Harry Potter-láz: varázsoljunk varázspálcát!

Évek óta nem csitul a családunkban a Harry Potter-láz, de varázspálcából mindig hiány mutatkozik. Hogyan varázsoljunk egyszerűen varázspálcát?

Sok éve már, hogy kedvenc varázslóinasunk történetének első kötete a könyvtárunkba került. De én már a magyar megjelenés előtt kapcsolatba került Harryvel egy véletlen folytán, bár akkor még fogalmam sem volt, hogy kicsoda ő és milyen hatással lesz majd – az akkor még csak tervben lévő – gyerekeim életére.

Az egész a Magyar Távirati Irodában kezdődött még jóval a gyerekek születése előtt. Egyik nap a szerkesztőm egy rövid, angol nyelvű hírt dugott az orrom alá valami könyvről, amely nemrég jelent meg a piacon és amelynek a főszereplője valami Harry, aki bekerül egy iskolába és varázsló lesz. Körülbelül ennyit tudtam első olvasatra kiszűrni a BBC híréből. A szerkesztő váltig állította, hogy ez a könyv nagy siker Angliában és a tengerentúlon, nálunk még nem jelent meg, de azért írjunk róla, ha már a BBC-n is ott van. Írjunk! De mit? Mivel magyar fordítása még nem volt, ezért már az gondot okozott, hogyan fordítsam le a Hogwarts School of Witchcraft and Wizardry-t magyarra. Hol volt még akkor a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola elnevezés? Hasonlóan megszenvedtem a többi varázslatos névvel, végül több órás kutakodás, nyelvészeti hajtűkanyar után sikerült kiizzadnom magamból egy pár soros hírt J. K. Rowling azóta világhírűvé vált könyvéről.

A hír megjelenése után körülbelül egy évvel vehették kezükbe a magyar olvasók a Harry Potter és a bölcsek köve című könyvet, én pedig akkor döbbentem rá, hogy jé, hiszen én ezt ismerem és ha már megszenvedtem a róla szóló hír gyártásával, akkor muszáj lesz elolvasnom.

E híres-neves eset óta az összes többi kötet is a polcon sorakozik már, illetve nem is, mert mindig akad valaki, aki épp megmerítkezik Harry Potter varázslatos világában és le se teszi addig a könyveket, amíg egy szuszra át nem rágta magát rajtuk. Mert nálunk ez már csak így szokás: egy szuszra. A végén pedig mindig oda lyukadunk ki, hogy házi varázslények, varázslóinasok lepik el a lakásunkat hirtelenjében, akik nem tudnak meglenni varázspálcák nélkül. Ilyenkor aztán nyakunkba vesszük a környék parkjait, hogy felkutassuk a legideálisabb faágakat, amelyek némi tisztítás után alkalmasak lehetnek némi csiribíre meg csiribára.

De van, hogy nincs kedvem faágak után bogarászni a bokrok alatt, sőt az is megesik, hogy hiába minden erőfeszítés, csupán egyetlen varázspálcának alkalmas példányt sikerül felkutatni, az meg ugyebár nem elég majd fél tucat varázslótanoncnak és ezt a helyzetet semmiféle boszorkányos ügyességgel nem sikerült még feloldanom. Hiába, no, nem vagyok Harry Potter. De akkor mi a megoldás? Néhány kínai evőpálcika, némi folyékony ragasztó a ragasztópisztolyból, egy kis festék és csiribí-csiribá, előálltak a varázspálcák!

Harry Potter varázspálcák

Hozzávalók

• nyers színű kínai evőpálcika (hengeres)
• ragasztópisztoly
• barna akrilfesték
• színtelen akril lakk (spray)
• szivacsecset

Elkészítés

• jelöljük be a pálcán a fogórészt
• kapcsoljuk be a ragasztópisztolyt és ragasztózzuk jó alaposan össze a pálca fogórészének kijelölt darabot: nem baj, ha a mintázat szabálytalan, rücskös, rusztikus (nagyon vigyázzunk arra, nehogy megégessük a kezünket)
• tegyük félre megszáradni az összeragasztózott pálcákat
• fessük be a pálcákat akrilfestékkel (én kétfajta barnát használtam, nyugodtan keverhetjük őket, vagy külön-külön is használhatjuk a festékeket, ahogy kedvünk tartja)
• hagyjuk megszáradni a festéket, majd a tartósság érdekében lakkozzuk le a varázspálcákat

Megjegyzés

• ha úgy jársz, mint én és égen-földön keresve sem találsz evőpálcikát, használj vékonyabb növénytámasztó karót, amelyet egy fűrész segítségével méretre tudsz szabni: hátránya, hogy mindenhol egyforma vastag, nem vékonyodik el, mint egy igazi varázspálca, előnye, hogy lehet kapni, natúr színű, könnyen festhető és henger alakú