Stressz(ment)es reggelek gyerekkel?

Öt gyerekkel is lehetnek a reggelek stresszementesek…, főleg ha nem ébresztem fel őket.

 

Sokan kérdezgették már tőlem, mi a titka, hogy derűs és vidám legyen a reggel a gyerekekkel és a ne a kapkodás, idegeskedés nyomja agyon ezt az időszatot.

Honnan tudhatnám? Öt gyerekem van, stresszmentes reggelhez még nem volt szerencsém az elmúlt tizenhárom év alatt. Oké, ez így túlzás, mert alapjában véve nincs gond a reggeleinkkel, különösen, ha nem ébresztem fel az aprónépet…, mert ha mégis szembemegyek a józan ésszel és csőstül magamra rántom az összes leszármazottamat és mellé még Férjet is, nos akkor azért szokott lenni ez+az, amelytől rendre redőkbe szalad a homlokom, de a végére mindig minden elsimul… legkésőbb addigra, amikorra levonul mindenki a színről és van időm három mély levegővétellel visszaállítani a vérnyomásomat a normális szintre… kivéve, ha a sarokban meglátom az itthon hagyott iskolatáskát(!), tornazsákot, uzsonnásdobozt, napközis kikérőt, mert akkor nemcsak a vérnyomásom hagyja el újra földkörüli pályáját, hanem én is és őrült tempóban rollerezek a feledékeny delikvens(ek) intézeménye(i) irányába, hogy még épp időben átadhassam a spontán hátrahagyott felszerelést.

Igen, tudom, a gyereknek saját kárán kell megtanulnia felelőtlenségének következményeit, de sokkal jobb az nekem és a családi hangulatnak is, ha adok egy kicsit a testmozgásnak és nem azon morgok délután, hogy mi a csudáért nem volt képes magával vinni a cuccát (Nagyfiú) vagy órákon át bámulni egy búbánatos gyerekarcot a bekapott figyelmeztetés miatt (Nagylány).

Mi kell a kiegyensúlyozott reggelhez, amelytől egész nap bombaformában érzed magad? A Girl Power blog szerzője egy nagyon jó kis listát állított össze, csupa hasznos, megvalósítható tanáccsal. Hogy néz ki ez öt gyerekkel? Hát így!

#1 Legyen rituáléd!

Őszintén? Másból se áll az életem, csak rituálékból: gondosan, aprólékosan tervezett napokból, órákból, percekből, amelyeket aztán laza kézmozdulattal felülír az élet, de papíron megfogalmazott rituálékra akkor is szükségem van, mert valószínűleg máskülönben már megbolondultam volna a siserehad mellett. Szóval, ez kipipálva… papíron legalábbis. Mert a megvalósítás… nos…

A szakemberek szerint szoros összefüggés van a reggelek alakulása és a következő órák hangulata között: vagyis ha kiegyensúlyozott, kellemes elemekkel tarkított a reggeli rituálé, akkor attól az egész nap mosolygóssá, pozitív hangvételűvé lesz lehet…, nekem ebbe egy kicsit bezavar, ha reggel hétkor szembesülök vele, hogy tegnapelőttre kellett volna beszereznem tizenkét különböző színű porpasztell krétát és a családi vakáció legjobb pillanatát ábrázoló A3-as képet is készíteni kellett volna már velük, bizonyítandó, hogy mennyivel jobban színeznek, mint a zsírkréták…

Egy ilyen szituáció után a napom minden, csak nem kiegyensúlyozott és kellemes elemekkel tarkított, viszont nagyon látványosan tudnék rituális harakirit elkövetni az étkezőben a készülő plakát felett a tavalyról maradt töredék zsírkrétákkal, miközben arról próbálom győzködni őket, hogy viselkedjenek porpasztellként és ne hagyjanak cserben.

Mivel a fentiekhez hasonló események nálunk napi szinten ismétlődnek, ezért tulajdonképpen a reggeli rituálé (=aktuális probléma felismerése kávé előtt-agybaj-cselekvés) kialakításával, a gyerekeimnek hála, nincs különösebb gondom, csak megfelelő szemszögből kell nézni az eseményeket. Végül is minden hozzáállás kérdése, pláne egy nagycsaládban…

#2 Mozogj!

Na, ezzel nincs gond. De tényleg! Öt gyerek mellett hogyan is lehetne? Amióta szülő lettem, szinte folyamatosan mozgásban vagyok (ez különösen annak fényében vicces kicsit, hogy világ életemben fel voltam mentve testnevelésből tekintettel a szívbetegségemre) és a gyerekeimnek hála néha még éjszaka sem kell lemondanom a testmozgásról.

