Miért jó gyereket vállalni?

Miért jó gyereket vállalni? Miért? Jó?

 

A gyerekvállalás fontosságáról megoszlanak a vélemények: pro és kontra rengeteg érvet lehet felsorolni, én természetesen a pro oldalon állok…, de megértem a másik oldalt is. A magasztos pátoszok helyett álljon most itt néhány praktikus – az élet naposabbik oldaláról megfogalmazott – ok, miért életbevágóan fontos vagy inkább jó egy vagy több gyerek vállalása (a szám helyzettől és alkalomtól függ…).

#1. szín

Nekem most éppen azért, mert különben alsónemű nélkül állnék a nappali közepén és nem tudnék elindulni egy találkozóra.

Mi köze a gyerekvállalásnak az alsóneműhöz? Csak annyi, hogy az én összes személyes darabom a mosógépben ázott és mind vizes volt… nagyon vizes, nekem pedig nagyon kellett sietnem egy fontos megbeszélésre. Mit tehet ilyenkor az ember? Mentőötlet után kutat mindehol… első körben Férj fiókjában. De Férj annyival szélesebb és nagyobb, mint én, hogy mindegyik darab leesett rólam. Ez tehát kilőve.

Miközben én futkostam, mint mérgezett egér, Férj – fülén a telefonjával egy konferenciabeszélgetés közepén – értetlenül szemlélte a vergődésemet… naná, hiszen pasiból van!

– Miért nem mész el a boltba, hogy vegyél néhányat? – súgta halkan.

– ???

– Te látsz is vagy csak nézel? Megvan, hogy nincs miben elmennem?! – gesztikuláltam felé a problémámat.

– Ja, én azt hittem, hogy a nincs-egy-göncöm-amit-felvehetnék van műsoron… – felelte halkan, nehogy a svédek is meghallják, hogy az asszony min dilemmázik felül utcai ruhában, alul pizsamagatyában.

 

 

Jöjjön hát a B-terv! Még szerencse, hogy van öt gyerekem és közülük az egyik már olyan magas, mint én, oké, hogy ellenkező nemű, ráadásul 30 évvel fiatalabb is, de mégis jobban hasonlít a testalkata az enyémhez, mint Férjé… és mily meglepő! az ő fiókja tele van frissen mosott, élre hajtogatott alsókkal. Nagyon rendes édesanyja van ennek a kölöknek, meg kell hagyni.

Mondjuk szolid púderszínű vagy virágos darab után hiába kutattam a komódban, cserébe viszont volt halálfejes, taxis, focis, smiley mintás a kupacban, de a sarokban megbújt egy hófehér, egyszínű, David Beckham száras gatya is, ami tökéletes választásnak bizonyult – hogy milyen indíttatásból vettem DB alsót a gyereknek, ez mondjuk rejtély – most azonban az életemet mentette meg.

#2. szín

A pizsamás-alsónadrágos kaland és a megbeszélés után úgy éreztem rám fér egy kis pihenés… mondjuk egy kis sport! Az egyetlen akadály, hogy Legkisebb – valamikor a távoli múltban – fogkrémet nyomott az edzőcipőmbe, és bár nagyon futhatnékom volt, azért annyira mégsem, hogy pasztás cipőt kapjak a lábamra.

Cipősszekrény kinyit, felesleges lábbeliket kiszór, mert tudtam, hogy valahol a mélyén ott rejtőzik Nagyfiú kinőtt/átnőtt, alig használt tornacipője (amelyet gondos anyaként eltettem a kisebbeknek), ami pont jó lesz az én 40-es lábamra. És tádááám! Vár a sportpálya, senki meg nem mondaná, hogy nem a saját, menő – mert milyen is lenne a gyereké, ha nem csúcsszuper? – cipőmben parádézok. (Arról nem is beszélve, hogy amióta Nagyfiú túlnőtt lábméretileg, lett egy szuper vízhatlan, bundás bakancsom is télvíz idejére és már nem fagyok meg szánkózás közben.)

#3. szín

Öltözködés, sport kipipálva, mi fontos még egy nőnek? Kiegészítők, ékszerek… Én nem vagyok egy nagy ékszergyűjtő, jó ha három-négy darabom van, de tuti, hogy ha kell, akkor egyik sem illik a kiválasztott ruhához vagy a hangulatomhoz.

Meghívást kaptam egyszer egy rangos bemutatóra, ahova dress code volt előírva. Pár óra alatt körbefutottam a fővárost a megfelelő ruháért, de kiegészítőre már nem futotta sem az időmből, sem a pénzemből. Mi legyen? Lemondjam, mert a ruha ugyan szép, de kiegészítők nélkül az egész mégis olyan snasz?!

Itt jött a képbe Nagylány. Pillanatok alatt készített nekem nyakláncot és karkötőt a szobájában fellelhető milliós darabszámú alapanyagkészletből.

 

 

Kicsit tartottam attól, hogy mit fognak szólni a jól láthatóan nem eredeti, nem méregdrága kiegészítőkre az esemény házigazdái…, de a vendégek megjegyzései őszintén megleptek: “Milyen nagyszerű ötlet, hogy a ruha pompáját ilyen egyszerű kiegészítőkkel hangsúlyozta ki még jobban!” Ja, persze, ha tudnátok, hogy a lányom üveggyöngyeiről beszélgetünk…

Ez persze csak a jéghegy csúcsa, a sort tovább folytathatnám az élethosszig tartó tanulással (az újra leérettségizhetnék, ha akarnék életérzéssel, ami ugye megfizethetetlen), vagy a félkezes főzés elsajátításával (amit még Gordon Ramsay is megirigyelhetne), arról nem is beszélve, hogy újra jár hozzám a Mikulás és a húsvéti nyúl (mert miért is hagyna ki, hiszen egész évben jó vagyok), ráadásul gyerekszámtól függően nő a szülinapok száma, ami ugye egyenes arányban áll a büntetlenül, alapos indokkal elfogyasztható torták számával…, de akinek gyereke van, az úgyis tudja.

Mindig mondtam én, hogy jó egy (két-három-négy-öt) gyerek a háznál.