Utazós játékok unalom ellen

Utazós játékok nélkül hosszabb távra autóba ülni öt gyerekkel olyan, mintha önként magunkra rántanánk egy tomboló hurrikán minden előre látható következményét.

Na, pont ezért próbáljuk meg elkerülni ezeket a helyzeteket és minden eshetőségre felkészülve annyi utazós játékot igyekszünk magunkkal vinni, amennyit nem szégyellünk. Egyetlen dolog akadályoz meg abban, hogy a gyerekszobák teljes tartalmát bezsúfoljam a kocsiba: ha mindannyian benne ülünk, akkor már egy tűt sem lehet leejteni benne.

Nagycsaládos életünkben két alkalommal következett be érezhető minőségi javulás: egyszer, a lakásfelújításunk után, amikor az egy közös gyerekszobából négy lett, másodszor pedig akkor, amikor vettünk egy autót. Megvásárlásának legfőbb oka az volt, hogy már nem volt annyi kezünk, amelyekkel a közös utazásokhoz szükséges koffereket magunkkal tudtuk volna vinni, arról nem is beszélve, hogy több gyerekünk volt, ahány nyakunk, ahova felkaphattuk volna őket, amikor rájuk tört a gyaloglásellenes hiszti.

Tehát vettünk egy kocsit és abba a boldog tudatba ringattuk magunkat, hogy ezzel megoldódott minden gondunk, innentől kezdve a közös utazások idejére már csak az élvezet marad. Ahogy azt az egyszeri, naiv szülőpár gondolja. Soha ekkora terhet nem vettünk még a nyakunkba – na, jó, de, amikor öt gyereket vállaltunk, de akkor legalább nem voltak téveszméink a ránk váró jövővel kapcsolatosan, soha nem hittük, hogy könnyű lesz~~, mondjuk azt se, hogy ennyire nehéz~~ -, mert majd féltucat gyereket lefoglalni egy pár percnél hosszabb ideig tartó autóút alatt, na, az a szülői kihívás magasfoka.

A probléma gyökere

Azon túl, hogy gyermeki létükből fakadóan nyilvánvalóban nehezebben viselik egy több órás út fáradalmait, a csemetéim nem azok a szobanövény típusúak (lerakom egy helyre őket és még öt perc múlva is ott vannak), lételemük a mozgás és valljuk be őszintén, ez egy autóban igencsak nagy hátrány, ráadásul Nagylány időről-időre még rosszul is lesz, tengeribeteg.

Adott ugyebár egy térfogatilag elég pontosan behatárolt jármű, öt gyerek igencsak különböző ízléssel és két szülő, akiknek igen hamar kocsányon tudnak lógni az idegei a két hátsó üléssoron zajló eseményektől. Az idegrendszerünk megóvása érdekében csakis olyan játékok jöhetnek szóba, amelyek nem zajkeltőek – az nálunk úgyis alap… mármint a zaj -, lehetőség szerint laposak, vagy legalábbis nagyon kicsire és ezen felül egymásba csomagolhatóak. A kizáró tényezőket figyelembe véve nem sok versenyzőnek van esélye a túlélésre, a ceruza és papír kombó önmagában viszont elég unalmas. Na, itt jön képbe a szülői kreativitás, aminek öt gyerek mellett kvázi kiapadhatatlannak kell(ene) lennie. (Ihletadó oldalak: itt és itt.)

Amőba a zacskóban

Hozzávalók

öntapadós textilszalag (Fabric Tape)
natúr/világos egyszínű textilzsák (én 13×18 cm-eset használtam)
2×40 cm-es színes szalag
8-10 darab kétféle színű üvegkavics

Elkészítés

vágjunk le az öntapadós textilszalagból négy darab, a zsák szélességénél egyenként egy-egy cm-rel rövidebb darabot
tervezzük meg a helyüket, ha elégedettek vagyunk az eredménnyel, vegyük le a hátukról a védőcsíkot és ragasszuk fel őket a helyükre
jó erősen nyomjuk rá a textilszalagokat a zsák felületére (a tökéletes tapadás érdekében langyos vasalóval egy ruhán keresztül át is vasalhatjuk az elkészült zsákot)
a zsák szájába fűzzük bele a megkötéshez szükséges szalagokat
ne feledkezzünk meg az üvegkavicsokról

Tipp

az amőba tartózsákja olyan egyszerű, hogy akár otthoni maradék anyagból is elkészíthetjük, így igazán költséghatékony játékhoz juthatunk rövid idő alatt (vagy beszerzünk egy jófej anyóst, mint jelen esetben én is tettem, aki megvarrja helyettünk)
üvegkavics helyett amőbázhatunk festett kövekkel, gombokkal vagy egyszerű karton korongokkal is (a lényeg, hogy két jól megkülönböztethető színt válasszunk)
a zsákba az üvegkavicsok mellé belefér néhány színes ceruza, radír, sőt még akár néhány ív papír is összehajtogatva

Bár a gyerekeim szerint unalmas a papír-ceruza kombináció, én ennek ellenére nem vetem meg e párosítást, csak jól kell tálalni… például néhány klassz rejtvény formájában.