészített varázslat. Még szerencse, hogy ez csak a próbaüzem volt és nem élesben ment a gyerekek szeme előtt, mert lett volna sírás.

– Megint a Pinteresten garázdálkodtál? – szólalt meg a hátam mögött Nagyfiú.

– Miből gondolod? – kérdeztem.

– Mert látom megint félrement.

– Ja. De hogy lesz így varázslat?

Nagyfiú el, hogy fél perc múlva búvárszemüvegben és kalapáccsal a kezében újra feltűnjön a színen.

– Te, mi aaaa…. – próbáltam megállítani, még mielőtt szétverte volna a konyhámat.

– Varázsold el ezekkel a kicsiket! – tolt elém egy tálka apróra zúzott színes, amorf üvegdarabot.

– Ezekkel legfeljebb a kórházig jutnánk – válaszoltam.

– Csinálj belőlük KA-LE-I-DOSZ-KÓ-POT! – mondta jó hangosan, hogy én is megértsem a gondolatmenetét.

– Te egy zseni vagy!

– Még nem szoktad meg?

Nem hiába, az eszéért (is) szeretem.

Varázslatos kaleidoszkóp

 

Hozzávalók

• papírtörlő gurigája (23 cm hosszú, 5,3 cm átmérőjű)
• tükörfólia
• gyöngyök, konfetti fényes papírokból (törött üveggolyó darabok)
• átlátszó műanyag lap (üdítős üvegből)
• olló, ragasztó, cellux
• zsírpapír
• fekete kartonpapír
• színes hullámpapír
• dekorációs eszközök (dekorgumi, papír, filctoll stb.)

Elkészítés

• vágjunk ki a tükörfényű papírból egy 12,9 cm széles és 21 cm hosszú darabot, karcoljuk meg 4,3 cm-ként, hajtsuk be a karcolások mentén és ragasszuk össze egy háromszög alakú hasábbá
• tegyük be a papírtörlő gurigájába úgy, hogy az egyik vége a guriga végével egyvonalban legyen
• vágjunk ki 2 darab 5,3 cm átmérőjú kört az átlátszó lapból: az egyiket tegyük a csőbe oda, ahol maradt hely a tükörfólia és a cső vége között
• nyomjuk be a tükörfóliáig az átlátszó kört és ragasszuk bele a gurigába, majd szórjunk rá gyöngyönket, flittereket (figyeljünk a mennyiségre, csak annyit tegyünk bele, hogy tudjanak mozogni)
• a másik átlátszó lapra ragasszunk egy megfelelő méretű zsírpapír darabot, majd rögzítsük ragasztószalaggal a gyöngyökkel megszórt átlátszó fólia elé, a guriga végére
• fordítsuk meg a kaleidoszópot: vágjunk ki fekete kartonból 1 db 5,3 cm átmérőjű kört, a közepéből vágjunk ki egy kisebb kört, majd a lyukas kartont rögzítsük a cső végére ragasztószalag segítségével
• jöhet a díszítés: papírokkal, dekorgumival stb. kedvünk szerint
• a színes hullámpapírból vágjunk ki egy körülbelül 10 cm széles csíkot, amely körbeéri a kaleidoszkópot: ragasszuk össze a két végét és húzzuk a cső közepére, így a gurigát az egyik kezünkkel, a hullámpapírt a másik kezünkkel tudjuk forgatni