Néha kell egy kis extra a stresszes hétköznapokra: egy fenséges péksütemény sokat lendíthet a hangulatunkon.
Öt gyerek mellett szükségem van valamire, ami megnyugtat, ami mosolyt csal akkor is az arcomra, amikor a homlokom körül viharfelhők gyülekeznek a körülmények miatt… és nálunk mindig akadnak körülmények.
A sütés-főzés sok ember számára jelent kikapcsolódást a stresszes hétköznapokból. Mondhatnám azt, hogy ez velem is így van, de nem lenne igaz… engem ugyanis a végeredmény nyugtat meg: egy finom péksütemény, a kedvenc kávém, egy jó könyv és a kanapé hívogató sarka… Ennyi elég is a ahhoz, hogy ellazuljak – és elfelejtsem: Nagyfiú megint úgy kihozott a sodromból, hogy testen kívüli élményem volt; Nagylány úgy affektál, hogy talán az idén először nem kell szőrtelenítenem, mert minden szőrszálam kihullik magától; Négyes és Középső már megint hegylakósat játszott, aminek a lényege, hogy a végén csak egy maradhat; Legkisebb meg még álmában is dacol -, de az ide vezető utat szívesen kihagynám.
De nincs szerencsém, mivel én tetszelgek a szülői szerepben, ezért ahhoz, hogy ez az idilli állapot bekövetkezzen, kénytelen vagyok a sütő elé állni és sütni és persze az sem árt, ha valahogy megszervezem, hogy a gyerekek valami tuti programra menjenek a nagyszülőkkel ez idő alatt és után, mert akkor hiába az előkészület, idillről szó sem lehet… és még csak süti sem marad.
Mostanában a péksütemények ejtenek rabul, mert mégsem az a nyilvánvaló édesség, de nem is egy szelet kenyér. Én nem szeretem a töltött, krémes változatokat, én a vajas csodákért vagyok oda. Ezért is esett a választásom a következő receptre, amelyet először itt olvastam. És beleszeretni egy pillanat műve volt csupán… és nem csak nekem.
Mézes-vaníliás koszorú
- Tészta:
- 10 dkg olvasztott vaj
- 3 dl tej
- 2,5 dkg friss élesztő vagy másfél zacskó porélesztő
- 7,5 dkg cukor
- 1 csomag vaníliás cukor
- 1 csipet só
- 55 dkg liszt
- Töltelék:
- 5 dkg puha vaj
- 2 csomag vaníliás cukor
- A tészta megkenéséhez:
- 1 tojássárga
- 2 teáskanál tej
- Szirup:
- 8 ek méz
- 8 evőkanál víz
- Az összes hozzávalót a vaj kivételével rakjuk a robotgépbe.
- Gyúrjuk egynemű tésztává, majd több részletben adagoljuk hozzá az olvasztott, kihűlt vajat.
- Dagasszuk ki jó alaposan a tésztát.
- Ha kész, langyos helyen, letakarva kelesszük a kétszeresére.
- A megkelt tésztát borítsuk a munkafelületre (nem kell lisztezni).
- Gyúrjuk át óvatosan, majd osszuk két egyenlő részre.
- Nyújtsuk ki őket egyenként kb. 25x40 cm nagyságú téglalappá.
- Kenjük meg őket a puha vajjal és osszuk el rajtuk igazságosan a vaníliás cukrot.
- Mindkét tésztalapot hosszanti irányban hajtsuk félbe és egyszer-kétszer menjünk át rajta a sodrófával.
- Vágjuk belőlük kb. 2 cm-es csíkokat hosszanti irányban.
- Felezzük meg a csíkokat - szintén hosszanti irányban - úgy, hogy a tetején maradjon egy kis rész, amit nem vágunk ketté.
- Fonjuk össze a csíkokat és formázzunk belőlük koszorút.
- Melegítsük elő a sütőt 180 Celsius fokra és béleljünk ki sütőpapírral két sütőlemezt.
- Helyezzük a koszorúkat a lemezekre, kenjük meg őket a tejjel higított tojással és hagyjuk pihenni negyed órát.
- Készítsük el a szirupot: a vizet melegítsük össze a mézzel.
- Tegyük a tepsiket a sütőbe és süssük aranybarnára a koszorúkat, majd a sütőből kivéve, még forrón öntsük le az előre elkészített sziruppal.
Ebből az adagból tíz méretes koszorú lesz.
Mennyi pontosan a 2,5 friss eleszto ? Hany dkg ?
Kedves Krisztina!
Köszönöm szépen, hogy benézett hozzám a blogra.
Elnézést a figyelmetlenségemért, lemaradt a 2,5 után a mértékegység. Természtesen 2,5 dkg-ról van szó.
Köszönöm, hogy szólt.
Barbara