Egyetlen apró bibi van, hogy én a hozzáértők által javasolt reggeli laza, átmozgató jóga/tánc helyett a következő mozgásformák közül választhatok, vagy még inkább egyszerre gyakorolhatom az összeset:

• néhány perc gyorsított tempójú asztal körüli futkározás, amely közben kikészítem mindenkinek a reggelijét, helyükre varázsolom az iskolások szépen összekészített uzsonnásdobozait
• teljes testet és idegrendszert átmozgató rész, amelynek során kamasz Nagyfiút lebirkózom az ágyról, álló helyzetbe tornázom és kitámasztom valamivel
• nagy koncentrációt és gyors mozdulatokat igénylő kéz- és csuklóedzés, amikor is a mosakodáshoz és öltözködéshez összenyalábolom és hadrendbe állítom a kisebbeket (ebben a szakaszban rendkívül fontosak az összeszedett és gyors mozdulatok, hogy a sorból kidőlőket időben elkapjam az egyik kezemmel, miközben a másik kezemmel a folyton izgő-mozgó Legkisebb lábára próbálom meg felügyeskedni a zoknit, ezzel egy időben Négyes derekára igazítani a folyton félrecsúszó nadrágját és Középsőre rávarázsolni a már felvett pólója alá az atlétatrikót…)

Nagylány nem véletlenül maradt ki a felsorolásból, ő a lehetőségekhez mérten igyekszik kivonni magát ebből az össznépi játékból, s egyszerűen a pálya széléről drukkol nekem… lehetőleg csukott ajtó mögül.

#3 Meditálj!

 

Alapjában véve ennek a pontnak a megvalósításával sincs probléma, mondjuk az ideális feltételekkel (egyedül, csendben) akad némi gondom, de magával a folyamattal például soha. Minden reggel ugyanis perceken át tudok meditálni azon, miért is vállaltunk öt gyereket, miközben azt hallgatom, hogyan vívnak vérre menő csatát a fogkefékkel a fürdőszobában, vagy hogyan kergetik végig a kisebbek Nagyfiút harsány csatakiáltások közepette a lakáson, mert megette az utolsó, reggelire szánt muffint is egy óvatlan pillanatban.

A szakemberek szerint a meditáció lényege az elme összerendeződése, amelynek révén az ember kreativitása határtalanná válik. Ezt csak alátámasztani tudom: a gyerekeim száma feletti elmélkedésem után minden reggel hihetetlen mennyiségű kreatív energiát tudok megmozgatni, hogy minél előbb a bejárati ajtón kívül tudjam az összes családtagomat és láss csodát, utána még az elmém is összerendeződik, mert amúgy e két fogalom: ép elme és rendezettség egy térben és időben való jelenléte öt gyerekkel és Férjjel kiegészülve számomra ismeretlen konstelláció.

#4 Egyél és hidratálj!

Abszolút egyetértek a szakemberekkel abban, hogy a megfelelő mennyiségű és minőségű reggeli és folyadékbevitel kulcsfontosságú módja, hogy testemet, lelkemet kellően felkészítsem az előttem álló napra.

Ennek megfelelően igyekszem is megfelelni az “Egyél és hidratálj!” szlogennek… oké, hogy nem az ébredés utáni első órában, ahogy az erősen javasolt, de hát semmi sem tökéletes. Ja, és hogy bőséges reggelire gondolnak az Egyél! címszó alatt? Ja, hogy két csoffadt salátalevél és egy félig bontott joghurt nem számít annak? Mondtam én, hogy semmi sem tökéletes. De legalább eszem…, ha eljutok valamikor bevásárolni.

Az igazság az, hogy amióta másfél kamaszt nevelünk, a hűtőnkben még nem láttam ennél több ételt egyszerre, pedig minden héten egyszer akkora nagybevásárlást tartunk, hogy a megvásárolt élelmiszermennyiségből a pénztárosok mindig arra következtetnek: másnap tutira eljön a világvége, mi pedig épp az atombunkerünk készleteit töltjük fel a túlélés reményében. És akkor a napi kiegészítő bevásárlásokról még nem is beszéltem.

A hidratálás még ennél is egyszerűbb: vagy kívülről jön az áldás, mert olyan nincs, hogy a reggeli tömegrendezvényen az öt gyerek közül egy se öntse ki az innivalóját és én persze mindig a legjobb helyen állok, hogy a lehető legkevesebbet kelljen feltörölni a kiömlő folyadékból a padlóról (=rám ömlik az összes), vagy fogmosáskor jutok a kellő mennyiségű hidratáló folyadékhoz, amikor meghallom, hogy mi mindent kéne még az indulás előtt öt percben beszereznem, megcsinálnom, elővarázsolnom és meglepetésemben a fogmosóvizet kiköpés helyett lenyelem.

#5 Légy pozitív, tűzz ki célokat, beszélj a szándékaidról – magadnak!

 

Szerencsére a szakértők szerint itt nem kell nagy horderejű dolgokra gondolni, elég apró célokat magunk elé kitűzni, például, hogy az adott nap fókuszált/hatékony leszek, gyorsan végzek a teendőimmel stb. Mi lenne, ha nagy horderejű dolgokra gondolnának? Öt gyerekes édesanyaként úgy tűnik az ingerküszöböm kicsit máshol van, mint a szakértőknek.

