Az ENSZ kezdeményezésére minden év március 22-én ünnepeljük a víz világnapját.
“Víz! Se ízed nincs, se zamatod, nem lehet meghatározni téged, megízlelnek, anélkül, hogy megismernének. Nem szükséges vagy az életben: maga az élet vagy.”
(Antoine de Saint-Exupéry)
A családom ezerrel szállal kötődik a vízhez. Édesapám és Nagyfiú szenvedélyes horgász (valamikor én is az voltam, de ma már nincs időm rá), Férj profi vitorlázó, aki megpróbálja a gyerekeinknek is átadni a vízen suhanás semmihez sem fogható élményét. Az sem véletlen, hogy amikor a nyári családi nyaralást tervezem, a gyerekek mindig kikötik: csak olyan helyre mehetünk, ahol van víz, vagyis lehet úszni, pancsolni, strandolni.
Lehet ez egy tó vagy folyó melletti szállás vagy egy medencékkel sűrűn telerakott szálloda, de igazából az is megfelel nekik, ha a kibérelt apartman kertjében fel van állítva egy pancsolásra alkalmas kisméretű medenceszerűség, a lényeg a víz közelsége… egyszóval le se tagadhatnánk, szeretjük a vizet.
A világnappal a nemzetközi szervezet célja, hogy felhívja a világ figyelmét: bolygónk édesvízkészlete nem kifogyhatatlan forrás. Tisztaságának megőrzése érdekében jóval nagyobb figyelmet kell szentelnünk a környezetünk védelmére is, hogy a következő képeken látható csodálatos helyszínek még sok-sok évszázadon keresztül fennmaradhassanak.
A szivárvány színeiben pompázó Nagy Prizma forrás a legnagyobb meleg vizű forrás az amerikai Yellowstone Nemzeti Parkban. Átmérője 90 méter, mélysége pedig 50 méter. A forrás káprázatos színeit a vízben élő, hőséget kedvelő baktériumok adják. A csillogóan kék középső részen a hőmérséklet 87 Celsius fok.
Az indonéz Kelimutu vulkán tetején 3 tó található, mindegyik más színű. A helyiek mindhárom tónak külön nevet adtak: az Idősek tava kék színű, A fiatal férfiak és lányok tava zöld színű, az Elvarázsolt tó pedig néha vérvörös, néha fekete színű. A három tó hőmérséklete és kémiai összetétele is különböző.
A Québec szemének is nevezett tó több százmillió évvel ezelőtt, a triász időszakban keletkezett egy meteorbecsapódásnak köszönhetően. A víztározó által körülvett belső sziget nem hivatalos neve: Bábel-hegy. A tó területe több mint 2000 négyzetkilométer. (Maga a többszörösen gyűrűs szerkezetű kráter, ahol a tó is található, körülbelül 100 kilométer átmérőjű.)
A fekete és nyúlós La Brea tó Trinidadban a világ egyetlen természetes kátrány és bitumen lelőhelye. Maga a tó két hasadék között fekszik, ahonnan a föld alatt rejtőző olaj szivárog. A kátrányba szorult kis vízcseppekben számtalan mikroorganizmus él. A tóban sok – a kátrányba ragadt és ott elpusztult – állat megkövült maradványát is láthatják az ide látogatók.
A 10 582 négyzetkilométer kiterjedésű Salar de Uyuni a világ legnagyobb sómezője. A bolíviai mező sósmocsárként, illetve sós sivatagként is meghatározható, mert időszakosan néhány centiméteres vízréteg fedi. A talajt 11 rétegben – néhol 120 m vastagságban – só borítja, ezen kívül még gipsz fordul elő a területen. Az Uyuniban mintegy 64 milliárd tonna só halmozódott fel az idők során.
Ahogy egy pohár pezsgőben a buborékok, úgy pezseg a szén-dioxid folyamatosan az új-zélandi Champagne Pool-ban. A meleg vizű forrás 900 évvel ezelőtt jött létre, a felszíni hőmérséklete eléri a 74 Celsius fokot. A tó szélének vibráló narancssárga színét a kovasav adja.
A horvátországi tórendszer Európa egyik legszebb természeti látványossága. A Plitvicei-tavak Nemzeti Park tizenhat nagyobb és két kisebb lépcsőzetesen elhelyezkedő tavát 92 vízesés köti össze. A tavak felszíne összesen 2 négyzetkilométer. A Nemzeti Park 1979 óta az UNESCO Világörökségi listáján is megtalálható.
A törökországi Pamukkale a világ egyik ritka csodája, amely az UNESCO világörökség része. A hófehér mészkőmedencéket a földfelszín alól feltörő, kalcium-hidrogénkarbonátban és szén-dioxidban gazdag, körülbelül 35 Celsius fokos forrásvíz hozta létre, amikor lezúdult a domboldalon.
A szó szoros értelmében fortyogó, mindig vízgőzben úszó tó a dominikai Morne Trois Pitons Nemzeti Parkban található. Fáradságos túra után érhető el ez a hegyek között meghúzódó csoda. A tó különleges tulajdonságát az alatta lévő izzó, olvadt lávának köszönheti.
A kolumbiai Caño Cristales minden év szeptembere és novembere között kristálytiszta vizű folyóból páratlan szépségű, szivárványszínű folyammá változik. Színeváltozását a benne élő algák, moszatok és a Macarenia clavigera nevű növény okozza.
A nyugat-afrikai tó színe leginkább egy üdítő epres koktélhoz hasonlít. Magas sótartalma miatt könnyű benne úszni, a testek alig merülnek alá. Főleg a száraz időszakban csodálhatjuk meg a tó rendkívüli színét, mert a Dunaliella salina névre keresztelt mikroalga ekkor bocsátja ki magából a legtöbb piros pigmentet.
A szulfátokban, titánban és ezüstben gazdag tó jellegzetes pöttyös mintázatát akkor kapja, amikor a meleg nyári nap hatására a víz szintje jelentős mértékben lecsökken. Az I. világháború idején a tóból nyert sót robbanóanyag gyártásához használták. A helyi nyelven Kliluknak nevezett tó szent hely.