Nem minden szemét, ami annak látszik: tollas barátainknak nagyon egyszerűen készíthetünk etetőket újrahasznosított alapanyagokból.
Önálló felnőtt életem előtt vidéken laktam a szüleimmel és az apai nagyszüleimmel. A házunkat hatalmas kert vette körül és bár a nagyszüleim halála után a kertet megfelezték a többi örökös miatt, még így is az egyik legnagyobb telek volt a környéken. Gyerekkoromban óriási gyümölcsfák nyújtózkodtak az ég felé a háztól távolabb eső sarkokban, alattuk termő cserjék burjánoztak, a középső részeken, ameddig a szem ellátott szőlőtőkék uralták a terepet. A maradék földön pedig nagymamám hatalmas veteményest gondozott tele minden földi jóval: vörös- és fokhagyma, paprika, paradicsom, tök, uborka, dinnye, sárga- és fehérrépa valamint különféle fűszernövények gazdagították az étkezéseinket. Idilli állapot volt.
Egy ilyen kertben a tél is csupa öröm volt. Főleg, hogy akkor még esett a hó… gyakran és sok. Egy ilyen fenséges paradicsom azonban nemcsak engem, mint gyereket vonzott, hanem a madarakat is. Mivel nyáron hozzá voltak szokva a terített asztalhoz, télen is gyakori vendégek voltak nálunk és mindig volt miért visszatérniük. Számtalan madáretető rejtőzött a kertben, egyszerűbb és bonyolultabb, házi készítésű és boltban vásárolt egyaránt.
A kert még mindig megvan – sokat változott, kisebb a dzsumbuj, több a pázsit és a szabad tér -, madarak is élnek benne, csak én nem lakom ott már régóta. Mi tagadás, hiányzik. De már más életem van és ezt is szeretem. Néha persze kimegyünk, a gyerekek rohangálnak, élvezik a szabadságot. Télen ritkábban jutunk ki, de olyankor külön program, hogy a konyhaablakból nézzük a madáretető körül összegyűlő kis tollas sereget és megpróbáljuk kitalálni, melyik milyen madár lehet.
A nosztalgikus hangulat megidézése végett úgy döntöttem, itthon is készítünk pár madáretetőt, méghozzá az újrahasznosítás jegyében. És ha a saját kis erkélyünkre nem is tudjuk kitenni őket, nem maradnak madarak nélkül, mert vagy az iskola/óvoda udvarán, esetleg a közeli kis parkban keresünk majd nekik helyet… és természetesen az élelem utánpótlásról sem feledkezünk meg a következő hetekben. (Ihletadó oldalak.)
1. Üveg és fakanál
Hozzávalók:
- befőttes üveg tető nélkül
- ragasztópisztoly/erős, széles átlátszó ragasztószalag
- színes szalag
- fakanál
Elkészítés:
- a fakanalat a nyelénél rögzítsük az üveg oldalára széles ragasztószalag segítségével vagy használjuk ragasztópisztolyt (a fakanál üvegen túl lógó részére/fejére tudnak üli majd a madarak)
- következő lépésként a fakanalat rögzítő ragasztószalagokat tekerjük át erősen két színes szalaggal, majd kössük meg őket: a fakanál így biztosan nem fog idő előtt leesni
- a szalagok végét csomózzuk össze és akasszuk fel a kívánt helyre
2. Konzervdoboz és spatula
Hozzávalók:
- üres konzervdoboz
- spárga
- spatula
- szalag (opcionális)
Elkészítés:
- a kivitelezés lépésről lépésre ugyanaz, mint az üveg+fakanál verziónál, csak ebben az esetben az üveget konzervdobozzal, a fakanalat spatulával, a szalagokat pedig spárgával helyettesítjük
- a konzervdobozt kedvünk szerint festhetjük, dekorálhatjuk, de hagyhajtuk eredeti állapotában is
- biztonság: ha attól félünk, hogy a konzervdoboz száján túl sok mag potyog ki, miközben tollas kis barátaink lakmároznak, egy erősebb műanyag lapból vágjunk ki egy akkora körlapot, mint a doboz szája. A kör aljából vágjunk le egy darabot, amelyet ragasztópisztoly segítségével rögzítsünk a konzervdoboz szájának alsó részéhez; ez a kis lap megakadályozza a magok kihullását az etetőből
Tejesdoboz
Hozzávalók:
- üres, kimosott tejesdoboz
- spatula a tetőnek
- szalag a felakasztáshoz
- dekorációs kellékek (papír, dekortapasz, öntapadós fólia, szalag stb., ami tetszik, ahogy jólesik)
- sniccer, olló, ragasztópisztoly
Elkészítés:
- készítsük elő a tejesdobozt: mossuk ki, a kupakját vágjuk le (a helyén keletkező lukat ragasszuk le egy darab papírral vagy ragasztószalaggal)
- a díszítés a fantáziákra van bízva: mi öntapadós fehér papírral borítottuk be a dobozt, majd dekortapasszal díszítettük, a legvégén pedig a tartósság érdekében öntapadós fóliával körbetekertük a kidekorált etetőt (de lehet festeni, matricázni, gombokkal, faágakkal díszíteni, a dekorációs lehetőségek végtelenek)
- az elejére és a hátára vágjunk a spatula szélességének megfelelő nyílást, majd dugjuk át rajta a spatulát (hátul nem kell nagyon kilógnia, de így biztosan stabilan fog állni a helyén)
- a doboz eléjére vágjunk egy nagyobb nyílást a sniccer segítségével
- a tetőhöz vágjuk méretre a spatulákat (mi elfeleztük őket), majd fessük le őket kedvünk szerint
- száradás után ragasztópisztoly segítségével a tetőt imitáló spatulákat rögzítsük a doboz felső, ferde részére
- vezessünk át egy szalagot a tető alatt, ezzel tudjuk majd rögzíteni a madáretetőt a helyén