Amúgy ez a pont a kedvencem, mert ez öt gyerekkel (sőt, ha jobban belegondolok, öt gyerekkel még inkább) hiba nélkül megvalósítható, mert ha a szándékokról való beszélgetés – ráadásul önmagunkhoz való megfogalmazás formájában – a stresszmentes reggelek egyik alappillére, akkor én tuti nyerő vagyok, mert egész reggel mást se csinálok a gyermekeim körében fél órán keresztül, mint az aznapi szándékaimról és céljaimról beszélek…, bónuszként pedig nyugodtan elmondhatom, hogy ez a hegyibeszéd rajtam kívül senki mást nem érdekel.

Mint a fenti példa is mutatja, nekem egyetlen tevékenységemmel a két legyet egy csapásra elv alapján sikerül egyszerre megvalósítanom a stresszmentes reggel két fontos pontját, így ez a pont is kipipálva… hurrá!

#6 Készíts stratégiát!

A reggeli stratégiakészítés lényege, hogy a nap gördülékeny legyen, ne akadjunk el a teendők sűrűjében. E pont része a negatív lista készítés is, vagyis, hogy mire mondunk majd nemet a nap folyamán, hogy legyen saját magunkra is időnk. Érdekes módon a gyerekeim minden reggel ripsz-ropsz megvannak a negatív listával (igazából mondaniuk sem kell, kívülről fújom az összes tételt, de pechjükre, amikor épp belekezdenének a felsorolásba, beveszem a pont-nem-érdekel tablettát), nekem ez sehogy sem nehezebben megy…

Igazából ezt a pontot is elintézhetem egy laza kézmozdulattal, hiszen nagycsaládos édesanyaként mindenre és mindenhez van stratégiám, tervem, térképem, még ahhoz is, amihez valójában nincs. Kár, hogy a lista olyan hosszú, hogy hamarabb lemegy a nap, mint hogy a második oldal végére érnék, de így legalább az előző bekezdésben foglaltak is teljesülnek: tudok mire nemet mondani…, ha nem is önként…, de ne legyünk telhetetlenek.

#7 Küzdd le a legnehezebbb feladatok elsőre!

Az a mondás, hogy ha a legnehezebb feladatokkal kezdi a napot az ember és sikerrel veszi az akadályokat, akkor onnantól nincs megállás, viszi előre a lendület és a többit már a kisujjából kirázza.

És igen! Ha végre sikerül Nagyfiút kivakarnom az ágyból anélkül, hogy az ágy helyett az első vízszintes felületen ismét átadná magát az alvásnak, s Nagylányt rávenni az öltözésre anélkül, hogy nekem kéne a két kicsi kacsójába tenni az összes ruhadarabját a zoknitól a hajpántig, valamint a kisebbeket lebeszélni arról, hogy ne most álljanak neki megépíteni a világ legmagasabb legótornyát, és e folyamat végén épen, egészségesen és derűsen mindenkit kipaterolnom a lakásból, nos, akkor tényleg úgy érzem, hogy innen már csak felfelé vezethet az út, s három adag szennyes kimosása, kiteregetése, két mosogatás (ki- és bepakolással együtt), a nappali közepén felhalmozott játékkupac szétválogatása és helyére pakolása, az aktuális ügyek intézése (számlaügyintézés, posta, bevásárlás), valamint egy kis főzés-sütés egyszerű gyerekjáték, sima ujjgyakorlat. Néhány blogposzt megírása (a csináld magad ötletek megvalósítása közben összeragasztózott asztal újrafényezése, a falra fröccsent festék eltűntetése, a sütő falára tapadt zsugorfólia levakarása, valamint a rosszul sikerült ételek utáni szagtalanítás, rosszabb esetben konyharenoválás) pedig maga a jutalomjáték…

#8 Kelj fel egy órával korábban!

A koránkelést sokan dicsérik: egy órába rengeteg minden belefér, például a fenti rituálék összessége, ráadásul sokkal kipihentebben tudsz nekivágni a napnak…, persze csak akkor, ha az eddig bejáratott időpontnál egy órával korábban feküdtél le. Ez rám nézve annyit jelentene, hogy egy ágyneművel kevesebbet kellene mosnom a jövőben, mert ha a mostani időpontnál akár csak egy fél órával is korábban kelnék, akkor már kár is lenne lefeküdnöm, ergo az ágyneműm is tiszta maradna.

Ezen azért van még mit csiszolni, de ha végignézek a listán, azt mondhatom: e pont kivételével minden egyéb feltétel adott, hogy stresszmentesen induljon a napom, hogy mégsem így érzem néha, akkor a hiba valószínűleg az én készülékemben van. Vagy mégsem?

Ha tetszett, amit olvastál, iratkozz fel a hírlevelemre, vagy csatlakozz a facebook oldalamhoz és a Mom With Five – Pont jó szülők vagyunk! csoporthoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is!

Szereted, amit csinálok? Hívj meg egy kávéra, támogass a Patreonon!