A húsvéti menü elmaradhatatlan fogása a klasszikus, foszlós kalács.
Egy korábbi posztban említettem már, hogy nagyon sokáig nem sütöttem klasszikusnak számító finomságokat, mert nem akartam, hogy az én konyhatündér nagymamámnak szégyekeznie kelljen az égiek társaságában az unokája kétbalkezessége miatt.
A szalagos fánk mellett a klasszikus, fonott kalács volt az én másik nagy mumusom, amelynek a receptjére éveken át rá se mertem nézni. És lám, ebben az esetben is a nagycsaládos anyává válásom volt az áttörés, mert egyszerűen nem lehetett annyi kalácsot venni – néha szó szerint, mert egyszerűen nem volt annyi – a pékségben, amely ne fogyott volna el még az úton hazafelé. Ezt megelégelvén, végül rávettem magam a kalácssütésre. Sokáig keresgéltem az igazit, de végül megtaláltam azt a receptet, amely alapján kezdő konyhatündérek is bátran belevághatnak a folyamatba, s aztán már csak a bókokat kell bezsebelniük.
Sokan gondolják – én is így voltam vele -, hogy a kalácskészítés bonyolult dolog, és kenyeret sütni sokkal egyszerűbb. Pedig nem, sőt! A másik téves elgondolás, hogy a kalácsok mindig kicsik és minimum két darabot kell sütni belőlük, hogy egy kisebb nagycsalád is jól lakjon belőle. Ebben azért van már némi igazság, de ez a kalács, nem az a kalács… nekem aztán elhihetitek. (A jobb fotózhatóság kedvéért csak fél adagot sütöttem, mert különben nem fért volna fel a képre… ez azért elmond valamit, nem?)
Az viszont nem tévhit, hogy a kalács valahogy gyorsabban fogy, mint a házi sütésű kenyér… nem is igazán értem miért?! Akármikor megyek el a konyhapult mellett, mindig azt kell konstatálnom, hogy megint néhány szelettel kisebb lett, míg a végén egy morzsa sem marad belőle. Kell ennél nagyobb elismerés?
Foszlós kalács
- 1 kg finomliszt
- 15 dkg olvasztott vaj
- 1+1 tojás
- 5 evőkanál cukor
- 5 dl tej
- 2 zacskó porélesztő (vagy 4 dkg friss változat)
- 1 kiskanál só
- Melegítsünk meg 1 dl tejet, adjunk hozzá egy kiskanál cukrot.
- Tegyük hozzá az élesztőt és futassuk fel.
- A maradék cukrot keverjük ki egy tojással.
- Szitáljuk át a lisztet, adjuk hozzá a cukros tojást, a sót, az élesztőt és a maradék, 4 dl langyos tejet.
- Gyúrjuk össze a tésztát kézzel vagy robotgéppel.
- Ha összeállt a tészta, négy részletben adagoljuk hozzá az olvasztott, kihűlt vajat és közben dagasszuk tovább (géppel való dagasztás esetén ez körülbelül 15 perc, kézzel min. 30 perc).
- Ha elkészültünk, takarjuk le a nyers tésztát és langyos helyen kb. 30 perc alatt kelesszük a kétszeresére.
- Borítsuk lisztezett felületre és vágjuk a tésztát 2 kisebb és egy nagyobb darabra.
- A kisebb darabokból sodorjuk 2 darab, kb. 40 cm hosszú hurkát és lazán csavarjuk össze őket.
- Vajazzunk ki alaposan egy nagyméretű sütőlapot és a csavart tésztánkat helyezzük a közepére.
- Vegyük elő a harmadik tésztadarabot és sodorjunk belőle egy akkora hurkát, amivel körbe tudjuk venni a már kész darabot.
- A kész művet takarjuk le konyharuhával és kb. 20 percig kelesszük újra.
- Verjük fel a maradék egy tojást és kenjünk be vele a nyers tésztát.
- Melegítsük elő a sütőt 200 Celsius fokra, helyezzük be a nyers kalácsot.
- Körülbelül 50 perc alatt süssük pirosra.
- Rácsra téve hagyjuk kihűlni.
Kedves Barbara!
Először vágok neki a kalácssütésnek a héten.
A kérdésem az lenne, hogy ezt mindenképp formában kell sütni? A fotó alapján úgy gondolom, hogy formában sütötted, vagy mégsem? 😀
Csak egy formám van, az se túl nagy. Ezért gondolkozom, nehogy forma nélkül “szétfolyjon”.
Köszönöm előre is!
Gréta
Szia Gréta!
Köszönöm, hogy benéztél hozzám a blogra.
Igen, ezt a kalácsot egy szögletes őzgerincformában sütöttem. Ha szorosan fonod a kalácsot, akkor egy hagyományos tepsiben sem fog szétfolyni, mert a tészta nem lágy, van tartása önmagában is. Remélem, hogy sikerülni fog a sütés. Drukkolok!
Barbara