Öt gyerekkel a rendezett élet a vágyálom kategóriába tartozik, de azért én kitartóan próbálkozom: egy jó naptár pedig már fél siker!
Pontosan egy évvel ezelőtt döntöttem úgy, hogy a családi életünk kordában tartásához a hangerőmön kívül szükségem van egy másik külső segítségre is, nevezetesen egy (vagy még inkább több) naptárra. Addig mindent fejben próbáltam meg összerakni, kibogozni, fontossági sorrendbe tenni, de idővel be kellett látnom, öt gyerek sok, a fejem pedig kicsi… mondjuk, ha hét lenne, az már talán elegendő lenne. A gyerekek szerint néha van is, például, amikor házisárkány üzemmódba kapcsolok, de szerencsére ez nem állandósult szerepem… még.
A megjegyzéses módszernek megvolt az az előnye, hogy csak a legfontosabb dolgok maradtak meg a fejemben, a többi a feledékenység jótékony homályába veszett és csak egyszer-kétszer fordult elő, hogy ránk telefonáltak valahonnan, mert nem mentünk el, nem vittük be vagy éppen nem hoztuk haza… például valamelyik gyereket. Na, ezek kivédésére kezdtem el falinaptárat és gyűrűs kalendáriumot használni. A módszer még nem tökéletes, mert telefonok így is előfordulnak, de most már legalább írásos bizonyítékom is van a hülyeségemre szenilitásomra. Hurrá! De a legnagyobb előnye mégis csak az, hogy így könnyebb visszakeresni, mit is felejtettünk el és hol is kell keresnünk a gyerekeinket, ha nem találnánk őket a megszokott helyükön.
Az elmúlt időszakban annyira belejöttem ebbe a naptáras dologba, hogy sikeresen megfertőztem vele a családtagjaimat is, így most már ott tartunk, hogy a gyerekeknek is vannak saját, külön bejáratú darabjaik, amelyeket így-vagy úgy – érettségi szintjüknek és vérmérsékletüknek megfelelően -, de használnak: összefirkálják, papírrepülőt hajtogatnak belőle, céltáblaként vagy rajzoláshoz alátétként alkalmazzák, de már láttam olyat is, hogy egy-egy fontos dátumot a nagyobbak megjelöltek benne, mondjuk a születésnapjukat ötvenszer bekarikázva, húsz piros felkiáltójellel megtámogatva… vagy azokat a nyári vakációs napokat, amikor végre megszabadulnak tőlünk.
Van persze közös családi példány is a konyhai mágnesfalon, amelyre minden fontos dátumot, programot rávések egyedi színkód alapján, csak még azt nem tudtam elérni, hogy használják is és ne az én szürkeállományomat vizsgáztassák nap, mint nap, vajon fel tudom-e hibátlanul sorolni az adott nap összes programját személyekre lebontva.
Amíg régebben biztosan a papírboltok polcain keresgéltem volna a naptárak között, hogy megtaláljam mindenki számára a legmegfelelőbbet, most elég az interneten körbenéznem az ingyenes letölthető példányok között és máris a kezünkben tarthatjuk a következő év legkedvesebb naptárait. (Bónusz: hangulatunktól és a gyerekeink számától függően akár minden hónapban új mintát akaszthatunk a falra a nyomtatható változatoknak hála, nem kell előre letölteni egy egész éves naptárt. Bár kizárt, hogy például Négyes lemondana a Star Wars naptárról mondjuk a vintage stílusú növényesért cserébe. Talán, ha felajánlanék neki néhány tábla csokit…)
Íme, a mi kedvenceink a 2017-es évre! A képekre kattintva az eredeti oldalon tudjátok letölteni a naptárakat.
#1 Star Wars rajongóknak
#2 Rajzos-kézírásos
#3 Vintage
#4 Hercegnős idill
#5 Minimalista
#6 Konyhatündéreknek
#7 Szimplán feketén-fehéren
Szia, ha már naptár… az elektronikus verziót nem próbáltátok? Pl. Cozi alkalmazás irtó hasznos, az egész család dolgai egyben, tennivalókkal, receptekkel, értesítésekkel/riasztásokkal. Nem régóta használom, de lenyűgöző.
Szia Kata!
Nem, még nem próbáltuk. Igazából a nyomtatható naptáraknak esztétikai értéke is van… vagyis leginkább az van, de jól van ez így. A filofax meg nekem bevált. Én ilyen analóg felnőtt vagyok egy digitális világban. 🙂
Boldog új évet!
Barbara
Szia! BÚÉK neked is 🙂 Semmi kifogásom az analóg dolgok ellen. Nekem is lóg naptár a konyhában (családi tervező néven fut), meg az íróasztalon is, és tényleg van esztétikai értéke (is). Csak gondoltam megosztom veled a digitális élményeim :), hiszen ez is segíthet rendezetté tenni egy nagy – vagy akár kis – család életét.
És egyébként köszönet a linkekért, van benne nekem tetsző. Kata
Szia Kata!
Megnéztem, tényleg szuper! 🙂 De ehhez nekem Nagyfiú kell, aki ért is hozzá… 🙂 De majd együtt kitaláljuk, hogyan tudjuk a legjobban hasznosítani. Én köszönöm a tippet, mert korábban nem is hallottam róla.
Barbara
Esetleg családi tervező naptárt 6 vagy 7 oszlopos variációban tudsz valahol? Köszi. Lilla
Szia Lilla!
Köszönöm, hogy benéztél hozzám.
Keresgéltem neked, de az ideális még nem jött szembe. Ha megtalálom, idelinkelem neked.
Üdv: Barbara
Szia!
Most bukkantam rá a blogodra, és falom a bejegyzéseket, hogy ti hogy csináljátok. 🙂 Itt négy gyerek van (remélem, több már nem lesz), 7 évestől 5 hónaposig, velük birkózom.
Én digitális anya vagyok, jórészben azért, mert amit papírra írok, azt elteszem/elveszítem/elfelejtem megnézni. 😀 A google naptárat használom PC-n és telefonon is. A kettő szinkronizálva van egymással és a Facebook-kal is, ezért megjelennek benne a születésnapok és események is, valamint amit a pc-n beírok, megjelenik a telefonomban is. Mivel a telefonom mindig nálam van, akárhol beírhatom a beírandókat, szülőin, villamoson, játszón, szopi közben, bárhol, ahol eszembe jut, nem kell otthon lennem hozzá, a papíralapú naptár előtt. Ráadásul előre értesítést küld minden bejegyzésről, és én választhatom ki, hogy egy nappal vagy öt perccel előtte. Az okostelefon kiváló találmány, számítógép, naptár, ébresztőóra, jegyzettömb és számológép egy darabban.
Köszönöm a blogot, nagyon jó és hasznos olvasmány, remélem, még sokáig csinálod. 🙂
Szia Krisztina!
Örülök, hogy benéztél hozzám és nagyon örülök, hogy tetszenek a bejegyzéseim.
Én abszolút analóg szülő vagyok, Férj informatikus, én meg bölcsész és ezt nem tudom letagadni. Én jobban szeretem a papír alapú naptárakat, mert a feljegyzés, az írás már eleve segít az esemény megjegyzésében. De szerencsére nem kell egyformának lennünk ahhoz, hogy mindenki megtalálhassa azt, ami neki a legjobb, ami hozzá a legközelebb áll, legyen szó, naptárakról, nevelési elvekről, bármiről.
Még egyszer nagyon köszönöm, hogy benéztél hozzám, remélem, máskor is találkozunk.
Üdv: Barbara