Soha nem tudhatjuk, mikor lesz szükségünk egy adag sós pálcikára, ezért mindig tartsunk otthon házi változatot, amelynek elkészítése egyszerű, gyors, a végeredmény pedig nagyon finom.
Karácsony előtt öt hétig voltunk betegek. “Kedvenc” betegségem, a hányás-hasmenéses járvány pusztított a családban, és amikor már azt hittük, túl vagyunk rajta, újra és újra visszatért, mindig máson kezdve a sort. Gyerekkel minden betegség szörnyű, de ez az a fajta betegség, amelyet még az ellenségemnek sem kívánnék, mert nagyon sokáig meg tudja keseríteni az érintettek és környezetük életét és szó szerint földhöz vágja azokat, akik elkapják.
Egy szó, mint száz, öt héten keresztül ápoltam folyamatosan a gyerekeimet és hordtam haza zsákszámra a ropit, mert akiken épp rajta volt a rontás, egyik sem igazán akart sem enni, sem inni, pedig a kiszáradás elkerülése végett muszáj lett volna. Az étel és az ital elutasításának kivédésére ilyenkor a legegyszerűbb sós rágcsa a legjobb, semmi fűszeres íz, ami megterhelné a gyomrot, viszont a só miatt egy idő után a betegek mégiscsak szájukhoz emelik a poharat és isznak.
És persze! Ennek a finomságnak is létezik házi változata, amelynek elkészítése igencsak egyszerű, a végeredemény pedig felettébb finom. Külön jópont, hogy gyorsan elkészíthető: ha véletlenül úgy alakul(!) – de ilyen egy ötgyerekes háztartásban nem fordul elő… áááááá, nem… csak napi szinten -, hogy nincs otthon sós pálcika, amikor felüti fejét a családban a nyavalya, akkor sem kell kétségbe esni, csak elővenni a receptet és röpke 20 perc alatt máris kész a fájós hasaknak gyógyírt jelentő ropi.
Természetesen nemcsak betegség idején vethetjük be ezt a rágcsálnivalót, hanem családi, baráti összejöveteleken is kiválóan megállja a helyét, és ha még mellé egy kis mártogatót/kencét is kínálunk jóféle nedűvel, mi leszünk a legjobb házigazdák messze a vidéken.
Házi sós pálcika
- 30 dkg finomliszt
- 10 dkg rétesliszt
- 1,2 dl víz
- 1 dl tej
- fél zacskó porélesztő vagy 1, 2 dkg friss élesztő
- 4 ek olívaolaj
- 1 kiskanál cukor
- 1,5 kiskanál só
- 1 tojás a lekenéshez vagy egy kis pohár víz
- nagyszemű sós, szezámmag, lenmag - opcionális
- Langyosítsuk meg a tejet és a vizet: adjuk hozzá a cukrot és az élesztőt. Hagyjuk felfutni.
- A többi hozzávalót keverjük össze, majd adjuk hozzá az élesztőt is.
- A kész tésztát vágjuk 6-8 kisebb darabra, nyújtsuk ki őket 3-4 mm vastag téglalappá és egy éles késsel vágjuk vékony csíkokra.
- Egyesével sodorjuk meg őket és helyezzük a nyers ropikat sütőpapírral bélelt sütőlemezre.
- Melegítsük elő a sütőt légkeverésen 185 Celsius fokra.
- Kenjük meg a pálcikákat egy felvert tojással vagy spricceljük le őket vízzel, mert csak így marad meg rajtuk a durva szemű só vagy szezám-, lenmag.
- Sütés előtt egy picit pihentessük a tésztát.
- Végül az előmelegített sütőben süssük aranybarnára a ropikat.
Most már csak azt mondd meg, hogy hogyan mérsz ki 1,2 dl vizet?? Különben jó ötlet! 🙂
Kedves Hajni!
Köszönöm, hogy ellátogattál a blogomra.
Nekem mindhárom mérőpoharamon jelezve van a 120 ml. De ha nem lenne, akkor a centis poharat használnám, aminek az egyik odala 2 cl-es, a másik 4 cl-es.
Üdv: Barbara
Köszi Barbara, de akkor nekem bénák a mérőpoharaim, mert egyiken sincs ilyen aprólékos beosztás… akkor marad a nagyjából. 🙂
Szia Hajni!
Szerintem az is pont jó lesz. 🙂
Barbara
Hát cumisüvegből, vagy csak úgy ránézésre.
Üdv!
Igen, a cumisüveg tényleg nagyon praktikus.
Barbara
…én minden ilyen folyékony dolgot a megmaradt cumisüvegekben mérek ki, érdemes egyet beszerezni, ha nincs ilyen maradék 🙂
Szia Kriszta!
Köszönöm, hogy benéztél hozzám.
Nekünk soha nem volt cumisüvegünk, de az ötlet tényleg szuper! Köszönöm, hogy megosztottad velem és az olvasókkal.
Barbara
Sziasztok, én mindig mérlegen mérem ki, úgyis elől van 🙂