Öt gyerek mellett sok az emlék, de kevés a hely: a zsugorított emlékmegőrzést pont nekem találták ki.
A múltkor a gyerekek bújócskát játszottak a lakásban, de egyszer csak félbeszakadt a játék és arra lettem figyelmes, hogy a hálószobából halk hangok szűrődnek ki, amelynek már semmi közük nem volt az addigi játékhoz, inkább valami titkos összeesküvés-félét véltem bennük felfedezni. Ezt az érzésemet megerősítette a következő pillanatban elém táruló látvány, amint az öt gyerek észrevétlenül próbált meg kisurrani a szobából, miközben nagyon dugdostak valamit a hátuk mögött.
Tényfeltáró kérdésemre aztán kiderült, hogy az általam rég elveszettnek hitt régi családi fotókat őrző dobozra bukkantak, amely számukra valóságos kincseket rejtett. Fekete-fehér és színes képeket a régmúltból, az első hajvágásaikról eltett hajfürtöket, az esküvői csokromból préselt virágokat, kórházi azonosító karszalagokat stb. Őszintén szólva, én nem vagyok egy gyűjtögetős típus – ellentétben Férjjel, aki legszívesebben mindent megőrizne, hátha egyszer még jó lesz valamire -, gyakran szelektálok. Ennek az egyik praktikus oka, hogy a lakásunk nem tágul a végtelenbe, egyszerűen nincs hova rakni a sok-sok tárgyat.
Önmagában véve nem az emlékek gyűjtögetése ellen van kifogásom – bár én sokkal jobban szeretem megélni a pillanatot, mint például lekapni fotó formájában, de megértem azokat, akiknek fontosak a kézzel fogható tárgyi emlékek -, inkább a kiterjedésük zavar és a tárolásuk okoz gondot. Ennek ellenére vannak családi mérföldkövek, amelyeket én is szeretnék megőrizni, de fotó helyett inkább valamilyen kreatív módon: ha az elkészítését is együtt csináljuk, akkor több lesz, mint egy egyszerű tárgy, akkor az alkotás folyamatával együtt igazi emlékké válik.
Sokáig kerestem az igazi megoldást a problémámra: férjen el kis helyen, jó, ha nemcsak egy doboz alján porosodik egy idő után, hanem van valami funkciója is akár, és ne egy egyszerű fotó legyen. Így találtam rá a zsugortechnikára… és mivel a 2016-os év sok szempontból fontos az életünkben (Nagyfiú gimnazista lett, Nagylány felső tagozatos, Legkisebb pedig elment oviba… és még megannyi más miatt), ezért valami olyasmit szerettem volna készíteni, ami megmutatja az idő múlását, de egy pillanatra meg is állítja azt. Így készültek el ezek a zsugorított kézlenyomatos kulcstartók, amelyek egyesítik mindazt, amiről eddig írtam.
A mintákat a gyerekek választották, én előrajzoltam, ők pedig kedvük szerint díszítették. Közös alkotás, csend, béke… – kívánhat ennél többet egy nagycsaládos édesanya? Ugye, hogy nem?!
Kézlenyomatos kulcstartók zsugortechnikával
Hozzávalók
- zsugorka (kreatív boltokban kapható hőre zsugorodó fólia)
- alkoholos filctoll
- színes ceruza
- olló
- minták (van, aki fejből is gyönyörűeket rajzol, de az nem én vagyok)
- lyukasztó
- kulcskarika
Elkészítés
- tervezzük meg, mit szeretnénk, mekkora méretben (kb. 40-50 százalékkel kisebbre megy össze sütés közben a kivágott fólia)
- a készt tervek alapján alkoholos filctollal rajzoljuk fel a kiválasztott minta körvonalait
- színezzük ki kedvünk szerint
- ha szeretnénk rá lukat, azt mindig sütés előtt kell kilukasztani
- a zsugorfólia utasítása szerint járjunk el a sütésnél
Tipp
- zsugortechnikával számtalan más jópofa tárgy is készíthető, például hűtőmágnes vagy medál (ezek az apróságok nagyszerűen megfelelnek iskolai vásárokra vagy akár ajándékba is: személyes, egyedi – még egy ugyanolyat tuti nem tudok előrajzolni és gyorsan elkészül)
Hasznos infók (amikre csak próba közben rá az ember)
- alufólia helyett én sütőpapíron sütöttem a zsugorfóliát, mert azt nehezebben kapja fel a sütőben lévő légfuvallat, így nehezebben ragad rá a sütő oldalára a zsugorka
- a használati utasításban lévő idő nem mérvadó, addig kell sütni, amíg a sok csavarodás után újra szinte teljesen kisimul a munkadarab, de azután nagyon gyorsan kell kivenni a sütőből, ha le szeretnénk egy súlyosabb tárggyal nyomtatni, hogy teljesen kilapuljon (ha késlekedünk, eltörhet a már majdnem kész mű)
- kéznyomatnál ne nagyon vágjuk ki az ujjak közötti részt, mert az ujjak addig-addig csavarodnak sütés közben, hogy összegabalyodhatnak, az eredemény pedig minden lesz, csak nem szép