Nincs húsvét locsolóversek nélkül. Néha azonban nem árt egy kis újítás.
Én és a húsvét nem vagyunk nagy barátok, már ami a népszokásokat illeti, de négy fiú édesanyjaként – annak ellenére, hogy a locsolkodást nagycsaládilag kihagyjuk – semmiképpen nem kerülhetem el a sorsomat: bár kölnivíz nem kerül, de azért, hogy legalább szóban meglegyen az élmény és az illúzió a kisebbek kedvesebbnél kedvesebb versekkel szoktak előhozakodni, Nagyfiú már nem nagyon erőlteti meg magát ilyen téren sem, de azért ő is el szokott dörmögni valamit az orra alatt.
– Nem, nem úgy van, előbb jön a nyuszi, aztán a bárány!
– Dehogy! Fordítva van, nem emlékszel?
– Rosszul tudod, hagyjál, teljesen összezavarsz!
– Kérdezzük meg édesanyától, ő biztosan tudja!
– Megbolondultál? Hol marad akkor a meglepetés?!
Ilyen és hasonló párbeszédek szűrödtek ki a gyerekszobákból a napokban, miközben Középső és Négyes lelkesen gyakorolta a legújabb locsolóverseket. Én persze úgy tettem, mintha semmit sem hallottam volna, de az elcsípett mondatfoszlányok alapján az internet segítségével megkerestem a kérdéses verseket és kinyomtatva Férj asztalára csempésztem, hogyha mégis elakadnának a gyerekek, legyen kihez fordulni segítségért.
Versözön
Jöjjön egy szubjektív válogatás az évek során hallott, szívemnek legkedvesebb versek közül (lesz köztük klasszikus, aranyos, rövid és modern is)!
Itt a tavasz, lágy szellő
futkos a fák között,
Minden erdő, minden rét
szépen felöltözött.
Virág nyílott százféle,
hetedhét határon,
A legszebbet, azt mondták,
e házban találom.
Drágakő a levele,
kelyhe aranyból van.
Azért jöttem ma ide,
hogy őt meglocsoljam.
Rózsa, rózsa, szép virágszál,
Szálló szélben hajladozzál.
Napsütésben nyiladozzál,
Meglocsollak, illatozzál.
.
.
Nyusziháton lovagolva messze földről jöttem,
ahány lánnyal találkoztam, mindet megöntöztem.
Ne féljetek, nem maradhat ki a jóból senki,
Locsolásért szeretnék egy piros tojást csenni.
Kinyílott az aranyeső, ibolya és jácint,
Szép tavaszi virágillat a lányokhoz csábít.
Kisvirágok leheletét elhoztam tenéked,
Illatos cseppjeit permetezve mérem.
Hulljon hát a harmat a legszebb virágra,
Ennek a háznak gyönyörű lányára.
Itt vagyok,
Friss vagyok,
Máris sorba állok.
Csak egy kicsit meglocsollak,
Aztán odébb állok.
.
.
Azt olvastam ma reggel az interneten,
Hogy ezentúl a locsolás ingyen legyen.
Nem jár érte piros tojás, csoki csibe
Pálinkából is ezentúl csak kicsike.
Nem bánom én, ajándékot úgyse kérek,
Hisz a lányok errefelé olyan szépek.
Nagy örömmel teszem, ami az én dolgom,
Csak azt mondjátok meg, szabad-e locsolnom?
Verset kéne mondani mostan,
Persze rögtön, itt, s nyomban.
Lenne benne nyúl, tojás,
Kölnivíz meg egyebek,
Hogy a hallgatók garantáltan boldogok legyenek.
De ha már ezt felsoroltam,
A szót tovább minek is nyújtsam,
Felteszem inkább a kérdést,
És ezzel le is zárom a kérdést:
Szabad-e locsolni?
Én még kicsi vagyok,
Verset ezért nem is tudok.
De majd jönnek a nagyok,
Aztán majd mondanak azok.
.
.
Ti milyen verssel készültök?