Veszélyesek-e a szuperhősök?

Veszélyesek-e a szuperhősök? A világra? Az attól függ, melyik oldalon állnak. És a gyerekeimre?

veszélyesek a szuperhősök
kép: 123rf.com/happyfamily.hu

Világéletemben határozott elveim voltak, amelyekhez akkor is ragaszkodtam, ha mások szemében ezek túl konzervatívnak vagy szigorúnak tűntek… Nem volt ez másképp a gyerekneveléshez kapcsolódó gondolataimmal sem. Aztán megszülettek a gyerekeim és az elveim, elvárásaim – hogy is mondjam – kissé megváltoztak, szebben fogalmazva: alkalmazkodtak a körülményekhez. Minél több gyerekem lett, annál inkább alkalmazkodtak.

Az egyik, nagyon is határozott elvem az volt, hogy amilyen sokáig csak lehet, távol tartom a gyerekeimet a tévétől és a különböző csihi-puhi (rajz)filmektől. Különösen ellenszenvesek voltak az emberfeletti képességekkel rendelkező, a világot folyton megmentő – és közben mindent porig romboló – szuperhősök. Úgy véltem, hogy ezek a lények részben túlságosan agresszívak (egy gyerek számára is), másrészt a történetek a jóság mellett túl sok gonoszságot is felvonultatnak. Nem is volt gond ezzel az állásponttal, mert Férj is (részben) egyet értett vele, Nagyfiút pedig egyáltalán nem érdekelték ezek a fantázialovagok, sőt Nagylányt sem kötötték le, hisz ő mégiscsak lánynak született.

Aztán úgy alakult, hogy egyszer-egyszer mégiscsak szembejöttek velem ezek a szuperhősök egy-egy farsang, zsúr kapcsán, amelyek e téma köré szerveződtek. Nagylány továbbra sem mutatott érdeklődést az irányukba, de Nagyfiúban már felébredt a vágy egy-egy Superman/Batman figura birtoklására. Ellenálltam és nem vettem neki, amit ő zokon vett, de mivel a rajongása csak felszínes volt, ezért hamar meg is feledkezett róla.

Közben telt-múlt az idő és egyre több ilyen film jelent meg a mozikban és egyre nehezebb volt kivonni magunkat a hatásuk alól. Egyrészt, mert volt egy-két tényleg jól sikerült darab, ami még nekem is tetszett, másrészt én hiába nem engedtem a gyerekeimnek, hogy ilyesmit nézzenek, a környezetük filmnézési szokásaira ez vajmi kevés befolyással bírt. Középső és Négyes óvodába kerülésével viszont elkezdtek dömpingszerűen érkezni a különböző kérések, igények a legkülönfélébb szuperhősök beszerzésére. (Nagyfiú és Nagylány továbbra sem vett ebben részt, addigra már kinőttek belőle, illetve soha nem nőttek bele igazán.)

 

veszélyesek a szuperhősök
kép: 123rf.com/happyfamily.hu

Én pedig még mindig ellenálltam. De Négyes olyan megkérdőjelezhetetlenül kitartott az álláspontja mellett (mint vezérhangya a bolyban), hogy repedések kezdtek mutatkozni szívem bástyafalán. Amikor egyik évben a tartalék csokikészlete felének felajánlásával rávette Nagylányt, hogy segítsen neki levelet írni az Angyalnak egy plüss Pókember beszerzése érdekében, tényleg meghatódtam. Ezzel a lépésével Négyes rákényszerített, hogy végiggondoljam: vajon tényleg ártalmasok-e a szuperhősök a leszármazottaimra nézve, vagy vannak-e olyan okosak (naná!) az én gyerekeim, hogy helyén tudják kezelni a dolgot.

A végiggondolásban nagy segítségemre volt Férj is, aki szerint sok esetben épp én szoktam hangsúlyozni, hogy a gyerekek nem “hülyék”, csak gyerekek. Majd csak úgy mellékesen hozzátette: ha ez így van, ebben a kérdéskörben miért degradálom őket?Ezek után arra jutottam, hogy bár nekem továbbra sem szimpatikus ez a világ, de ha alaposan átbeszélem Négyessel a dolgot (vagyis, hogy ezek a történetek mesék, nem léteznek természetfeletti képességekkel bíró emberek, ha valakit megdobunk kővel, az bizony fáj, és ha nem értünk egyet valakivel, akkor eltérő véleményünk kifejezésének nem az a legbiztosabb módja, ha körbetekerjük pókhálóval), akkor nincs abban semmi rossz, ha kap egy-egy ilyen témájú játékot, plüssfigurát. Ezzel ismét bebizonyosodott számomra, hogy a gyerekek képesek a világ dolgait megérteni, ha az ő szintjükön beszélünk róluk. Nem kell mindenhol veszedelmet látni, a szülői példamutatás erősebb és hatékonyabb a külső ingereknél, még ha ezt néha nehéz is elhinni.

Így osztozok most a lakásunkon egy plüss Pókemberrel, egy szuperhősös párnával és ágyneművel, na meg egy-két pókemberes legóval, és bizton állítom, soha nem voltam még nagyobb biztonságban.

Hozzászólás